(
fotó: www.gudphoto.com/blog/)Anti imád biciklizni a mezőn. Erőnlétben és kitartásban már odáig vitte, hogy – elmondása szerint, hiszen ebben csak rá hagyatkozhatom, sohasem ellenőriztem le – akár 30 órát is képes tekerni a hegyesi dombokon fel és alá. Állítása szerint ezt a fittséget hosszú évek kitartó munkájával sikerült megvalósítania. Mutogatja a bicepszét és alkarja izmait, melyeket a fékezések erősítettek meg. Anti ilyenkor szívesen képzeli magát középkori vitéznek. Szerinte a magyar biciklis nemzet.
Amikor kijavítom, azt mondja, hogy csak egykor voltunk lovas nemzet, de lássam be végre, az sem vitt túl sok jóra. Anti az életében leginkább azt sajnálja, hogy nem a honfoglalás előtt találták fel a kerékpárt, mert akkor a Vereckei-hágót északról megkerülve, „azokon a jó római utakon” talán vitézeink továbbpedáloznak nyugat felé. Anti szilárd meggyőződése, hogy úgy sokkal jobban jártunk volna, s most Provence-ból, Lombardiából vagy Baden-Württembergből nézhetnénk, hogyan marakodnak errefelé a népek. Az utóbbi térséget Anti különösen kedveli. A helyi tévét csakis azért nézi, mert állítólag igen gyakran beszámol ezen neves németországi tartomány jólétéről. Antinak még nem sikerült megtalálnia a logikai okfejtést, hogy nekünk mért jó, hogy nap-nap után megtudjuk, hogy az ottani német embereknek milyen jó, de reménykedik abban, hogy mihamarabb küldenek valami segélyszállítmánnyal Kalkhoff bicikliket. Anti szerint személyiségéhez illenek a a német túrakerékpárok. Legszívesebben egy csukaszürke Kalkhoffot szeretne. Egy ilyen „coppenburgi csodával” egyszer szívesen le is „vetekedne”. Ilyenkor meg kell nyugtatnom, hogy ha végre befut a várva várt segélycsomag, mindenképpen lefényképezem őt az új biciklijén ülve, ahogyan teker le s alá a hegyesi dombokon. Azonban be kell látnom, hogy Anti eszméi legalább olyan képtelenek, mint nagyvárosi embereket meggyőzni ártatlan szándékunkról fényképezőgéppel a kezünkben.
Pedig Dimitry Gudkovnak sikerült. Az amerikai fiatalember tavaly határozta el magát, hogy kerékpárosokat fog fotózni New York utcáin. Az acélszamaragolók többségét csak megszólítja biciklizés közben, mivel maga is aktív kerékpáros, elbeszélget velük, és készít néhány képet. Dimitry Gudkovnak el is terjedt a híre New York-szerte, így a Big Apple kerékpárosai már keresik, hogy lefényképeztessék magukat vele. Gyakran elmorfondírozom rajta, hogy mi minden történhetne velem, ha Újvidéken szeretném meggyőzni az embereket szándékom nemességéről. Vajon akadna olyan, aki kötélnek állna, s megengedné a kép elkészítését? Akkor talán mégiscsak jobban járnék, kevesebb időmet fecsérelném el, s biztosabb lenne a siker is, ha valóban Antival a kijelzőn kattintanám el a gépemet. Igaz, ehhez meg kell várni a Baden-Württenberg-i kerékpárokat.
