Minden gyerek felnőtt akar lenni. Azért, hogy azt csinálhassa, amit akar. Mint a felnőttek. Mert a felnőtt azt csinálhat, amit csak akar. Például egy gyerek azt szeretné legjobban, hogy az esőben belegázolhasson a legnagyobb és legmélyebb pocsolyába.
Mit belegázolhasson? Hogy tocsogjon benne, hogy ugráljon, ujjongjon, hogy csapkodjanak a vízcseppek ezerfelé, és vizes legyen tetőtől talpig. Úgy sem számít, hisz esik az eső. És az esőnek örülni kell. De ilyet kevés felnőtt csinál, valljuk be, kivéve, ha valamilyen tudatmódosító szer hatása alá kerül (mert a felnőtteknek azt is szabad), mert féltik a ruhájukat, cipőjüket, egészségüket. A felnőttek nagy része nem örül az esőnek. Sem a hónak. Mert azt lapátolni kell. De a túl sok napsütést sem kedveli. A felnőttek alapjában véve unalmas társaság. Nem is értem, miért akar minden gyerek felnőtt lenni. Hiszen még azt sem engedik meg a gyerekeknek, hogy belegázoljanak minden tócsába hazafelé menet. A gyerekek ilyenkor joggal érzik úgy, hogy nekik semmit sem szabad, hogy semmihez sincs joguk. A felnőtteknek viszont mindenhez. Ezért akarnak minél előbb felnőni.
Mi, felnőttek viszont gyerekek akarunk lenni. Mind, kivétel nélkül. Miért? Azért akarunk újra gyerekek lenni, mert egész gyermekkorunk azzal telt el, hogy felnőttek akartunk lenni. Sokkal több jogot szerettünk volna. Mert soha sem szabadott azt csinálni, amihez igazából kedvünk lett volna. Csemetéinknek viszont folyton azt szajkózzuk, hogy addig örüljenek, amíg gyerekek. Mert a felnőtt élet nehéz. Tele van kötelezettségekkel. S ezek közül a kötelezettségek közül a legeslegnagyobb a gyermekeink sorsára gondot viselni. Ez valóban rendkívül fárasztó és nehéz feladat, de felemelő is, hiszen mi vagyunk azok, akik felhőtlenebbé tehetik az utódok életét. A felnőttek kötelessége, hogy országukban a legkedvezőbb körülményeket harcolják ki gyermekeik részére. Azért kell a gyerekek legfőbb érdekében tevékenykednünk, hogy azok gondtalanul nőhessenek fel. Az államnak pedig kötelessége, hogy biztosítsa a gyermekek jogait. Mert a gyerekeknek igenis vannak jogaik. Sokkal fontosabbak, mint az esőben tocsogás joga.
Az első és legfontosabb joga minden egyes gyermeknek az élethez való jog. Az államnak, amelynek adózunk és mindenféle járulékokat fizetünk, kötelessége biztosítani a gyerekeink életben maradását és egészséges fejlődését. Sajnos ez a legfontosabb jog sincs Szerbiában megfelelő szinten. És addig, amíg ez csorbul, a többiről kár is szót ejteni. A gyerekeknek joguk van a jó minőségű egészségügyi ellátáshoz. Nem mondok semmi újat azzal, hogy országunkban az egészségügyi ellátás katasztrofális állapotban van. Ezt az állapotot jól tükrözi az az év elején napvilágot látott nemzetközi felmérés, mely szerint Szerbia a 2012-es, valamint a 2013-as évben az utolsó helyen áll Európában az egészségügyi szolgáltatások tekintetében. A vizsgált kritériumok a következőek voltak: a diagnózis felállítását követően 90 napon belül elvégzett műtétek száma, a rákos megbetegedés diagnosztizálását követően a terápia megkezdése 21 napon belül, mágnesesrezonancia-vizsgálat hét napon belül, a szívinfarktusban elhunytak száma, valamint a rákos megbetegedésekben elhunytak száma és az újszülöttek halálozási száma. Szerbiában tavaly 80 újszülött hunyt el RSV (respiratory syncitial vírus) fertőzésben azért, mert az állam nem biztosított elegendő mennyiségű oltást a koraszülött babák számára. Gyermekek halnak meg, mert szüleiknek nincs elég pénzük, és koldulni kényszerülnek, hogy külföldre küldjék nagybeteg gyermeküket szervátültetésre vagy gyógykezeltetésre, mert az állam nem hajlandó átvállalni a szülők terhét. De egyre sűrűbben nincs a gyógyszertárakban kötelező védőoltás vagy más fontos gyógyszer, csakis azért, mert a mindenkori kormány egyszerűen nem hajlandó foglalkozni a gyermekek legfontosabb jogával. De azt, hogy végre foglalkozzon, azt nem a gyerekeknek kell kiharcolniuk, hanem nekünk, felnőtteknek. És amikor kiharcoltuk gyermekeink élethez való jogát, akkor beszélhetünk csak más jogokról. A tiszta ivóvízhez és környezethez, az anyanyelvhez, a minőségi oktatáshoz, a véleménynyilvánítás szabadságához, a bántalmazással szembeni védelemhez való jog, a fejlődésükre káros tevékenység: a drog, a szexuális zaklatás, a megalázás, az egészségüket károsító munka elleni védelemhez való jog stb.
Tegyünk meg mindent azért, hogy a gyermekeink ne akarjanak olyan gyorsan felnőni! És azért is, hogy 1-2 évtized után ne vágyjanak oly nagyon vissza a gyermeki létbe. Ki kell harcolnunk, hogy az állam kiemelt gondot fordítson a gyermekek egészségére, biztonságára, védelmére, hogy minőségi anyanyelvi oktatást teremtsen számukra. Nekünk pedig az a dolgunk, hogy engedjük őket gyermeknek lenni, és néha belegázolni a pocsolyába.
Ne feledjük, az emberi jogok a gyerekjogokkal kezdődnek.
