2026. május 1., péntek

Veló Világ

Térdzokni és bikaszarv
Ha abból az elgondolásból indulnánk ki, hogy a jelentős tudományos felfedezéseket a szükség ösztönzi, hogy valami sürgető szükséglet kielégítésére születnek, valamit pótolnak, esetleg éppen kiemelnek – ami mellett eddig hanyagul elsuhantunk –, valamit hangsúlyozni kezdenek, akkor a biciklis sávok problémájára Vajdaságban mindenképpen születik megoldás. Hányszor történik meg újvidéki vagy szabadkai kerékpárossal, hogy egyszerre elfogy kereke alól a talaj, a biciklis út, az a bizonyos „sztáza”, melyet az autósofőrök az ablakon kihajolva oly megvetéssel és lefitymálóan illetnek, mintha egyik kedves elfoglaltságuk nem éppen a biciklis útra való parkolás volna. Jobb esetben a „pálya” beletorkollik az autóútba, vagy mint a Makszim Gorkij utcában Újvidéken, egy árnyas allé alatt veszik nyoma a gyalogosok ösvényén.

Tehát a sáv hiányára, mert szükség az lenne rá, Vajdaságban kellett volna frappáns megoldásnak születnie. Nem így lett. Fiatal brit és cseh ötletgazdáknak köszönhető az eljárás, amely bármilyen út szélét kerékpársávvá változtatja. Vladimír Turnernek és Ondřej Mladýnak, valamint Emily Brook 25 éves brightoni iparművész hallgatónak szinte egyidejűleg jutott eszébe, hogy acélszamarát lézerkivilágítással lássa el. Brook kisasszonyt csúf balesetek sora késztette gondolkodásra (vagy ihlette meg, mondhatnánk cinikusan). A kísérletezésben, melyet a helyi közlekedési hatóság, a tömegközlekedési vállalat és közlekedéspszichológusok is figyelemmel kísértek, arra jutott, hogy a legtöbb baleset akkor történik, amikor a kanyarodó autóbuszok vagy tehergépjárművek elütik a holtterükben haladó bicikliseket. Ilyen a cirka 155 ezer fős lakosságú Brighton utcáin is nap nap után megesik. Brook kisasszony csodalámpája lézerrel fest méterekkel maga elé az aszfaltra rikító, nappal is jól látható kerékpáros-szimbólumot. Ha a veszély jelentős, a jelzés még villog is. Egyszerűen mondva: azt pótolja a „Blaze-nek” (lángoló tűznek) keresztelt felfedezés, amit az egyszeri újvidéki kerékpáros jobb híján füttyögéssel vagy csengettyűvel próbál megoldani, végső esetben élénk hadonászással, legtöbbször hatástalanul. Turnernek és Mladýnak viszont nem állt meg a baleset-megelőzésnél, ők már művészi tökélyre vitték a fényjátékot. A prágai éjszakákban történő acélszamaragolásról filmet is forgattak, melyet a helyi kortárs képzőművészeti galériában mutattak be.

Ám nem kell azt gondolni, hogy a lézerjátékkal megoldódott a biciklis társadalom minden gondja. A kormányrúdra szerelhető napellenző vagy esernyő még várat magára. Csakúgy az (általam bikaszarv formaként elképzelt) elmés szerkezet, amely a kerékpársávot szemtelenül elbitorló gyalogosokat bökné (finoman) farba. A tudósok számára kihívást jelent az üvegszilánkok eltakarítása is, a legegyszerűbb megoldást talán egy kerékagyra szerelhető szippantószerkezet jelentené. Ezek mellett sürgős megoldás kerestetik a sávot elálló autósokra, az ugyanott bolhászkodó kóbor ebekre és a biciklijeinkben eladható roncsot látó, a zárszerkezetekben jártas fémgyűjtőkre. Hovatovább azon biciklis társunk esztétikai felvilágosítása is elkel, aki a szandál és térdzokni párosítását helyesnek véli, s ilyetén ruházattal pedálozik perceken át előttünk a júliusi kánikulában.

Magyar ember Magyar Szót érdemel