2024. április 24., szerda
RÁFORDÍTÁSOK

Első felvonás

Nehéz sok esetben a jelenlegi bonyolult világgazdasági helyzetben eligazodni a történéseken. Tekintélyes elemzők is gyakran csak kapkodják a fejüket. Egyik nap áremelkedést, másik nap áresést tapasztalhatunk. Miközben nem is olyan régen még ismét egekbe szökő energiaárakkal riogattak és az történt, hogy mindkét fő olajtípus, november óta a WTI és a Brent is a legnagyobb heti áresést produkálta a napokban. A WTI ára 79-ről 72 dollárra, a Brent 84-ről 77 dollárra csökkent. Történt mindez úgy, hogy az olajpiacra ható hírek valójában nem voltak jók, most sem azok. A Szuezi-csatornán és a Vörös-tengeren az áthaladás továbbra is problémás. A tény azonban, hogy az ár mégis esett, arra utal, hogy a háborús félelmek már nem okoznak olyan piaci sokkot, ami nyomná felfelé az energiahordozók árát. Nyilván az is kihatott a folyamatokra, hogy sokan előre bevásároltak a határidős piacon. Az ilyen, lényegében időben előrehozott kereslet visszaesést okoz, de nyilván ez önmagában nem lenne elég, hanem más tényezők is hatással vannak az árra. Ugyanakkor az országok hozzállása sem egységes. Angola például kilépett az OPEC-ből, mert nem szeretne részt venni a kitermelés visszafogásában. Mivel a többiekhez képest szegény országról van szó, nyilván nem engedheti meg magának a bevétel kiesését. De például Guyana gyorsan bővíti a közelmúltban felfedezett lelőhelyein a kitermelést. Az orosz olaj piacra jutása érdekes kérdéseket vethetne fel, de a lényeg, hogy az orosz olajból van némi túlkínálat. De nem mellékesen és nem utolsó sorban Iránnak is fontos az export. Mindez összességében odahat, hogy csökkenek az árak, ami viszont világviszonylatban az inflációs nyomás enyhülését hozza. 

Olcsóbb, de még ráz

Valójában 2022-ben szálltak el az energiaárak, azt követően 2023 megkönnyebbülést hozott, de a bizonytalanság azóta is megvan. Mivel az uniós országok iparának versenyképességére az energiaárak nagy hatással vannak, jó jelnek számít, hogy januárban csökkent az elektromos energia hároméves határidős ára. Ez kontinensünk gazdasága számára egyfajta mentőöv lehet. A termelőipar versenyképessége – főleg az energiaigényes iparágakban –, jócskán megkérdőjeleződött az elmúlt két évben. 

Az ok-okozati összefüggéseket lehet ugyan boncolgatni, illetve a kölcsönhatásokat elemezgetni, de az energiaárak mellett az inflációra nagy hatással vannak még a kamatok. A világon az említésre érdemes jegybankok közül elsősorban a Fed, az amerikai központi bank a lazítási szándékaira utaló közleményeket tett közzé. Powell jegybankelnök utalt rá, hogy márciusban még tartják a jelenlegi kamatszintet, utána azonban vágások jöhetnek. A januári tengerentúli adatok egyébként egyöntetűen kedvező képet mutatnak. Noha az adatokból egyértelműen nem látszik, a fegyvergyártói kapacitások mind jobb kihasználtsága jó hatással van az amerikai gazdasági növekedésre. Sajnos, de ilyen nézőpontból az emberéleteket követelő konfliktusokról megállapítható, hogy generálják a növekedést. A világ első számú gazdaságában azonban a statisztikák szerint a növekedés motorja továbbra is a belső kereslet és azon belül is a fogyasztás volt. A munkapiacon minimális kilengések voltak negatív irányba, de valós romlásról nem lehet beszélni. 

Mégsem eszement?

Ha az inflációról beszélünk, akkor érdemes odafigyelni arra is, ami most Argentínában történik. Érdekes lesz megfigyelni, hogyan alakul majd ott az infláció, hiszen abból sokat tanulhatunk. Miközben egyes országokban a jegybankoktól várják el, hogy a monetáris politika eszközeivel harcoljanak az infláció ellen, Javier Milei argentin elnök hatalomra kerülése egyfajta szabadpiaci forradalomként is felfogható. Sikere azonban továbbra is hatalmas kérdőjel. Ugyanakkor az már látszódik, hogy nem egy eszement próbálkozásról lehet szó. Milei talán mégsem csupán ellenszenves idióta, vagy feltűnési viszketegségben szenvedő bohóc.  Lehet, hogy csak ráeszmélt, hogy a mai, a média által teljesen eltorzított világban csak némi feltűnéssel körítve lehet választásokat nyerni, majd elfogadtatni és hatékonyan véghezvinni bizonyos reformokat. Valójában a hiperinfláció, amit itt a 90-es évek elején mi is megtapasztaltunk, átéltünk, csak akkor tud tartósan fennmaradni, ha a forgalomban lévő pénz mennyisége nő, miközben a kínálat oldalon nincs megfelelő bővülés. Most az argentinok megpróbálnak egyfajta sokkterápiával átállni a szabadpiaci rendszerre. A szubvenciók és az állami túlszabályozás megszüntetésével, privatizációval, a kóros állami költségvetési hiány és a pénznyomtatás felszámolásával valószínűleg lehet is majd eredményeket elérni. Kérdés, hogy a lakosság tűrőképességének hol a határa. Talán elméleti síkon ez is járható út, de egyben roppant nehéz feladat, mert eleinte fájdalommal, további inflációval és munkahelyvesztéssel jár, az eredményei pedig csak később, két-három év múlva mutatkozhatnak meg. A választási kampány során mutatott magatartása azonban alkalmazkodó volt ahhoz, ami ma menő világunkban. Egyfajta szerepet játszott, amivel sikert aratott. A nyitány után most azt is meglátjuk majd, milyen sikere lesz az első felvonásnak. 
 

Nyitókép: Illusztráció (Pixabay)