Május 23-án, Szent György napját megelőzően lovaggá ütöttek három szabadkai fiatalembert Visegrádon. Dolinszky Gábor evangélikus püspökhelyettes, Lackó István informatikus és Nagy Kanász László elektromérnök lett az, aki példamutató viselkedésével és életével kiérdemelte, hogy a Szent György Lovagrend tagjává válasszák.
A lovagi világ már a tizedik században létezett, a tizenegyedikben pedig szinte virágkorát élte, viszont azokat a rendeket az egyház hozta létre. Az első világi lovagrendet Károly Róbert király alapította Magyarországon 1326-ban, Szent György napján. Azért választották Szent Györgyöt védőszentjüknek, mert már akkor köztiszteletnek örvendő szent volt, hiszen az életét áldozta a hitéért. Akkoriban azért alakult a rend, mert elszabadultak az erkölcsök, s a rendnek csak azok lehettek a tagjai, akiket a király választott ki. Feltétel volt az erkölcsös, példás életmód és a király védelme volt a fő feladat. Így ment ez egészen a második világháború végéig, majd a rendszerváltást követően, 1990-ban éledt újjá a rend – ennek báró vitéz lovag Cseke László volt a kezdeményezője. Ma pedig már nemcsak Magyarországon, hanem a határon kívüli területeken is vannak priorátusok. A szabadkai priorátus egy évvel ezelőtt alakult.
Dr. Bogner Istvántól, a Szent György Lovagrend szabadkai priorátusának priorjától azt is megtudjuk, jelenleg a szabadkai priorátus tagjai dr. Miklenovics Tibor, dr. Korhecz Papp Zsuzsanna lovagdáma, Ft. Palatinus István főtisztelendő atya, a Szent György-templom lelkésze, Dolinszky Gábor, Lackó István, Nagy Kanász László és jómaga, a prior. A szabadkain kívül működik egy bánáti és egy nyugat-bácskai priorátus is.
– A rendnek három tevékenységi köre van: a hagyományőrzés, a tudományos tevékenységek és az ifjúság nevelése. Amihez a lovagoknak pedig tartani kell magukat, az a mértéktartás, állhatatosság, hűség, erkölcsösség, bőkezűség, becsületesség, bátorság és a lelki élet gyakorlása. A karitatív tevékenység a fő feladatunk, s ebben jeleskedik a lovagrend. A nyugati országokból lévő tagok jobban hozzá tudnak járulni anyagi javakkal, iskolák felújítását támogatták már, kórházi felszerelést juttattak el a Délvidékre. A magunk módján mi is segítünk, a legkisebb adomány is számít. Karácsonykor minden évben adományozunk a Caritasnak – meséli dr. Bogner István.
A lovaggá avatás hosszú folyamat eredménye. Dr. Bogner István azt mondja, a kiválasztás pillanatától fogva eltelhet akár három év is, hiszen előbb figyelemmel kísérik a kiválasztott tevékenységét, majd azt követően felkeresik, megkérdezik, vállalná-e a lovagságot, majd a meghallgatások után, amennyiben elfogadják a javaslatot, megtörténik a lovaggá ütés.
– A rendi gyűlésen az a megállapodás született, hogy fiatalítani kell, mert elöregszik a rend. Legyünk őszinték, én is már 72 éves vagyok, jó lenne, ha a priori címet átvenné egy fiatal. A három fiatalember, akire a választás esett, egytől egyig példaértékű életet él. Dolinszky Gábor egy nagyon művelt ember, s külön nem kell bizonyítani, hogy mi mindent tesz. Lackó István és Nagy Kanász László is példamutatóan él, rendszeresen járnak templomba, gyermekeket vállalnak, karitatív tevékenységet folytatnak, aktívan részt vesznek egyházi jellegű szakcsoportokban – indokolta a döntést dr. Bogner István.
A lovagokat arról kérdeztük, milyen élményekkel gazdagodtak a szombati lovaggá ütés alkalmával, milyen volt a ceremónia, mivel foglalkoznak a mindennapokban, és miben változik meg az életük most, hogy lovaggá ütötték őket.
– Maga a ceremónia Szent György napján, a visegrádi Keresztelő Szent János római katolikus templomban kezdődött, ahol ünnepi szentmise keretében kértük közösen Isten áldását a Szent György Lovagrend tagjaira és szolgálatára. Ezt követően közösen vonultunk a Királyi palota Lovagi termébe, ahol megkezdődött a Szent György Lovagrend ünnepe, melynek keretében Cseke László, a lovagrend kancellárja lovaggá ütötte a jelölteket, majd mintegy 157 lovag jelenlétében a lovagrend éves közgyűlésén vettünk részt – meséli nt. Dolinszky Gábor evangélikus püspökhelyettes, aki szerint a Szent György Lovagrend egy olyan szerveződés, mely egyedi a Kárpát-medencében, de talán a világon is, hiszen a vallási-egyházi vonalat eredményesen egyesíti a világi vonatkozással, és mindezt a krisztusi szeretet és segítő szándék jegyében valósítja meg.
