Kelemen Sándor újvidéki okl. építészmérnök, több közismert épület tervezője 2005 májusában felhívott, hogy szeretne velem véleményt cserélni egy síremlékkel kapcsolatban. Másnap találkoztunk az újvidéki VMSZ - irodában, és elmondta, hogy évtizedek óta gondozza ifjúkori barátja nagyapjának a sírját, aki katonatisztként – mint tüzérezredes – végigharcolta az első világháborút, majd vezérőrnagyi rangot kapott. Idős korára való tekintettel szeretné átruházni a tábornok sírjáról való törődést. Erre a VMSZ újvidéki szervezetét vagy annak holdkörébe tartozó civil szervezetettartaná a legmegfelelőbbnek. Kelemen mérnök soha nem volt párttag, becsületes és igazságszerető emberként nem bízott az egypártrendszerben, de később az újonnan alakult politikai szervezetek és vezetőik ígéreteiben sem.
Mégis úgy érezte, hogy a VMSZ általános és újvidéki politikai tevékenysége figyelemre méltó, és ezért tagja ugyan nem, de támogatótagja kíván lenni. Ezt nem kértem tőle. Hosszú beszélgetésünk vége az lett, hogy kimentünk az újvidéki Futaki úti r. k. temető végén lévő katonatemetőbe, és megmutatta Rétay Oszkár m. k. tábornok sírját, közel a királyi Jugoszlávia repülős tisztjeinek sírjához, illetve emlékművéhez. Akkor még halványan látszott Rétay Oszkár neve a kőkereszten, ma már csak ujjal lehet kitapintani az elhunyt tábornok nevét. Kelemen mérnök 1941 és 1944 között együtt járt az újvidéki magyar gimnáziumba a tábornok unokájával, Odilóval, akivel barátok voltak, jártak egymáshoz, és így személyesen ismerte Rétay tábornokot, a barátságos, egyszerű és közvetlen embert.
Magyarország II. világháborús veresége után a Rétay család tagjainak többsége Amerikában lelt új otthonra, mert hazájuk szovjet megszállás és a kommunista diktatúra uralma alá került. Így került az unoka Odiló is Amerikába, de a két ifjúkori barát egy idő múlva felvette a kapcsolatot, és közvetlen hangú leveleket váltottak egymással. Kelemen mérnök ilyen alapon és a közvetlen ismeretség okán vállalta a tábornok nagyapa sírjának gondozását. Odiló 1991 szeptemberében Újvidéken meglátogatta barátját, és virágot helyezett a tábornok nagyapa sírjára.
Kelemen Sándor 2005-ben értesítette barátját, hogy egy újvidéki magyar szervezet valószínűleg vállalja a sír gondozását. E lehetőséggel kapcsolatban és kísérve a dél- szláv térségben zajló néhány évvel ezelőtti eseményeket, válaszlevelében ezt írta barátjának: „Szeretnék valamit tudni arról a szervezetről, amelyik a sír gondozását átveszi,és mi a címük, vagy a hivatalos személy nevét. Nem nagyon értem, hogy egy ilyen magyar szervezet tud létezni Szerbiában, de örülök, hogy van valami összeférésféle állapot. Megemlítem, hogyha valaki tudni akar nagyapám tevékenységéről, a hadi naplója a magyar hadi múzeumban van.”
E levélen kívül Kelemen Sándor átadott néhány képet, és az Újvidéken 1944. január 8-án megjelent gyászjelentést Rétay Oszkár m. kir. ny. vezérőrnagy-tábornok haláláról. A Rétay tábornok sírjáról való gondoskodás önhibámból és más okok miatt az ígéret szintjén maradt. A budapesti Hadtörténeti Levéltárban 2010. október 15-én feljegyeztem a tábornokról szóló adatokat. Esetleges újvidéki közéleti szerepléséről addig halogattam a Kelemen mérnökkel való véleménycserét, hogy időközben, egy évvel ezelőtt, elhunyt.
