A statisztikai adatok szerint az átlagember élete során 50 tonna ételt fogyaszt el, 5880 liter alkoholos italt gurít le a torkán (annyira nem is lepődünk meg ezen a számon, ha tudjuk, hogy a föld lakosságának 0,7%-a folyamatosan részeg), és fejenként 40 tonna szeméttel gazdagítja bolygónkat. Az emberek 70%-a legalább egyszer megházasodik. Társas évei alatt, ha heti kétszer szeretkezik, akkor az összesen 4239 aktust jelent. Az átlagember évente 317 kilométert gyalogol, ez összesen 24 887 kilométert tesz ki élete során.
Autóval már többet közlekedik, évi 9280 kilométert, ez összesen
728 489 kilométer (nagyjából megjárnánk a Föld-Hold távolságot oda-vissza). Hiába böngésztem az internetet, nem találtam olyan adatot, amely kimutatná, hogy életünk során átlagosan hány órát (napot, hónapot, évet) töltünk járgányunkban a forgalmi lámpánál, a piros jelzés ideje alatt várakozva.
A nagyvárosokban, a folyamatos forgalmi dugókban, ahol jó néhány órát töltenek az emberek a kormánykerék mögött vagy a tömegközlekedési eszközökön, minden bizonnyal a piros lámpa előtti várakozás örökkévalóságnak tűnik. Már Újvidéken (amely messze eltörpül a több milliós metropolisok mellett) észrevehető, amint a kígyózó autósorokban egy-egy nagyobb útkereszteződésnél a várakozó sofőrök újságot lapozgatnak, telefonálnak, szemet festenek, manikűröznek. A filmbeli Mr. Bean még borotválkozott és fogat is mosott Mini Morrisában. Az sem gond, ha belemélyedünk az olvasásba, vagy más tevékenységbe a piros lámpa ideje alatt, ám amint a villanyrendőr zöldre vált, a mögöttünk várakozók századmásodperces pontossággal tenyerelnek bele a szirénába. Tehát nem is fontos a villanyrendőrt bámulni, amint megszólalnak a kürtök, nyomhatjuk is a gázt. Talán olyan felmérést is lehetne végezni, amely a szirénahasználat gyakoriságát elemezné, ebben biztos világelső lenne Szerbia (valahol olvastam, hogy Svájcban büntetendő az indokolatlan kürtölés, ha nálunk is bevezetnék, szépen töltődne az állami kassza).
Visszatérve a témára, évekkel ezelőtt idehaza is divatosak voltak a villanyrendőrökön a különböző kiegészítő megoldások, melyek számokban mutatták ki a várakozással töltött időt, pontosabban azt, hogy még hány másodperc maradt a sárga, illetve a zöld színre való váltásig. A piroson való várakozás idején, ha ott a számláló, a motort le lehet állítani, ezzel a nemes cselekedettel (ha valamelyest is) hozzájárulunk a légszennyezés csökkentéséhez.
Manapság is sok országban találkozhatunk ilyen forgalomirányító jelzőlámpákkal. Idehaza eltűntek ezek a kis kütyük, habár nagyon hasznos megoldásoknak bizonyultak. A környezetvédelemre nem futja az állami költségvetésből, drága mulatság lenne minden egyes villanyrendőrre rászereltetni a számlálót.
Nyugaton más a helyzet, egyik fő cél az autós társadalomban „zöldebb” sofőröket nevelni. A múlt év egyik díjnyertes környezetvédelmi találmánya éppen a számlálóval ellátott villanyrendőr volt, csak egy kicsit másabb köntösben. Az átváltási időt nem egy külön felszerelhető kijelző mutatja, és nem másodperceket számlál, hanem a piros lámpa körül fogyatkozik egy csík, ez jelzi, hogy még mennyi ideig kell várakoznunk. A számláló bele van építve a villanyrendőrbe, autós szavakkal szériatartozék. A megoldás roppant egyszerű, nem kell sok magyarázat hozzá, a képen világosan látható a működési elve. És most jön a lényeg: a szerkezetet nem más, mint egy fiatal szerb feltaláló álmodta meg, csak éppen nem Szerbiában, hanem Amerikában. Damjan Stanković belgrádi születésű mérnök 2009-ben három Red Dot Award feltalálói díjat nyert már. A villanyrendőrei iránt hatalmas az érdeklődés, már számos ország megtette a rendeléseket. Kérdés, hogy hány ilyen lámpát rendel majd Szerbia. Én a legkerekebb számjegyre tippelek.
