2012. IV. 30.
A mai napom felettébb nehezen indult. Reggel egy Avril-szám a legmélyebb álomból riasztott fel és csak pár perces gondolkodás után jöttem rá, hogy hoppá, tényleg, nekem ma iskolába, kell mennem. Hurrá! Mint minden reggel, ma is megállapítottam, csak úgy mellékesen, hogy nincs mit felvennem, unalmasan öltözködök. Ebbe belenyugodva indultam el az iskolába, majd a liftből még visszafordultam, mert ma is otthon felejtettem a fogszabályzóm. Ezután már gond nélkül az iskolába értem. Első órán biológián röpellenőrzőt írtunk. A többieknek sem lettek rosszak az eredményei. Ha jól tudom, egyes nem is volt, szóval haladunk. Tornaórán végre egyedül voltunk, nem kellett másik osztállyal lennünk a teremben. Ennek örömére óra elején össze-vissza szaladgáltunk a tornateremben, mire a tanár úr megállapította, hogy úgy viselkedünk, mint a majmok. Harmadik és negyedik óra matek volt (angol helyett is), mindenki nagyon örült. Egy unalmas fizikaóra után végre elindultunk haza. A sarkon kis csoportokra oszlottunk és jó május elsejét kívántunk egymásnak. Egész hazáig Teóval mentem, amivel útközben megtárgyaltunk olyan fontos dolgokat, mint Nicki Minaj életrajza és hogy a BRAVO mennyire le van maradva a zeneajánlóival. Délután gyorsan összedobáltam a dolgaimat egy sporttáskába, majd egy enyhébb idegroham kíséretében elindultunk anyuékkal a nagyszüleimhez. Na, én innen véget értnek nyilvánítom ezt a túl hosszú napot.
2012. V. 1.
Ez a nap május elseje a munka ünnepe kijelentés jegyében telt. Azaz munkával ünnepeltük a munkát. Reggel porszívóztam meg lepókhálóztam a korai ebéd után pedig folytattam. Ennél érdekesebb programot is ki tudtam volna találni magamnak, de hát így alakult... Utána egész délután A Szent Johanna Gimit olvastam. Azt szeretem legjobban ebben a könyvben, hogy sohasem unom meg. Négy óra körül aztán nekiestünk a veteményeskert rendbe hozásának. Tatáék kapáltak én pedig a zöldség sorából szedtem ki a gazt. Meg is fájdult a hátam rendesen, pedig még csak tizenhárom éves vagyok. Jaj!
2012. V. 2.
Ma nem sok hasznos dolgot csináltam. Reggel mamáék szobájában töröltem a port. (Négy nagy szekrényrész, sok-sok kristályvázával, pohárral, dísztárggyal és egyéb aprósággal, imádom.) Ezután késő délutánig a napon ülve olvastam. A Szent Johanna Gimit. Újra és újra megállapítom, hogy mennyire jó könyv. Ma viszont arra is rájöttem, hogy mennyire hasznos: egy borzasztó unalmas darazsat ütöttem le vele röptében, amelyik nem hagyott olvasni. Öt óra körül nekiálltunk tatával a paradicsompalánták elültetéséhez. Hálátlan munka, az biztos. Tiszta sár lettem, a palánták „beszínezték” a kezem, alig bírtam lemosni, majdnem fél óráig szenvedtem vele. Mire végre sikerült, már indulnunk kellett vissza Újvidékre. Holnap suli. Jaj ne!
