A motorkerékpárok világában manapság divatos retrohullámot követve a magyar mérnökök is egy legendává érett márkanevet rángattak elő a túlvilágról. Ezúttal a Pannónia motorkerékpár újjászületésének lehetünk tanúi.
A Bol d'Or elnevezésű modellt magyarok tervezték, a futóművét azonban Olaszországban készítették (a Moro Racing jóvoltából), az erőforrás pedig a Suzukié. A 400 köbcentis, 49 lóerős motort a Veszprém megyei Várpalotán gyártják majd.
A tervezés magyar, a futómű olasz, az erőforrás japán
Az újjáélesztett Pannónia a maga korában a világpiacon is korszerű és népszerű magyar járgányra emlékeztet, amellyel 1956-ban Franciaországban, Monthléryben rendezett Bol d'Or (aranysisak) elnevezésű, 24 órás versenyen páros győzelmet szerzett Kurucz György és Reisz János. Ugyanez a két öreg motoros leplezte le Várpalotán az új modellt. Az új Pannónia erről a versenyről kapta a nevét. A Bol d'Or formája a klasszikus ötvenes-hatvanas évekbeli Pannónia sportmodellek stílusát idézi, ám a retrós külső alatt már a mai kor technikája lapul.
Csak limitált sorozat
A várpalotai gyárcsarnokban egyelőre limitált sorozat készül, így mindössze 55 darab kerül majd a rajongók elé. A gyár vezetősége szerint később 6-8 típussal jelennek meg a piacon, a legkisebb kategóriától a legnagyobbig.
Mázló Imre ügyvezető igazgató azt nyilatkozta, hogy 2011-ben lesz a franciaországi nagy győzelem 55. évfordulója, s addigra éppen 55. darabot szeretnének legyártani. Minden attól függ azonban, hogy mikor kapják meg az engedélyt a sorozatgyártásra. Remélhetőleg gyorsan – hangsúlyozta. Az ügyvezető az eddigi költségekről csak annyit árult el, hogy „rengeteg munka és nem kevés pénz” van a fejlesztésben. Utalt arra is, hogy a gyártásnál számítanak kormányzati segítségre és uniós pályázati támogatásra is.
Egyelőre 55 darab Bol d'Or készül
Várpalota önkormányzata 15 millió forinttal szállt be a Magyar Motorkerékpár Kft.-be, s ezzel 10 százalékos tulajdonrészt szerzett. A polgármester szerint néhány százmillió forintot a gyárba ruháznak be, és egy éven belül megkezdődhet a sorozatgyártás.
Nagy kérdés viszont, hogy milyen áron lovagolható majd meg az új Pannónia, és az is, hogy mennyire lesz versenyképes a japán és az olasz konkurencia mellett.
A legenda története
A második világháború után, a húszas években kezdték meg a Csepelen működő Weiss Manfréd Acél- és Fémművekben az autók előállítását, ám ez nem hozta meg a várt sikert. Annál nagyobb volt a kereslet a Csepel néven forgalmazott kerékpárok iránt, s erre alapozva vágtak bele 1931-ben segédmotoros kerékpárok gyártásába.
Teleszkóp, lengéscsillapító, burkolat – az egyik legszebb magyar motor volt a TLB
A második világháború után, pontosabban 1947-ben indult újra a motorkerékpár-gyártás. Kezdetben a 100 és 125 köbcentiméteres ikerdugattyús modellekkel rukkoltak elő, majd a hagyományos egyhengeres 250-es típusok következtek. A negyedliteres 1954-ben átdolgozott változat volt az első motor, amely a Pannónia márkajelzést viselte. Az első Pannónia típusjelzése, a TL, az előre szerelt teleszkópra és a hátulsó lengővillára utal.
A Pannónia később a TLT, majd a TLF modellel újította meg kínálatát, a rövidítések a „tokozott”, illetve a „fejlesztett” szót rejtették. 1957-től gyártották a Pannónia kishúgának tekinthető Panni robogót, e modell 1960-ban átadta helyét a Tündének. Az 50 köbcentis kismotor előállítását az Egri Finomszerelvénygyár vette át. A Pannóniák egyre gyakoribb résztvevői lettek a sporteseményeknek, a legnagyobb sikert a fent említett 1956-os Bol d'Or versenyen érte el a márka.
Sokak szerint a legszebb Pannónia a hatvanas évek elején gyártott TLB (B = burkolt) luxusmodell volt, amely párhuzamosan készült az olcsóbb típusokkal. A típus szó itt nem hagyományos jelentésében értendő, a csepeli gyár inkább sorozatokat készített, rendszerint a célpiac igényei szerint kialakítva. Az export elsődlegesen a Szovjetunióba irányult, de Nyugat-Európába is vittek Pannóniákat, sőt az Egyesült Államokba is – ezek az importőr Jack White vezetéknevét és W betűs logót viseltek.
Sorakoznak a Pannóniák – irány a Szovjetunió
1968-ban dobták piacra a szintén 250 cm3-es, de kéthengeres motorú P20-as típust. A korszerűnek és dinamikusnak mondható, ötfokozatú váltóval ellátott jármű az elérhető luxus szinonimája lett a magyarországi vásárlók körében. Nyugaton magasabb volt a mérce, és bizony a Pannóniák minősége sokszor hagyott kívánnivalót maga után, ráadásul a gyártást gazdasági és technikai akadályok hátráltatták. Mindezek miatt a csepeli vállalat nem tudott konkurálni az ésszerűbben, olcsóbban, nagyobb mennyiségben termelő, típusaikat rendszeresen fejlesztő csehszlovák és keletnémet motorkerékpárgyárakkal.
A gyárban számos prototípus is készült, mint pl. hómobil, boxer négyütemű motor, többféle sportmotor, csónakfarmotor vagy krosszmotor.
Az utolsó Pannónia
A hetvenes évek elején mind szembeötlőbbé váltak a problémák, és ezeket csak fokozta, hogy a Szovjetunió bejelentette, 1975-től nem vállal kötelezettséget a csepeli motorok vásárlására. Nagy jövője lehetett volna viszont a villanyrobogók gyártásának. A Villamosipari Kutatóintézettel közösen kidolgozott elektromos kismotorok 40 kilométer/óra sebességre tudtak felgyorsulni, és egy feltöltéssel három órán keresztül működtek. Felmerül a kérdés, hogy vajon hol tartana ma a gyár, ha akkor, a hetvenes évek közepén rááll az elektromos robogókra.
Ezt a modellt még Amerikába is szállították
Abban az időben persze nem gondolkodtak távlatokban, a motorkerékpár-gyártást megszüntették, az üzemet a Csepeli Kerékpárgyárral összevonva létrehozták a Jármű- és Konfekcióipari Gépgyárat. Az utolsó Pannónia, egy T5-ös, 1975. október 24-én hagyta el a szerelősort.
