Tesztelés közben
Töretlenül növekszik a városi kisautók népszerűsége világszerte. A modellek fokozatosan zsugorodnak, egyre kisebb parkolóhelyet igényelnek, fogyasztásuk csökken. Habár a négykerekű miniatűrök nem mondhatók újdonságnak, vegyük csak példának a Fityót vagy a Trabantot, ám az igazi forradalmat mégis a Smart megjelenése hozta. A német mérnökök teljesen megváltak a hátsó ülésektől, és megszületett az igazi városi gépkocsi. Azóta szinte minden gyár termékpalettájában található egy-egy törpeautó. Az indiai Tata Motors a világ legolcsóbb négykerekűjével, a Nanóval, a Volkswagen pedig a Lupóval hódít (már a nevük is miniatűr voltukra utal).
Egy nemrég közzétett kutatás eredménye nyilvánvalóan csak fokozza a gyárak törekvéseit a törpeautók kategóriájában, ugyanis 2030-ra a világ (akkorra feltételezett) nyolcmilliárd lakosának több mint hatvan százaléka él majd városban. Mint ismeretes, már manapság egyes nagyvárosok infrastruktúrája nehezen elégíti ki az egyre növekvő lakos-, illetve gépkocsiállományt (megfelelő példa erre Belgrád, de Újvidék is jó úton halad). Ahol pedig a tömegközlekedés nem tudja hatékonyan kielégíteni az utaztatást,ott radikális változásokra lesz szükség.
Természetesen mindenki másképp látja a jövőt, így az autógyártók is. Szinte naponta jelennek meg a futurisztikus koncepciók. Sokak szerint az egyik legígéretesebb a General Motors és a Shanghai Automotive Industry közös látomása, az úgynevezett EN-V Concept (Electric Networked Vehicle - hálózati villanyautó). A fejlesztők szerint ez a kétüléses jármű nagyszerűen illik a jövő városába: nem szennyezi a levegőt, kis parkolóhelyet igényel, nem okoz forgalmi dugót, és ami az átlagfogyasztó számára talán a legfontosabb, megfizethető. Az EN-V egyébként készen áll a sorozatgyártásra, néhány prototípus már közlekedik Sanghaj utcáin. A tervezők a többmilliós metropolisban tesztelik az autót (ha ezt egyáltalán autónak lehet nevezni) élesben, vagyis a hétköznapi közlekedésben.
Az EN-V egy többéves fejlesztés eredménye, elődje a PUMA (Personal Urban Mobility and Acessibility) modell volt, melyet a kerekekbe épített villanymotorok hajtottak. Különleges külalakja mellett minimális fordulókörével kápráztatta el a közönséget, ugyanis szinte egy helyben meg tudott fordulni. Másik erőssége a lítium-ion akkumulátor volt, egy „tankolással” akár negyven kilométert is képes volt megtenni.
Az EN-V a PUMA korszerűsített változata, a mérnökök szerint sokkal hatékonyabb, mint elődje. Gyorsabb a feltöltési ideje és nagyobb az akkumulátor kapacitása, emellett autonóm módban is tud üzemelni. Bekapcsolható az autópilóta, így a pillanatnyi információk alapján (GPS által) kiválasztja a leggyorsabb útvonalat, elkerülvén a forgalmi dugókat és más akadályokat. Fedélzeti kameráival és szenzoraival „érzékeli” a környezetet, gyorsan reagál a külső hatásokra. A villanyautó hossza nagyjából másfél méter, durván háromszor annyi fér el belőle egy parkolóban, mint a közönséges autóból.
Az egykori hazai miniautó
Érdekes néhány év (évtized) alatt mekkora változásokon ment át az autóipar. Nemrég még az volt a lényeg, hogy minél több lóerőt préseljenek ki a motorokból, a vásárlókat gyorsulási és végsebességi adatokkal kápráztatták el. A EN-V esetében ezek közül a tényezők közül egyet sem tüntettek fel a bemutató reklámban: se a lóerőt, se a 0-100-as gyorsulást, se a végsebességet.
