Ungvári tudósítónktól
Minden rossz után okvetlenül jön valami jó, mondta még tavaly Gajdos István. Az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség (UMDSZ) elnökének bizakodása nem volt alaptalan. A nyár végén életbe lépett a nyelvtörvény, melynek szakértői előkészítésében az ukrajnai országos magyar szervezet is részt vállalt. Ősszel pedig hatévnyi szünet után végre sikerült visszaállítani az ukrajnai magyar közösség parlamenti képviseletét.
Társadalompolitikai szempontból a leköszönő esztendő legfontosabb eseménye Ukrajnában az október 28-ai parlamenti választás volt. Miként értékeli azt?
– Egyértelmű sikerként, hiszen újra jelen lehetünk a legmagasabb, törvényhozói szinten. Az elmúlt hat évben számtalan alkalommal tapasztaltuk a parlamenti képviselet hiányából fakadó nehézségeket. Nem volt fórumunk tiltakozni, szóvá tenni a minket ért sérelmeket. A parlamenti mandátum visszaszerzésében jelentős szerepet játszott, hogy mozgósítani tudtuk tagságunkat, az UMDSZ partnerségre épülő politikáját támogatókat. A megyében győztes Régiók Pártja nagyban a magyar ajkú szavazóknak köszönheti sikerét. A választási eredmények összegzéséből jól látni, hogy a magyarlakta vidékeken átlagosan mintegy 55 százalékos eredményt produkált a Régiók Pártja, miközben a megyei átlageredményük 30,9 százalék volt. Ezek azért sokatmondó tények. Az eredmények birtokában kijelenthető: a Régiók Pártja kárpátaljai sikerében elévülhetetlen szerepet játszott a magyarság. Ez a tény pedig erős felhatalmazást, legitimitást biztosít számomra képviselői munkám során.
A nyelvtörvény ügye kiemelt pontja volt az UMDSZ idei ténykedésének. A megyei tanács tavalyi utolsó ülésszaka is bizonyította, alaposan meg kell küzdeni annak végrehajtásáért. Igen népes a nyelvtörvényt kritizálók köre. Milyennek ítéli meg a kilátásokat?
– Eddig sem volt könnyű és ezután sem lesz egyszerű kiállni, megvédeni és alkalmazni a jogszabályban foglaltakat. Azzal, hogy Beregszászban és a járásban elsőként döntöttünk a magyar, mint regionális nyelv alkalmazásáról, nagyon sok településnek mutattunk példát. Szó se róla, meggyűlik a bajunk a törvényt kritizálókkal, ám ez nem tántoríthat el bennünket célunktól, a nyelvtörvényben foglaltak minél szélesebb körű végrehajtásától, alkalmazásától. Az elnökválasztásig hátralévő idő alatt szeretnénk a működő jogszabályokat összhangba hozni a nyelvtörvénnyel.
A nyelvtörvény kapcsán a megyei tanácsban történtek nem szegte kedvüket?
– Sajnálatosnak tartom, hogy a képviselő-testület többsége megijedt a nyelvtörvényt ellenző politikai erők abszurd fenyegetéseitől. Ennek nem lett volna szabad megtörténnie, ám még így is úgy látom, kellő szándék esetén egy módosító javaslattal helyrehozható a mulasztás. Nagyon bízom abban, partnereink méltányolni fogják magyar közösségünknek a választásokon tanúsított magatartását, s bátrabbak lesznek, mint legutóbb.
A megyei önkormányzat legutóbbi ülésén kisebbfajta csoda történt: az UMDSZ és a KMKSZ képviselői egyazon véleményen voltak nyelvtörvényügyben. Sorsunkat meghatározó kérdésekben mégiscsak létezhet összefogás?
– Eddig sem rajtunk múlott, és ezután sem rajtunk fog múlni a magyar érdekek mentén történő együttműködés. Az UMDSZ mindig is a kirekesztés megszüntetése ellen harcolt. Mi nyitottak vagyunk a közös fellépésre, egyszer végre már eljöhetne az a pillanat, amikor egy választáson együtt, közös célért cselekszik a két magyar szervezet. Nagyon kíváncsi lennék egy ilyen kampány hatására, annak eredményére.
Hat év polgármesterkedés után távozott Beregszász városvezetői székéből. Milyen örökséget hagyott maga után, s Kijevből mennyire tudja majd nyomon követni, segíteni az egyetlen még magyar többségű város működését, fejlődését?
– Az elmúlt hat esztendő során sok mindent sikerült tennünk a város élhetőbbé tételéért. Mindenekelőtt a lakásgazdálkodás rendszerében hajtottunk végre lényeges fejlesztéseket. Megyei szinten élen járunk a lakóközösségek alakítása terén. Sikerült megnyugtatóan rendezni a hulladékkezelés kérdését. Bevezettük a 24 órás vezetékes ivóvizet. Áttértünk az önálló fűtési rendszerre, sok kellemetlenséget okozott a sok kóbor eb, ezért kutyamenhelyet alakítottunk ki, korszerűsítések voltak közintézményekben, iskolákban, óvodákban. Utakat, járdákat javítottunk, nem hanyagoltuk el a városszépítést. Amikor én átvettem a marsallbotot, üres volt a városfejlesztésre szánt alap. Most viszont úgy adom át, hogy abban 8 millió hrivnya, azaz egymillió dollár van. Persze tudom, még ezzel együtt is nagyon sok teendőnk van.
