Manapság nem sokan engedhetnek meg maguknak olyan luxust, mint amilyen egy új motorkerékpár vásárlása. A használt járgányok esetében viszont jócskán oda kell figyelni, nehogy már a sarkon megbánjuk az üzletet! Sorozatunkban néhány hasznos tanáccsal látjuk el olvasóinkat, mielőtt rászánják magukat a vásárlásra
Először is el kell dönteni, milyen motorra van szükségünk. Ha egyszerűen a városban szeretnénk zümmögni az otthon–munkahely reláción, akkor a robogó az ideális. Ha a barátnőnket tervezzük elkápráztatni, akkor egy Suzuki GSXR a nyerő. Ha hétvégi túrázásokat is beiktatnánk a programba, akkor egy Honda Varadero a megoldás… és még sorolhatnánk a vágyak listáját.
Egyesek fanatikusan ragaszkodnak a márkákhoz, másokat inkább a kedvező árfekvés vezérel (ez utóbbiak tábora a legtömegesebb), akad olyan is, akit egyik tényező sem izgat különösképpen, és azt a gépet választja, amit éppen a motoros ismerőse ajánl.
Köztudott, hogy az elmúlt években országunkat ellepték a külföldről importált két- és négykerekű járművek. Ezek nagy része törött vagy agyonhajtott állapotban került be hozzánk. Nyugaton is van áruk a megőrzött, keveset lefutott autóknak és motoroknak, ezeken pedig nincs üzlet. Tehát jól át kell gondolni, érdemes-e egy olyan motorkerékpárt vásárolni, mely ütközött, vagy estek vele (és a hazai „szakavatott” mesterek helyrepofozták és kisminkelték), még ha némileg alacsonyabb is az ára.
A használt motor vásárlása zsákbamacska. Senkinek nincs röntgenszeme. Kérdés, hogy a helyszínen és a próbaúton tökéletesen működő váltó vagy kuplung melyik sarkon mondja fel a szolgálatot. Természetesen a legbiztosabb megoldás, ha mesterrel karöltve vágunk bele a motorvásárlásba, de megbízható mestert sem talál az ember minden sarkon. Ha azonban kellően odafigyelünk és részletesen megvizsgáljuk a motort és az egyént is, aki árusítja, sok dolgot megállapíthatunk, és kiszúrhatjuk, hogy mostoha körülmények között üzemeltetett gépről van szó, még akkor is, ha nem vagyunk motorszakik.
Kezdjük a tulajdonos személyével! Itt nem műszaki ismeretekre van szükségünk, inkább a pszichológus szerepét kell felvennünk és ügyesen kikérdezni az illetőt. A legjobb, ha egy nyugdíjas bácsitól vesszük a motort, aki féltve őrizte és csak hétvégenként hajtotta ki a garázsból kedvencét, és pusztán azért árusítja, mert 70 évesen már nem tud felülni a nyeregbe. Csakhogy ilyenre ráfutni egyenlő a nullával, és ha találunk is, akkor az ilyen tulaj a 62-es gyártmányú NSU Pretisét kínálja, ami manapság nem igazán dobogtatja meg a (fiatalabb) motorrajongók szívét.
Az ügyes eladók általában azzal érvelnek, hogy ők csak túrázásra használták szelíd tempóban a gépet, sosem egykerekeztek meg égették a gumit. Mi pedig kissé komolyabb kérdésekkel kontrázhatuk, mint például a téli tárolásról, a tavaszi üzembehelyezésről. Itt gyorsan kiderül, mennyire is vigyázott az illető a járgányra. Kérdezhetjük továbbá, hogy milyen kenőanyagot használt, az olaj- és hűtőfolyadék-csere intervallumait stb. Mindenképpen érdemesebb olyan valakivel üzletet kötni, aki már több éve tulajdonosa a motornak. A „cirkáló” (évente tulajt cserélő) gépek megfelelő karbantartása legtöbb esetben elmarad.
(Folytatjuk)