– Azt mondják, az embernek arra van ideje, amire akarja, hogy legyen. Így vagyok ezzel én is. Mindenképp az első és legfontosabb számomra a mi kis evangélikus egyházunk. Emellett szükség van arra is, hogy az ember pihenjen, feltöltekezzen, hódoljon valamilyen hobbijának. Nekem ez a gasztronómia. Egy kis sütés-főzés a családdal, a barátokkal... De talán akkor a legjobb, amikor felekezeti hovatartozástól függetlenül jövünk össze, és jóízűen beszélgetünk „egymásról”, az ember útjáról a világban... Mert testvérei vagyunk egymásnak, ha tetszik, ha nem.
A lovaggá ütés kapcsán Dolinszky Gábor azt mondja, az egy dolog, hogy valaki titulusokat és címeket kap. Ha ahhoz nem társul a valódi tartalmat igazoló élet, semmit sem ér. Ilyen a lovagi „élet” is.
– Attól, hogy lovag lettem, ne is változzon semmi. Hiszen a lovagrendhez tartozás nem kitüntetés, hanem kötelesség. Még jobban odafigyelni a másik emberre, még jobban segíteni őt, még intenzívebben megvalósítani a szeretetszolgálatot az emberek között. Azzal, hogy most már szervezetten is megtehetem ezt. Mert a lehetőségek végesek. De a Szent György Lovagrenddel együtt – úgy gondolom – nagyon kevés nem megvalósítható szeretetszolgálat maradt.
Ezért mindenképp hálás vagyok a Szent György Lovagrend délvidéki, szabadkai priorátusának, Dr. Bogner István prior úrnak, aki elvezetett ezen az úton, és megmutatta, hogyan alkossunk közösséget az egész Kárpát-medencében a Szent György Lovagrenden keresztül – mondja a püspökhelyettes.
Lackó István, aki egyébként informatikus és egy féléves gyermek boldog apukája, önkéntességgel nagyon régóta foglalkozik, s legtöbbet jótékonysági koncertek szervezésében vett részt.
– Lelkiekben készültem az avatásra, s az volt az egyik legszebb élmény, hogy a családommal mentem, így együtt zajlott a készülődés. Az esemény nagyon szép volt, hagyományosan, dobszóval vártak bennünket, úgy zajlott a lovaggá ütés, ahogyan 1326-ban. Informatikusként dolgozom, egy féléves gyermek édesapja vagyok, így a napok most elsősorban a munkáról, illetve a gyermekkel töltött időről szólnak. Jótékonysági koncerteket szoktam szervezni, zenével is foglalkozom szabadidőmben. Ami a lovaggá avatást és az azt követő időt illeti, tulajdonképpen annyiban változott meg az életem, hogy tudatosult bennem az erények gyakorlása, a példamutatás fontossága.
Nagy Kanász László gyermekkora óta cserkész, két gyermek édesapja, s azt mondja, a lovaggá avatással kiteljesedik az, amivel eddig foglalkozott.
– Felemelő élmény volt az, hogy ott lehettünk, ahol a rend megalakult, ahol több száz éven át lovaggá avatták elődeinket, s a családom is ott volt, nagyon szép élményt nyújtott. Az avatást megelőzően próbáltam olyan lelkiállapotba kerülni, hogy valóban át tudjam élni, meg tudjam élni azokat a pillanatokat, s azt hiszem, sikerült. Civilben elektromérnök vagyok, jelenleg egy külföldi cégnél dolgozom, orvosi mérőműszerek fejlesztésével foglalkozom. Két kislányom van, egy négyéves és egy négy hónapos. Családunkban, számomra és a feleségem, Guzsvány Izabella előadóművész, énekesnő számára is fontos a vallás, a kereszténység, a nemzettudat. Fontos tudni, hogy honnan jöttünk és hová tartunk. A lovaggá avatással csak kiteljesedik az, amit eddig csináltam. A cserkészmozgalom tagja vagyok fiatal korom óta, ahol tudok, segítek, igyekszem ezt még jobban megélni a mindennapokban. Fontos, hogy a szeretet törvénye irányítsa az életünket, és a segítőkészség. Fontosnak tartom, hogy jó példát mutassak.
