Tavaly közvetlenül újév előtt az akkori kormány rendeletben maximalizálta a legfontosabb élelmiszerek kiskereskedelmi haszonkulcsát. A kereskedők egy teljes évig a lisztre, a napraforgóból készült étolajra, a pasztőrözött és a sterilizált tejre, a joghurtra, a fehérített kristálycukorra, a sertés-, a marha- és a baromfihúsra, valamint az édesvízi halakra nem számolhattak fel 10 százaléknál magasabb árrést. A rendelet a teljes idei évre vonatkozik, tehát január elsejétől ismét annyi saját hasznot kalkulálhatnak a kereskedők, amennyit akarnak.
A rendelet hatályba lépése után a polgárok legnagyobb része abban bízott, hogy ez gátat vet az áremelkedéseknek. Mint azóta tapasztalhattuk, szó sincs erről. Hetente újabb árcédulák jelennek meg a fentebb felsorolt áruk polcainál, s a rajtuk feltüntetett összegek folyamatosan emelkednek.
Ha a boltosoknak meg kell elégedniük a 10 százalékkal, miért drágul minden? A válasz pofonegyszerű: a korlátozás ugyanis nem vonatkozik a termelői és a beszállítói árakra. Ebből kifolyólag a termelők megemelhették terményeik és termékeik árát, de hogy a nagyobb haszonból jusson másnak is, nevezetesen a kereskedőknek, a korábbinál nagyobb árkedvezményt (rabatot) adtak. A kecske is jóllakot és a káposzta is megmaradt. Ennek a nagy egyetértésnek azonban a fogyasztók fizették meg az árát.
Mivel közeleg az újév, amikortól az említett rendelet hatályát veszíti. Elvileg retteghetünk attól, hogy ugrásszerűen megemelkednek majd az árak, a szakemberek azonban váltig azt hangoztatják, hogy ilyesmitől nem kell tartani. Az emberek vásárlóereje, valamint a piactörvény minden bizonnyal megteszi a magáét. Példának a sertéshúst emlegetik. Mint tapasztalhattuk, az említett élelmiszer ára igen rövid idő alatt 350-ről 600 dinárra emelkedett, majd bizonyos idő elteltével zuhanni kezdett. Ennek is meglehetősen egyszerű az oka. A lakosság gyakorlatilag nem volt képes megfizetni a megszokott mennyiségű árut, ennek következtében a kereslet alaposan megcsappant. A vágóhidak tulajdonosai nem sokat töprengtek a megoldáson, hanem az úgy-ahogy elfogadható szintre mérsékelték az árakat. Hasonló helyzetbe kerültek a tenyésztők is, ugyanis rövid ideig 250 dinárt is elkértek a hízott sertés kilójáért, majd alig három hét alatt ez az árszint 180 dinárra zuhant.
Az elmondottak logikája szerint tehát újévtől sem kell tartanunk a mértéktelen áremelkedéstől, hiszen a családok jövedelmének nem kis részét felemészti a fűtés költsége, tehát valahol meg kell spórolni az erre szükséges összeget. A régi mondás szerint legtöbbet a hason lehet takarékoskodni, mivel az embernek nem gyomra, hanem a szeme válogat – megelégszünk a silányabb minőségű, de olcsóbb betevő falattal is.
Egyébként a nagyobb kereskedelmi láncok illetékesei azt állítják, hogy gyakorlatilag semmi szükség nem volt az árrés maximalizálására, s a kormány rendelete populista és szavazatszerző célokat szolgált, hiszen eddig is a megszabott szinten, vagy az alatt alakították. Nagy a konkurencia, s csak úgy lehet talpon maradni, ha elsősorban az árakkal vonzzák magukhoz a vevőket.
Reméljük, hogy igazuk van.
