Egyre több autógyár a költségtakarékos, minimális fogyasztású, viszonylag olcsó gépkocsik előállítására fókuszál, melyeket főként az átlagpolgár pénztárcájához, illetve igényeihez alakít. Az indiai Tata Motors (egyébként a világ egyik legnagyobb autógyára) egyik legkelendőbb modellje a Nano, hatalmas az igény az olcsó járműre a fejlődő országban. A kínai autóipar is főként kedvező árú „népautókkal” látja el a majd kétmilliárd lelket számláló piacot. Felhozható a magyarországi példa, az ott összeszerelt Suzuki Swift is, amely kedvező árfekvésével, minimális szervizköltségével olyannyira a vásárlók szívéhez nőtt, hogy a gyártó reklámszlogenje a „Mi autónk” lett.
Ellentétben a tömeggyártású népautókkal, a másik oldalon a fényűzés, a korszerű technológia, az egyediség dominál. A luxusautókra is nagy az igény a földgolyó egyes tájain. Nehezen hihető, de egy Rolls Royce, Bentley, Bugatti vagy Maybach modellre akár éveket is várnak a dúsgazdag megrendelők. Sokan nem elégszenek meg a sorozatgyártásban készült Audi vagy BMW luxusmodelljeivel (habár ezeknek az ára is az egekbe tud szökni). Egy Audi A8-as, vagy egy 750-es BMW már nem okoz kellő mértékű feltűnést, egy arab olajsejk dubaji villája előtt már nem erre van szükség.
Viszik a zsákmányt a forradalmárok
Az (egykori) államfők is kedvelték a méregdrága, egyedi kivitelezésű járműveket. Tito büszkén feszített a kedvenc Mercedes Pulmann 600-asában, amelyből állva tudott integetni az összegyűlt tömegnek a különböző állami ünnepségeken. A félig nyitott, páncélozott Mercedes, melyből összesen csak hét darab készült, manapság is megtekinthető a belgrádi katonai múzeumban. Tito egyszer a román államfőt, Ceausescut is elvitte néhány körre a Pulmannal, akkor állítólag maga Tito ült a kormánykeréknél. A román diktátornak annyira megtetszett az öttonnás acélszörnyeteg, hogy tüstént rendelt egyet a Mercedestől. A hét legyártott példányból tehát egy Tito, egy meg Ceausescu tulajdonában volt. A román vezér egyébként nem sajnálta a pénzt a luxusjárművekre. Egy tucat méregdrága Rolls Royce, Mercedes, Lincoln vesztegelt a kormány gépparkjában, amíg a nép a Dáciákkal rótta a poros (aszfaltozatlan) utakat, már az, akinek ilyenre is futotta. A rendszerváltás után a luxusautók nagy részét elárverezték.
Visszatérve Titóhoz és a Mercedeshez, Moamer el-Kadhafi líbiai (volt) kormányfő, Tito kebelbarátja is autózott a Pulmannal. A „vezér” is szereti (vagy inkább múlt időben: szerette) a fényűzést, a pompát, a méregdrága autókat. A sátra, palotája előtt sorakoztak is a Rolls Royce-ok, Bentley-k, Ferrarik. Állítólag a sportkocsiknak hódolt igazán, egyedi festést és design-t rendelt mindegyik modellhez (lásd a képen a terepszínű Ferrarit). Hogy valójában mi minden képezi (vagy képezte) Kadhafi vagyonát, arra csak most derül fény, miután a felkelők sorra foglalják el a palotáit, erődítményeit.
A tunéziai zavargásokban is terítékre került a királyi család vagyona. A forradalmárok rommá zúzták az elnöki rezidenciát és több palotát is. Ekkor járták be a világot azok a képek, videofelvételek, amelyeken látható, hogy a tüntetők darabokra szedik a Lamborghiniket és Ferrarikat, melyeket a korrupt elnök összevásárolt. Némelyiket épségben szállították el a felkelők, ezt a lenti kép jól illusztrálja.
Kadhafi ezredes szereti a terepszínű egyenruhákat és a gépkocsikat
Meg kell említeni Barack Obama amerikai elnök nyolctonnás páncélautóját is, amely ellenáll a rakéta-, bomba- vagy a vegyi támadásoknak. Az egyszerűen csak Car Force One-nak nevezett Cadillac alvázát kevlár réteggel vonták be, az aknák kivédése céljából. Vegyi támadással sem érdemes próbálkozni a terroristáknak, a Cadillacnek saját légtisztító rendszere van.
Hitler egy Mercedes 770K-val közlekedett, Horthy Miklós Maybachban autózott, Churchill pedig egy Daimler coupéért rajongott...de ezekről egy másik alkalommal.