Maradt a számba vehető adatok felkutatása. A tábornok unokája, Odiló szerint nagyapja hadi naplója a magyar Hadtörténeti Múzeumban van, onnan viszont azt a választ kaptam, hogy az eddig feldolgozott, több mint 4000 első világháborús hadi naplók között nincsenek sem Teimer (Rétay eredeti vezetékneve) Oszkár ezredes, sem Rétay Oszkár tábornok háborús feljegyzései.
A Hadtörténeti Levéltár, Wix Odiló (a tábornok unokájának teljes neve), Kelemen Sándor építészmérnök, az újvidéki Mária neve belvárosi templom és az újvidéki Reggeli Újság adatai alapján végül is kirajzolódott Rétay Oszkár életrajza.
A tábornok 1870. május 29-én született a Temes megyei Móritzföldön, Teimer Oszkár néven. Édesapja, Teimer Rudolf szintén katonatiszt volt, utászfőhadnagy. A temesvári piarista gimnáziumot fejezte be. Katonai pályafutását a temesvári hadtest tüzérezredénél kezdte, ahová 1888-ban mint önkéntes vonult be. Mint fiatal tiszt a kisszentmiklósi lovastüzérosztálynál szolgált, közben 1896 és 1898 között befejezte a bécsi lovaglótanár-iskolát. 1901-ben házasságot kötött hahódi Rétay Sándor temesvári postaigazgató leányával, Ilonával. Teimer Oszkár 1921-ben felvette felesége leánykori vezetéknevét, és haláláig a Rétay nevet viselte.
A honvédtüzérség felállításakor, 1912-ben a lúgosi 8. honvéd tüzérezredhez került mint százados. Az első világháború kitörésekor a kassai lovastüzérezred osztályparancsnokaként vonult a harctérre, és végigküzdötte az orosz, román és olasz harctereket. Tüzérségével döntő szerepe volt a limanovai csatában, majd később Erdély felszabadításakor mint az 51. tábori tüzérezred parancsnoka, a vádi ütközetben az egész tüzérség az ő parancsnoksága alatt harcolt. A tüzérség eredményes beavatkozása hozta meg a győzelmet ebben az ütközetben, ami megnyitotta az utat Brassó visszafoglalásához, és a Déli-Kárpátokban levő fontos útvonalakat összekötő tömösi szoroshoz. A Nagy Háborúban 52 hónapot töltött a harctereken, amelyeken kiválóan teljesített, és katonáinak sokszor személyes hősiességével mutatott példát. Bátor magatartásáért és hősiességéért megkapta a hadi díszítményekkel és kardokkal díszített Lipót Rend lovagkeresztjét, kétszer a III. o. Katonai Érdemrendet, a Sebesülési Érmet, a bronz és az ezüst Sigmund Laudist. Ferenc József osztrák császár és magyar király legfelsőbb elhatározásával az ellenség előtt tanúsított vitéz és eredményteljes magatartásának elismeréséül Teimer Oszkár 3. honvéd tábori ágyús ezredbeli őrnagynak a hadi díszítményes 3. osztályú Vaskorona rendet adományozta (a Rendeleti Közlöny 1915. május 10-én megjelent száma).Ugyanebben az évben a német császár Teimer Oszkár őrnagynak a 2. osztályú Vaskeresztet adományozta (Rendeleti Közlöny, 1915. november 17.).
A polgári forradalom kitörése után, 1918 októberében parancsnoka a hajmáskéri tüzértábornak, amely minőségben a kommunizmus és a román megszállás alatt hatalmas értékű hadianyagot mentett meg a honvédség számára. Később Veszprém vármegye katonai parancsnoka, majd a szombathelyi körzet tüzérparancsnoka mint ezredes.
Vezérőrnagyi rangban 1923-ban nyugalomba vonult. Ekkor családjával Budapestre, majd onnan 1941 őszén Újvidékre költözött, mivel egyetlen leánya, Alice és annak férje, Sáthy Kornél m. kir. törzskapitány Újvidéken teljesítettek szolgálatot.
