Nem fegyveres támadást indítottak az oroszok, hanem motorkerékpárokkal törtek be az amerikai piacra. A kétkerekű járgányok Mekkájában még a japán vagy az olasz modelleket is kétséggel fogadják, hát még a ruszkik gyenge minőségű, elavult masináit. Az oldalkocsis modellekről elhíresült Ural gyártó viszont nem így gondolta és megmutatta a világnak hogy ügyes marketinggel elérhető a megfelelő vásárlói csoport és a siker is. Az idősebb amerikai motorosokat célozták meg, akik a praktikus, könnyen karbantartható gépet többre tartják a száguldozásnál, és az adrenalinszint emelésénél. A sokak szerint idejétmúltnak tűnő oldalkocsi új életre kelt a tengeren túl, sőt egyre több fiatal is előszeretettel vásárolja, főként a retrós külsejű Ural Patrol modellt.
A Patrol nehéz, bokszermotoros gép, melynek a BMW R71-es lehetett az őse, abból fejlesztették ki. A BMW-ket a náci Németország bocsátotta a Szovjetunió rendelkezésére, miután a két ország 1939-ben megnemtámadási szerződést írt alá. Az orosz mérnökök később ezen gépek mintájára készítették el az Ural Patrolt, mely mechanikailag gyakorlatilag nem változott. Az Ural későbbi hétköznapi modelljei is a katonai motorok továbbfejlesztett és „civilizáltabb” változatai lettek. Az Ural egyébként a mai napig az orosz hadsereg motorbeszállítója. A katonai célra szánt gépekkel pedig az oroszok nem viccelnek, ezek biztosra vehetően elnyűhetetlenek.
A legnagyobb sikert az USA-ban az a típus könyvelte el, melyen az orosz gyártó meghagyta a géppuskaállványt. Persze Kalasnyikov nem járt a járgányhoz, ám a vásárlók zöme játékgéppuskát szerelt rá.
Az Ural az Egyesült Államokban értékesíti termelésének 60 százalékát, a márkát forgalmazó 48 kereskedőn keresztül. A legolcsóbb oldalkocsis Ural tízezer dollárba kerül.
