Az élet nem könnyű, még egy 6 kilós kátránylabdának sem, áll a játék hirdetésében. Ő, Gish, a fekete golyó a főhős, és fizikai-ügyességi feladatokat kell megoldanunk vele a kétdimenziós világban. A korában még innovatív koncepció később sok hasonló játékot szült, például a Sony konzolján a LittleBigPlanet varázsolta el a közönséget hasonló, dinamikus trükkökkel, igaz, jóval konzervatívabb, humanoid főhősökkel.
Első látásra klasszikus platformjátéknak tűnik a Gish, azonban hamar csődöt mondanak beidegződött reflexek, miután elkezdtünk játszani. Konkrétan már az első nagyobb ugrás elvégzéséhez elő kell vennünk a kreativitásunkat, hogy megfelelő rugóerőt és lendületet érjünk el. Persze egyszerűen rá is tapadhatunk a falra, és felcuppoghatunk, de ilyen kevésbé hagyományos mozdulatok már csak előrehaladott kátránylabda-tudat kialakulása után jutnak eszünkbe.
A mozgás fizikai modellezése nem áll meg a karakter irányításával, a világ is engedelmeskedik a tehetetlenség törvényeinek. Függő platformokra tapadva, hintázással nyerhetünk hatalmas lendületet, hogy egy nehéz falnak ütközve áttörjük azt – mert Gish nagyon kemény is tud lenni, ha azt parancsoljuk neki. Érdemes akkor is összetömörödni, ha a csupaszáj ellenfelek támadnak ránk. Felülről meglepve őket, jól irányított ágyúgolyóként, általában könnyen semlegesíthetők.
A játék látványa egyszerű, de szép. A stilizált, rajzolt karaktereknek hála, fel sem tűnik, hogy hat éve csinálták. A megvilágítás még mai szemmel nézve is lenyűgöző, amikor a fénycsóvák és az árnyékok követik a tereptárgyak mozgását. A hangeffektusokról is elmondható, hogy egyszerűek, ám sajnos az nem, hogy jók is. A titkok felfedését jelző humoros megjegyzéseken kívül nem igazán találták el a hangzást. Cserébe kellemes zenei aláfestést kapunk, ami eklektikus keveréke a karneváli, induló melódiáknak és a gitárzenének.
A történeti részben 34 szint áll rendelkezésünkre, öt főgonosszal kell elbánnunk közben. Minden fejezetre öt életet ad a játék, amelyek elvesztésével újra kell kezdenünk az adott fejezetet. Ez alkalmanként hosszú ismétléseket jelenthet, ezért érdemes óvatosan játszani. 23 gyűjtögetős, ügyességi szinten próbálhatunk pontokra játszani, valamint bónusz szintek, és többjátékos szinteket is terveztek a fejlesztők. Ezeket egy gépnél játszhatjuk társainkkal, hálózatos játékra nincs lehetőség.
A kinetika törvényeit sok játék próbálta alkalmazni, de csak kevésnek sikerült úgy, mint a Gishnek. Érdekes és értelmes a fizikai modell, nem csak egy látványelem a háttérben. A laza humorral tarkított történet csak hab a tortán, igaz bizonyára az is hozzájárult ahhoz, hogy ez az egyszerű játék még hat év után is népszerű maradt.
