A szerbiai versenyeknél szokásos nevezési díj ötszöröse kevesebbeket riasztott el, mint ahány horgászt odavonzott az elmúlt hétvégén a Tisza-tavon megtartott, hagyományosan kiváló szervezésű harcsafogó versenyre. Huszonnyolc, egyaránt két fős csapat mérte össze harcsafogásbani jártasságát, tudását és szerencséjét. A trollingozást kivéve minden (szabályos) horgászmódszerrel horgászhattunk.
Szombaton reggel 7 órakor kezdődött a 12 órás versenynap. Előbb csak szemerkélő, majd mindvégig szakadó esőben kerestük a harcsákat. „Ha nekem esik, akkor mindenkinek esik.” És feljebb állítottuk a tűréshatárt. Kuttyogattam, míg a csapattársam, Varró Zoli, a fahalakat szűntelen cserélgetve pergette végig a pályát. Bíztunk abban, hogy a két módszer sikeres ötvözéseként valamelyik felmozdított harcsa netalán könnyebben odaver a műcsalinak. De nem vert oda. Sem aznap, sem másnap.
Ezért valami sajátos kuttyogatótechnikát kellett kidolgoznom, mivel a hangra rengeteg harcsa felmozdult, majd komótosan kiúszott a szonár hatósugarából. Úgy nem lehet eredményesen kuttyogatni, ha a csalogatás helyett elriasztom a bajszosokat. Az idény vége felé az előttem kuttyogók már igencsak szétverték a vizet, és ennek tudható be a halak fordított reagálása. Halkítottam a kuttyogatón, csökkentettem az ütésszámot egészen percenkénti 4-5 koppantásig, a horogelőkét vékonyabbra cseréltem, lóbogárcsalira váltottam, és a spiccet lehető legmesszebb toltam a csónaktól. Az első három érdeklődő nem ütötte meg a hatvancentis limitet, de jó előjele volt annak, hogy történni fog valami. Legnagyobb örömünkre ez egy félvízen befutó 2,8 kilós harcsa formájában történt. A mérlegelő hajó pillanatok alatt jegyzőkönyvezte a fogást, és a harcsa máris vihette magával a jó hírünket. Szégyenbe már nem maradunk, mondtuk, és ezzel zártuk az első napot.
A vasárnap délelőtti futamot a viharos szél, a szél ellen csúcson járatott villanymotor, és az egyik 17-18 méteres gödör törésvonalának folyamatos vallatása jellemezte. Jött öt pundra, de beleakadtunk egy 2,3 kilósba is. Volt még két ígéretes kapásunk, de nem foghatunk meg minden halat, nem vagyunk mi halászok. Eredményünk, és szerencsénk a dobogó harmadik helyére volt elegendő. A második helyezett csapat 6,04, míg a győztesek 7,18 kilós harcsát mérlegeltek.
Kiváló szervezésű és rendkívül gazdag díjazású verseny tudhattunk magunk mögött. A győztesek 250000 forint (890 euró) vásárlási utalványt nyertek, és további hét csapat vitt 20000–40000 forint értékű szponzorok által felajánlott nyereményt. A szürkemarhából készült bográcsos paprikás ízére is sokáig fogunk emlékezni. Ide jövőre, már ha csak ezért is, érdemes lesz visszajönni.
