A kormányfő nyilatkozatát koalíciós partnereihez és az ellenzékhez címzett figyelmeztetésként kell felfogni, azért, hogy támogassák a bejelentett reformintézkedéseket. Csakhogy a kijelentés nemzetközi visszhangot keltett, ami a lehetséges hitelezőkben is felkeltette az érdeklődést a szlovén állam pénzügyi helyzete iránt. A külföldi médiában Szlovéniáról úgy kezdtek el írni, mint a „közép-európai Spanyolországról”. Arra alapozták ezt az összehasonlítást, hogy a válság okozói és jelei a két országban – az ingatlanpiac összeomlása, az építőiparban tapasztalható csődhullám és a bakszektort sújtó hatalmas veszteségek – nagyon hasonlítanak, az egyetlen különbség a két, nehézségekkel küzdő gazdaság méretében van.
Szlovénia jelenleg a nemzetközi hitelpiacon – a hosszú távú, tízéves állampapírokat – megközelítőleg 7 százalékos kamattal tudja eladni, és ez az az emlegetett határ, amelyet elérve Írország, Portugália és Görögország kénytelen volt beismerni, hogy képtelen a szokványos csatornákon fedezni adósságait, és emiatt nemzetközi segítségért folyamodott. Ez Szlovéniával is megtörténhet, az ország már abban a helyzetben van, hogy Európában nehezen talál vásárlókat az állampapírokra. A pénzügyminisztérium ezért arra készül, hogy 1,5 milliárd dollár értékben az Egyesült Államokban bocsássanak ki szlovén államkötvényeket.
A tervezett pénzügyi lépésekben bízva a szlovén pénzügyminiszter, dr. Janez Šušteršić nem osztja a kormányfő véleményét az államcsőd elkerülhetetlenségéről. Egy nappal a vihart kavart miniszterelnöki nyilatkozat után egy interjúban azt közölte, hogy Szlovénia képes egyedül is megküzdeni a válsággal. Legfőbb érvként a szlovén bankokban elhelyezett több mint hárommilliárd euró állami pénztartalékot hozta fel. Šušteršić szerint ennek a lehetséges felhasználása miatt a kormánynak készen kell állnia a három állami bank szanálására, amelyekben e pénztartalék többségét elhelyezték.
Angel Gurria, az OECD főtitkára az idei Bledi Stratégiai Fórumon szintén annak a meggyőződésének adott hangot, hogy Szlovénia nemzetközi segítség nélkül is képes leküzdeni a válságot. Ugyanezt hangoztatta az említett szakmai összejövetelen Suma Chakrabarti, az EBRD elnöke is. Velük szemben Egon Zakrajšek, az amerikai szövetségi bank (FED) vezetőségi tagja, szlovén származású pénzügyi szakember úgy véli, Szlovénia már átlépte a Rubicont. Szerinte nem az a kérdés, hogy az ország rákényszerül-e segélycsomagért folyamodni az Európai Unióhoz és a Nemzetközi Valutaalaphoz, hanem az, hogy ez mikor következik be.
A koalíciós partnerek és az ellenzék tagjai egyaránt azt állítják, hogy meggondolatlan nyilatkozatával a kormányfő csak rontott Szlovénia piaci helyzetén, abban viszont egyetértenek, hogy a válságból való kilábaláshoz az államnak gyökeres reformokat kell végrehajtania, ami elképzelhetetlen radikális intézkedések nélkül. A kormány már elkészített egy intézkedési csomagot, amellyel a versenyképességet és az állam pénzügyi stabilitását erősítenék. Elsőként a nyugdíjrendszer átalakítását tervezik, a második csomag a munkaerőpiac reformját irányozza elő. Ennek keretében új, átforgó munkaszerződési forma bevezetését helyezték kilátásba, amely helyettesítené a jelenlegi meghatározott és határozatlan időre szóló munkaszerződéseket, és megkönnyítené az elbocsátásokat. A harmadik elfogadásra váró törvény az állami tulajdonnal gazdálkodó holdingok létrehozását tenné lehetővé, a negyedik pedig egy, a bankmentéssel megbízott ügynökség alapításához szolgáltatna jogi keretet. A kormányfő derűlátóan azt reméli, hogy ezeket a törvényeket még az év végéig sikerül elfogadtatni.
