2024. április 26., péntek

Lovas dolgok, lovas gondok

A kishegyesi Cékus család fő profilja a tereplovaglás, de részt vettek a Nemzeti Vágtán is – Nem könnyű lóval átjutni Magyarországra – állítja a családfő

A Cékus család hat éve foglalkozik lovakkal. Cékus Árpád családfő elmondása szerint nagyon komoly hobbinak tartják, de külső szemmel nézve számukra ez már jóval több, mint hobbi. Az egész családot: Árpádot, feleségét Jutkát, valamint lányukat Lenkét és Noémit is „megfertőzte” a lovak iránti szeretet.

Az egész úgy indult, hogy Árpád szüleinek volt néhány pónija, melyeken a lányok lovagoltak, majd Lenke kinőtte őket, és vásároltak egy nagy lovat. Ez először a pónik istállójában volt, de amikor szétrúgta azt, Árpádék kénytelenek voltak egy saját istállót kialakítani számára. Az istálló elkészült, de nagynak bizonyult egy lónak, ezért vettek még egyet. Így indult a dolog, s most 9 lónál tartanak. Árpád szomorúan mondja, hogy eredetileg tízen voltak, de a ló, amellyel a Vajdasági Vágtán indult, váratlanul elpusztult. Fájdalmas egy-egy ilyen esemény, hiszen szinte már családtagként tekintenek a lovakra.

Árpád és lányai tereplovaglással foglalkoznak, amit Lenke kezdett, azt most Noémi folytatja. Évente kb. négy országos szintű versenyt tartanak, mindig más helyszínen. Noémi a tavalyi évben, országos szinten a harmadik helyen végzett pontversenyben. Ez igen szép eredménynek számít, főként hogy Noémi csak az idén lesz 17 éves, igaz már 5 éve lovagol. Árpád meglátása szerint a dolog nem meglepő, hiszen az utóbbi időben főleg lányok érdeklődnek a lovaglás iránt.

A tavalyi évben a tereplovaglás mellé váratlan színfoltként „becsúszott” a Nemzeti Vágta. Árpád úgy indult az előfutamnak számító Vajdasági Vágtán, hogy nem számított a továbbjutásra. Meglepetés volt számára, hogy bejutott a döntőbe, ahol negyedik helyen végzett. A vágta körüli későbbi bonyodalmakat követően végül ő képviselte Bácsfeketehegyet Budapesten. Ez egy igen emlékezetes élmény volt számára, és már kisebb lánya, Noémi is azt tervezi, hogy melyik lóval jut ki, persze csak jövőre, amikor betölti a 18. életévét.

Árpádnak nagyon komoly fenntartása van a vágtával kapcsolatban, ugyanis az itteni lovasok számára komoly nehézséget jelentet lovukkal kijutni Budapestre. A Nemzeti Vágta szabályzatát a magyarországi előírásokhoz idomították, ott pedig minden lónak kell, hogy legyen származási lapja. Nálunk viszont ez még nem előírás, ezért Árpád sem vihette ki Magyarországra azt a lovat, amelyikkel nálunk futott. Az utolsó percben kölcsönkért egy ügetőt, mert annak megfelelő iratai voltak, és ki tudott vele jutni Budapestre. Ez azt jelenti, hogy az eleve hátrányból indult, ugyanis az ügető ló nem fut olyan jól. Árpád szerint előbb-utóbb be kellene itt is vezetni az Európai Uniós rendszert, mert most egyedül az ügető lovak és az angol telivérek bírnak a megfelelő iratokkal. Az ügető hátránnyal indul, az angol telivérrel viszont nem is indulhat a vágtán – mondta el Árpád, aki a papírok körüli bonyodalmak ellenére is meghatározó élménynek tartja, hogy kijutott Budapestre.

A Cékus-istálló a tavalyi évben belekerült a Határtalan lovaglás a Duna–Tisza közén című brosúrába. Ez a Háló Vajdasági Fejlesztési Alapítvány kiadásában jelent meg, és magyarországi, valamint vajdasági lovastúra útvonalakat ír le. Árpád szerint ez egy lényeges dolog, mert a lovas és falusi turizmusban rejlenek potenciálok, de még nagyon sokat kell dolgozni a fellendítésén, mert messze elmarad a magyarországi színvonalától.

A tavalyi évben megalakult a kishegyesi Endukas Lovasklub is, amiben Cékuséknak meghatározó szerepük volt. Az Anna-napokon az egyesület részt vett egy lovas felvonuláson, ami szépen sikerült. Sajnos, ennek ellenére az egyesület nem olyan elánnal működik, mint ahogyan kellene. Árpád meglátása szerint a dolog kezdetben érdekes volt, de a későbbiekben elmaradoztak az emberek. Az egyesületnek az idén az lesz a legfontosabb feladata, hogy összefogja a kishegyesi lovasokat, és bevonja őket a tevékenységekbe – mondta Árpád, aki szerint a megfelelő működéshez óriási szükségük lenne egy lóversenypályára. Ezt mind az ügetők, mind a hátaslovak igényelnék, hogy tudjanak hol felkészülni a versenyekre. Korábban volt egy pálya, ami még megvan, de mivel nem lehet tisztázni, ki a tulajdonos, senki sem használhatja.

A nehézségek ellenére a Cékus család és az Endukas Lovasklub is bizakodva néz az idei év elé.