Nagy felhajtást csapott a Bioware fejlesztőcsapat legújabb szerepjátéka körül az Electronic Arts kiadó, de ezúttal talán megbocsáthatunk nekik, hiszen egy eposzi méretű, kiváló minőségű játékkal leptek meg bennünket. Mivel a Dungeons and Dragons (DND) szabályrendszerének a licence lejárt, a Bioware nem folytathatta a Baldur’s Gate vagy a Neverwinter Nights sorozatokat. Egyedi, részletesen kidolgozott világot alkottak hát a régi játékok tapasztalataira építve, és az eredményt látva csak ennyit mondhatunk: jól jártunk.
Mindössze három kaszt és faj közül választhatunk, harcos, mágus vagy tolvaj karakterrel vághatunk neki a kalandozásnak Feraldenben. Hat úton indulhatunk el, fajonként két-két származás közül választhatunk. Hamar egyesülnek azonban ezek a szálak, és azután csak néhány dialógusopcióban lesz jelentősége előtörténetünknek. Törpeként például nemes vagy kiközösített származásúak lehetünk. A játék történetének írói nem fogják magukat vissza, amikor a sötét fantasy világot kell bemutatniuk: kiközösített törpeként a karakter családja romokban, a nővérét egy mogorva maffiafőnök futtatja, anyja alkoholista, és a nyomornegyedben küzd a túlélésért. Más előtörténetet választva talán pozitívabb élményben lehet részünk, de előbb-utóbb biztos, hogy nehéz döntéseket kell hoznunk. Karakterünk nem lehet patyolatfehér vagy gonoszan sötét, mindig a szürke különböző árnyalatai között fogunk ingadozni.
DND-féle jellemrendszere nincs is a karakterünknek, de döntéseink befolyásolják a viszonyunkat a csapat többi tagjával, akik a történet során csatlakoznak hozzánk. Erre a viszonyra figyelnünk kell, mert ha elidegenednek tőlünk, a legfontosabb időpontban hagyhatnak cserben bennünket! Egyszerre három karaktert vihetünk magunkkal, de a fontosabb fordulópontokat a táborban maradt társaink is kommentálják, így előfordul, hogy nincs jó választás. Ilyenkor bujtatva bár, de felismerhető mindenkinek a jelleme, az, hogy kinek milyen válasz felel meg. Morrigan, a druidaszerű alakváltó mágus kaotikus-semleges, Alistair, a templomos lovag pedig törvénytisztelő-jó DND jelleműnek mondható. A reputációnkat ajándékokkal is növelhetjük, a világban szerteszét található tárgyak rózsaszín gift felirattal vannak megjelölve. Persze nem mindegy, hogy kinek mit adunk, a nyálkás pamutgombolyagot és a félig megrágott birkacombot tartsuk meg inkább a kutyánknak.
Ahogy haladunk a játékban, és az edzők kegyébe férkőzünk, esetleg súlyos aranypénzekért tankönyveket veszünk, a három alapkasztot tovább tudjuk specializálni. A tolvaj hetedik szinttől lehet például bárd, vívó, vadász vagy orgyilkos. A karakterfejlesztés nem nehéz, de el lehet rontani, ha összevissza rakjuk a pontokat. Szerencsére a harcokat bármikor levihetjük könnyű nehézségi fokozatra, így akkor is haladhatunk a játékban, ha nem optimális a csapatunk összeállítása. A World of Warcraft játékból is ismert felállás a nyerő általában, szükségünk lesz egy tank karakterre (Alistair), aki az ellenfél figyelmét – és sebzését – leköti, valamint egy gyógyító karakterre (a mágus kaszt egyik specializációja), bár ez utóbbi nem is fontos, ha van pénzünk kötszerre...
A játék utolsó negyedében szinte csak a harcon lesz a hangsúly, így előbb-utóbb fel kell fejlesztenünk harci képességeinket. A csaták valós időben folynak, és minden karakternek részletesen megadhatjuk, hogy milyen taktikát használjon. Egy fejlett feltételrendszer is a rendelkezésünkre áll, bár a legegyszerűbb, ha az előre definiáltakat használjuk. Harc közben bármikor szünetelhetünk, és kézzel is kiadhatjuk a parancsokat. Sőt, ahogy megismerjük a játékot, egyre inkább csak így fogunk küzdeni, mert sajnos a beállítható taktika minden előnye ellenére nem elég jó. A csaták még normális nehézségi fokozaton is elég nagy kihívást fognak nyújtani, annál nehezebbre nem is érdemes állítani első nekifutásból, mert csak szenvedni fogunk.
A Neverwinter Nights 2 motorjának továbbfejlesztett változatát használja a játék, ami a megszokott színvonalat hozza, de nem néz ki kivételesen jól. A nyílt világban sokszor „ütközünk” láthatatlan falba, érezhető, hogy gyakorlatilag zárt táblákon mozgunk, és a grafika csak holmi részletszegény háttérfestményként funkcionál. A szereplők megvalósításába viszont láthatóan sokat fektettek a fejlesztők, nagyon tetszetősek a karakterek – egy történetre alapuló játékban, amelyben sok a dialógus, talán ez a fontosabb, nem a táj. A szájmozgást és az érzelmek kifejezését a motor igazítja a szöveghez – ez a lehetőség hobbifejlesztőknek is rendelkezésre áll az ingyenes pályaszerkesztőben! Az átvezető animációk is a valós időben vannak számítva, ezek a részek igényesen össze vannak rakva, hangsúlyozva a drámai elemeket.
A Dragon Age hamar elvarázsol bennünket, kit az epikus bevezető történet fog meg, ki a csatákban mélyed el, a kalandozók minél tökéletesebb irányításában. A kicsit idejét múlt játékmotor valójában teljesen megfelel ennek a stílusnak, amit már megszokhattunk a Neverwinter játékokban, de a mese összetettsége és hossza minden eddigi Bioware RPG-t felülmúl. A történet még csak meg sem áll a végigjátszás után, a PC-re megjelent pályaszerkesztőnek hála, a prémiumfizetős csomagok mellett hamarosan kismillió amatőr rajongói kalandmodul tölthető le.
