Olvasom , hogy Koppenhágában hogyan kényeztetik a kerékpározókat . A kellő számú biciklitartó , a kerékpáros kanyarodósávok és a külön közlekedési lámpák maguktól értetődőek Dániában . Ettől – az önmagukat a világ bringás fővárosának tartó – Koppenhágában sokkal többet tesznek a pedáltaposók érdekében . A metrón , villamoson és minden vonaton például ingyen lehet szállítani a kerékpárt , sőt ( de ez már túlzás lehet , közép - európai és balkánszéli fejembe ez sehogyan sem fér bele ) télen elsőként a biciklis sávokat tisztítják meg a hótól ! A dán biciklizők blogjait olvasgatva , a Copenhagen Cycle Chip honlapjának képeit nézegetve kiderül , a városi bringás útvonalak másban is eltérnek például az újvidéki biciklis sávoktól . Egyrészt , ugye léteznek , nem úgy , mint a Lázár cár sugárút piac felőli oldalán , másrészt nem szabták oly szűkre őket , mint például ugyanazon sugárút másik felén . Koppenhágában egyre több az autópálya - érzést keltő zárt kerékpárút , emellett a közlekedési lámpáknál lábtámasz biztosítja a kényelmes várakozást és az erőteljes nekirugaszkodást , a szemeteseket pedig eleve kissé megdöntve helyezik el , hogy suhanás közben is eldobhasd a csokis papírt . Engem nem nehéz csodálkozásba ejteni . Már akkor is leesett a „ fékpofám ”, amikor olvastam , hogy a hollandok borzasztó sebességgel száguldozhatnak a városokban , s ártatlan képpel gázolhatnak át a figyelmetlen gyalogosok lábán .
Egyszerűen elsőbbségük van a gépkocsikkal és motorokkal szemben is, hiszen alattuk egy környezetbarát közlekedési eszköz nyikorog, nem valamely négyhengeres, ötdugattyús, hatszelepes benzinfaló. Az ilyeneknek jelentős büntetést kell fizetniük, ha elállják a biciklis sávot. De számolhatnak az acélszamarasok bosszújával is. Magyarország is előbbre tart tőlünk, Budapesten a bringások már az egyirányú utcába, a forgalommal szemben is behajthatnak, a Balaton pedig teljes egészében körbenyargalható. Mindezek tudatában üdvözöltem reményteljesen a hírt, hogy Újvidéken is bevezetik a városi biciklikölcsönzés rendszerét. Ilyet testközelből eddig csak Bécsben láttam, s nem is igazán tudtam hová tenni a dolgot. Szerény illeték fejében (valóban csak pár eurócentről volt szó) bérbe vehetted a sárga színű kétkerekűeket. Csupán SMS-ben vagy a közeli elektronikus jegykiadóba bedobott érmékkel kellett megfizetni a szolgáltatást, az elektronikus bilincs nyomban leoldódott, s máris „nyeregben” érezhetted magad. S ezek a kerékpárok másnap is megvoltak, számuk többszöri megolvasás után is hiánytalan. Még a csengőt, de a hátsó lámpát sem tette senki szuvenírként zsebre! Nemhiába, hogy Ausztriában számos szövetség alakult a biciklisek érdekeinek védelmére. Graz pedig, Brüsszel, Koppenhága és Sevilla után a közeljövőben a Velo City rendezvénynek is házigazdája lehet. Ezeken az évente rendezett gyűléseken a biciklis társadalom tagjai környezet- és városvédőkkel, építészekkel és művészekkel karöltve igyekeznek meggyőzni a politikusokat a kerékpározás fontosságáról.
Már látom, ahogy pár esztendő múlva néhány testben „erősen meggyarapodott” politikusunk is pihegve, a báni palota körül sanyargatva biciklijét közben sajtótájékoztatót tart a városi közlekedés jövőjéről. Bár ők is nyeregben érezhetik majd magukat.
