Stílus, elegancia, minőség

A pizzán és a spaghettin kívül a robog ó is igazi olasz találmány. Az olaszok a mopedekből nemcsak szállítóeszközt, hanem kultikus terméket faragtak. A Piaggio Vespa beutazta a világot és mindmáig óriási népszerűségnek örvend.

Korábban már írtunk a Vespa történetéről és a siker felé vezető útról. A repülőgépkerekű motorcsodát gyártó Piaggio mellett mára több olasz gyártó is beszállt a versenybe, de rajtuk kívül a japánok, koreaiak és újabban a kínaiak is piacra dobtak hasonló (utánzott) járgányokat. Vásárlási döntéskor nehéz mérlegelni a kínálatot. Hazánk táján persze elősorban a kedvezőbb ár a döntő, a minőség csak másodlagos érv. Olcsó húsnak híg a leve - sokan vagyonokat költenek az alacsony árú robogók későbbi szervízére, arról nem is beszélve, hogy ezek a masinák többet időznek a mesternél, mint a forgalomban.

Aki egy igazi, megbízható, minőségi és nem utolsósorban legendás robogóra vágyik, tegye félre a konkurens termékeket és a Piaggio Vespát válassza (nem hiába hódolt be a világ ennek a remekműnek). Az olasz stílus, életérzés és elegancia szimbóluma a Vespa. A minőséget viszont olyan mutatók példázzák, mint az elmúlt 60 év alatt legyártott 16 millió példány. De az is, hogy 1980-ban a Párizs–Dakar rallin értek vele célba. Egy olasz motoros pedig állítólag 254.000 km-t tekert bele Vespa robogójába.

A régebbi modellek (Vespa P 150, 180) kissé kényelmetlenek, spártai felszereltségűek voltak. Az ülést túl magasra helyezték, a kormányt viszont túl alacsonyra. Az egyhengeres, levegőhűtéses, kétütemű modellekbe a vezetőnek kellett bekevernie a benzintankban az olajat. A futómű túlságosan kemény volt, a kormánya pedig annyira érzékeny, hogy minden útegyenetlenséget, kavicsot erős himbálózással jelzett vissza a pilótájának. A tengeri betegség garantált volt a Vespán – vicceltek a korabeli motorosok. A négysebességes váltót a bal oldali kormányvégre, a markolatra helyezték, ami annyit jelentett, hogy a kuplungkarral együtt kellett forgatni és beletalálni a sebességi fokozatokba.

A mai Vespákon a mérnökök orvosolták ezeket a hiányosságokat és modern, de ugyanakkor retrós, nosztalgikus ruhába öltöztették az új modelleket. Az egyik legnépszerűbb típus a Vespa GTV 250-es. E sorok szerzője a Kamenica – Pétervárad néhány kilométeres útvonalon „tesztelhette“ a GTV-t. Könnyen irányítható, kellemesen lágy a futóműve, kényelmes az üléspozíció és gyönyörű. Igazi bőrülés van rajta, amit csak egyes choppereken lehet manapság látni. A műszerfal a múltat idézi, áttekinthető, nem agyonrészletezett, folyadékristályos, űrhajóba illő. Rengeteg króm mindenhol, de mégis diszkrét, visszafogottan elegáns. A hétköznapi motorozás érdekében négy tárolóegység található a járgányon. A hagyományos láb előtti kesztyűtartó, az ülés alatti legnagyobb tároló rész, az elmaradhatatlan szatyortartó és a kiegészítő elemként felkerülhet egy gyári doboz, amin még bőr háttámla is van.

A robogók kínálatában a Vespa GTV-től van gyorsabb, praktikusabb, nagyobb, olcsóbb, de szebb biztosan nincs. Ára kissé borsos, 4800 euró dinárértéke (áfával együtt) a hazai forgalmazóknál, de a minőséget meg kell fizetni.

Vespa GTV 250