Ezek a szép példányok a Tisza 26. folyamkilométerének környékén kerültek horogra – írja beszámolójában Márki Géza nagybecskereki horgásztársunk. Az akadókkal tartkított, rendkívül mély vizet csakis csónakból lehet jól meghorgászni, partról semmi értelme. A zsákmányolást hosszan tartó és folyamatos etetés előzte meg, melynek alapját főtt ókukorica alkotta, mindennemű fűszerezés és illatosítás nélkül, és ez volt a csali is. Termetes dévérkeszegek harangozták be, hogy az etetés hatni kezdett, és egyre tömegesebben fordultak elő. A pontyszüret 6,8 kilóssal kezdődött, 7,5-essel folytatódott, és a képen látható tízkilósban csúcsosodott. A történet a hagyományos pontyozásra emlékeztet. Akadók között, mély vízben, fenekező szerelék, kukorica a horgon. De nem árt tudni, hogy a szerelék kijáró vége a korszerű pontyozás szellemének megfelelően hajszálelőkés.
