Vasárnapra megemberelte magát az időjárás, és a kora télire hasonlító deres-jegesről szikrázó napsütésesre váltott. Köztudott, hogy én vagyok a versenyek időjárás felelőse, természetes, hogy szép időt rendeltem. De ebben ki is merült ténykedésem, mert a csukaviadal hét órája alatt egyetlen halat sem sikerült partra húznom, pedig négy kapásom is volt.
A tavaly őszi és az idei tavaszi versenyen a part mentén fogott apróbb félkilós, kilós példányok domináltak, ezért kisebb csalihalakat készítettem be, és érzékenyebb szereléssel vágtam neki a halfogásnak. Erre az történt, hogy a verseny végkimenetele az első negyedórában eldőlt.
A legkisebb szigeten – a Bálint tavon három is van belőlük – horgászó 12 éves Milan Ajdarić majd tízkilós csukát fogott, amit pár percre rá megfejelt egy három felettivel. Innen kezdve lőttek a part menti csukázásnak, elő kellett venni az erősebb szerelékeket, feltűzni a legnagyobb csalihalakat és bevetni a lehető legmesszebbre.
A reggeli két rontott kapás után többórás székbeülős, majd -fekvős horgászat következett, mire az utolsó órában a tizenöt centis bodorkámra érkezett a várva-várt karikamozdulás. A jelző tempósan felmászott, de a bevágás nem ült.
Üresen, csalihal nélkül húztam ki a szereléket, ami egyúttal az utolsó lehetőség elpuskázását is jelentette, a következő kapás némi huzgálás után abbamaradt. Eközben a mérlegelő házigazdákat innen is, onnan is hívogatták, a kifogott halak pedig rendre két kiló felettiek voltak.
A tó északi részén (főleg a szigeteken) horgászók jeleskedtek a csukák partra terelésével. Innen került ki a győztes Milan Ajdarić 12,72 kiló összfogással, a második helyezett Dušan Ivković (10,62 kg) és a harmadik Bodócsi Ervin (4,56 kg) is.