Az újvidéki Reggeli Újság 1944. január 9-én (25. évfolyam, 6. szám, első oldal)jelentette meg a következő hírt: „Vitéz Rétay Oszkár nyug. vezérőrnagy, hosszú szenvedés után, élete 73. évében, szombat délelőtt Újvidéken meghalt. Temetése január10-én, délután három órakor lesz az újvidéki kórház kápolnájából. Temetésén a vitézekés tűzharcosok testületileg vesznek részt.”
A Reggeli Újság 1944. január 11-én (25. évfolyam, 7. szám, 2. oldal) Katonai gyász-pompával temették el vitéz Rétay Oszkár ny. vezérőrnagyot címmel ad hírt a temetésről: „Az első világháború hős katonáját temették hétfőn délután Újvidéken. Vitéz Rétay
Oszkár ny. vezérőrnagyot kísérték utolsó útjára a kórház kápolnájából a katolikus temetőbe. Az ágyútalpra helyezett koporsó nagy csaták hős és kiváló tüzértisztjének földi maradványait zárta magába. Az elhunyt vezérőrnagy temetésén a megjelent nagyszámú tiszti küldöttséget Trunkwalter Ödön vezérkapitány vezette. Kivonultak a temetésre az újvidéki vitézek és tűzharcosok is, hogy utolsó istenhozzádot mondjanak az elhunyt vitéz tábornoknak.”
Az újvidéki Mária neve r. k. belvárosi templomban 1944. január 8-án az elhunytak névsorában feltüntették, hogy Rétay tábornok hátgerincsorvadásban szenvedett. Ezt a betegséget a háborúban szerzett sebesülése következményeként viselte, több mint 25 éven át. A feljegyzés szerint felvette az utolsó kenetet, a Hősök temetőjében Szenthelyi Molnár István tábori lelkész vezette a katonai temetési szertartást.
Mindezek után felvetődik a kérdés, van-e valamilyen kötelezettségünk, szükségét érzik-e az újvidéki magyar politikai és civil szervezetek, hogy kezdeményezzék a Nagy Háború tábornoka, Rétay Oszkár sírjának felújítását, rendbe hozását. Ha nem is lesz emlékhely, de sírjánál bár időről időre emlékezni lehet az első világháború újvidéki résztvevőire, akik közül sokan életüket áldozták fel. Vagy bennünket már nem érdekelnek az újvidéki résztvevők és elesettek nevei sem, pedig sokunk nagyapái is köztük vannak?
Újvidéken egyetlen magyar nyelvű vagy jellegű emléktábla vagy szobor sem őrzi a magyar katonák emlékét, pedig ma már a vesztes félnek is kijár az emlékezés joga. Az újvidéki r. k. és református temetőben pár évvel ezelőtt néhány síremlék még őrizte emléküket, de egy hónappal ezelőtti, meglehet, nem eléggé alapos temetőjárásom
közben, már nem találtam őket. Ezáltal múltunk egy részéről mondunk le, önként, mindenfajta kényszer nélkül. Az első világháborús áldozatoknak ugyanúgy adósai vagyunk, mint az 1944–45-ös áldozatok emlékének.
Rétay Oszkár tábornok nem újvidéki, a Bánát Romániához került részében született, de a mi temetőnkben nyugszik, most már örökre hozzánk tartozik. Magyarország az utóbbi, a rendszerváltás utáni időben, jobban odafigyel a határon túli magyar történelmi emlékhelyekre, a temetőkre, amelyekben magyar katonák is nyugszanak. Talán a Magyar Hadtörténeti Múzeum vagy a Hadügyminisztérium is támogatná egy Nagy Háborús magyar királyi nyug. vezérőrnagy-tábornok síremlékének olyan mértékű felújítását, hogy azt megmentsük az utókornak. Az újvidéki magyar közösség és az összmagyarság érdekében is.
