2024. június 20., csütörtök
RÁFORDÍTÁSOK

A nemzetközi helyzet bonyolódik

Nem mondunk újat, ha azt állítjuk – klasszikust idézve –, hogy a nemzetközi helyzet tényleg bonyolódik. A világban zajló folyamatok mögött pedig most is ott sejlenek bizonyos vallási meggyőződésből eredő motívumok is. A politikai és gazdasági folyamatok valójában sok esetben visszavezethetőek a közösségek vallásból eredő, vagy legalább is abból eredeztethető viselkedési formáira. Esetenként viszont túl nagy jelentőséget is tulajdonítanak a vallási háttérnek. Más esetekben a vallási háttérre hivatkozás csak ürügy. A valós indíték pedig lényegében mindig az eredendő emberi önzésben keresendő. De vajon van-e köze a vallásnak a gazdasághoz? Az eddigi tapasztalatok szerint elkerülhetetlen, hogy a közgazdasági gondolkodásba bevonjuk az egyén spiritualitását is. Az ember ugyanis valóban nemcsak test a maga fizikai valóságában, hanem szellem és lélek is. Nem csak az anyagi ösztönzők hatnak gondolkodásunkra. Nem minden a pénz, aminek bizonyítéka, hogy a gazdagok is gyakran elégedetlenek, boldogtalanok. De egészen szerény körülmények között élő, derűs, boldog embereket is látni. Talán ez az egyik oka annak, hogy a főáramú, anyagias beállítottságú közgazdaságtannal párhuzamosan – esetenként azzal szemben – kibontakozóban van egy spirituális alapú irányzat. Előbbi alaptétele szerint a gazdasági tevékenység elsődleges célja a profit maximalizálása. Utóbbinál a cél az ember jóléte, boldogsága, és ennek a célnak az eléréshez a profit csupán egy eszköz lehet. Korunkban ugyanakkor valójában a materialista szemlélet az uralkodó, mely hozzáállás az embert is pusztán anyagi tényezőnek tekinti. Megfigyelhető azonban, hogy lassan de biztosan beszivárog egy másfajta nézőpont is. 

A kapitalizmus szelleme

Max Weber A protestáns etika és a kapitalizmus szelleme című munkája 1905-ben jelent meg, és a szociológia egyik alapművének tekinthető. A klasszikus értelemben vett kapitalizmus kezdeti szakaszában olyan következtetésre jutott, hogy a protestáns etika ad valamiféle erkölcsi legitimitást az egyéni vállalkozói szellem kibontakozásának. Weber a legolvasottabb, de egyben legvitatottabb művében a protestáns etikát véli felfedezni a kapitalizmus szellemében. Jelenlegi perspektívából nézve azonban lehet, hogy Weber talán túl nagy szerepet tulajdonít a vallásnak. Mert a vallás ugyan meghatározhatja az egyének és közösségek értékrendjét, ugyanakkor megfigyelhető, hogy vallástól függetlenül az emberi önzés, az anyagi javak birtoklása iránti vágy generálja a gazdasági tevékenységeket. Minden vallás, illetve a vallás tagadása is akarva-akaratlanul szocializálja a követőit egyfajta gazdasági magatartásra. Nyilván mégsem vezethető vissza minden a vallásra, a vallási meggyőződésből eredő értékrendre. Nehéz azonban átlátni, hogy mely folyamatok esetében mekkora lehet a befolyása. 

Az anyagi jólét, mint motiváció 

Széles körű egyetértés alakult ki a társadalomtudományokban, hogy Weber nagy hatású elméletet alkotott, ami a Marx által megfogalmazott, az eredeti tőkefelhalmozáson alapuló elméletnek egyfajta alternatívája. Közismerten, Marx a kapitalizmust kibékíthetetlen ellentmondásokkal terhelt, bukásra ítélt társadalmi formációnak tekintette. Marx és Weber tanait azonban sok esetben eltérő módon magyarázzák. Weber tanait sokan leegyszerűsítik egészen annyira, hogy a protestáns etika önmaga felelős a kapitalizmusért. Pedig valójában maga Weber is ennél árnyaltabban fogalmazott. Sehol nem állítja, hogy a kapitalizmus kialakulása teljesen a protestantizmusnak köszönhető. Utal azonban arra, hogy hagyományos kapitalizmus modern, racionális kapitalizmussá történő átalakulását a protestantizmus terjedése elősegítette.

Az ideológiától, vallási meggyőződéstől természetesen nem lehet függetleníteni azt, hogy az egyén hogyan tekint egy-egy társadalmi létformára. Azonban az olyan összetett és hosszú ideig tartó történelmi folyamatokat, mint amilyen a modern kapitalizmus kialakulása, nyilván nem lehet egyetlen okra visszavezetni. Ellentmondás fedezhető fel a teóriában már azért is, mert nem logikus, hogy a vallás egyedül képes lett volna olyan társadalmi folyamatot előidézni, amely aztán önállósul és a vallás ellen fordul. Mindeközben tagadhatatlan, hogy az emberek cselekedeteit sok esetben a hitbeli és erkölcsi meggyőződésük is meghatározza. Korunkban a vallástól teljesen függetlenül is nagy kihívást jelent az emberek erkölcsi nevelése. A megfelelő erkölcsi szemlélet híján lehetetlen emberséges társadalmi viszonyokat létrehozni. Az tény, hogy a vallásos emberek jobban megbíznak másokban, jobban bíznak a kormányzatban és a jogrendszerben, kevésbé hajlandók megszegni a törvényt, hajlamosabbak a piac többi szereplőjéről feltételezni, hogy tisztességes úton érték el eredményeiket. 

Érdekes megemlíteni, hogy a buddhizmus – mely szintén világvallásnak tekinthető – legfőbb célja a boldogság keresése, a szenvedés elkerülése, a világ és önmagunk megértése. Hívői szerint a lélekvándorlásba vetett hit az, ami természetkímélő gazdálkodáshoz vezethet. A természetkímélő gazdálkodásmód a megújuló energiaforrások használatát jelenti, másrészt, hogy a legracionálisabb gazdálkodás az, ha helyi erőforrásokkal látjuk el a helyi igényeket. Nem kell azonban Buddha hívőnek lenni ahhoz, hogy lássunk némi logikát ebben a gondolkodásmódban is. 

Nyitókép: Illusztráció/Pixabay