Országunk autóipari büszkeségét, a Yugót már korábban nyugdíjaztatták, ám népszerűsége, úgy látszik, töretlen. Nemrég Angliában (is) megalapították a Yugó-rajongók klubját. Phil Dust, az egyesület elnöke bejelentette, hogy hamarosan megszervezik az első találkozót is a tagok számára. De kezdjük elölről a történetet.
A kragujevaci bádogdobozok nemcsak a „nagy” Jugoszlávia utait rótták, több országba is kiszállították, kisebb-nagyobb számban. A legnagyobb visszhangja persze az amerikai kivitelnek volt. Az évszázad üzleteként emlegették idehaza a Yugo-exportot. A Zastava dolgozói számos módosítást végeztek el az Amerikába szállítandó modelleken, melyek jóval minőségibbek, korszerűbbek voltak, mint az itthoni piacra gyártottak. Ám a jugoszláv miniautó nem érte el a várt nagy sikert a tengerentúlon. Középiskolás kamaszoknak vásárolták meg gyakorlóautónak a szülők, ajándékba lehetett kapni egy „rendes” gépkocsi vásárlásakor. Később művészek vásárolták a Yugókat előszeretettel, és ezeken élték ki aktuális alkotásvágyukat. Nekik köszönhető, hogy ma is népszerű a Yugo, több amerikai városban is megalakultak az ún. Yugo fun clubok (rajongók klubjai), évente számos találkozót szerveznek, sőt Yugo-múzeum is létezik az Egyesült Államokban.
Kevesen tudják viszont, hogy Északra is szállították a Zastava termékeit, méghozzá Angliába. A szigetországi Reading városában működött az értékesítési központ. Az angol importőr kénytelen volt egy kisebb üzemet is felállítani, ugyanis a vadonatúj Yugók jócskán berozsdásodtak a tengeri szállítás során. A só kimarta a festést, így Angliában újramázolták az autókat. Akárcsak az amerikai piacra szánt modellek, az angliai példányok is külön átalakításokon estek át, és a Zastava VB (Velika Britanija), illetve a Zastava GB (Great Britain) jelzést kapták.
A readingi vállalatot 1981-ben alapították, és még abban ez évben szerződést kötöttek a kragujevaci gyár vezetőségével az 1100-as és az 1300-as modellek megrendelésére. Később a Yugo került a figyelem középpontjába, és nagy reklámkampány mellett megkezdődött az értékesítés. Kezdetben 3-4000 fontért árusították a Yugókat különböző felszereléssel. Arról nem találtam hiteles adatot, hogy pontosan hány példány talált gazdára a szigetországban, egyes források néhány tízezret említenek.
Nem sokáig tartott azonban Angliában a Yugo-láz, hiszen az ottani időjárási viszonyok nem feleltek meg a jugoszláv népautónak. Romlott, rozsdásodott, az amúgy sem túl jó minőségű autó (pedig azok a ittenieknél jóval korszerűbbek voltak). Később itt is a humor tárgya lett a Yugo. Az egyik legismertebb szereplése a nálunk is népszerű Top Gear autós tévéműsorban volt. Itt egy kerékpárral versenyzett a londoni forgalomban, a bicikli jócskán rávert a városi autónak számító Yugóra.
Néhány száz Yugót azonban még őriznek a gyűjtők, Phil Dusttal az élen. A Yugo-rajongók tavasszal Readingben találkoznak majd, az egykori üzem helyén. Ki gondolta volna, hogy az Aston Martin, a Jaguar és a Rolls Royce hazájában a Zastavának is lesz rajongói köre, a következő lépés már a lovaggá ütés lesz: Sir Yugo.
