Mlađan Dinkić gazdasági és pénzügyi miniszter igyekezett minél nagyobb sajtónyilvánosságot biztosítani az ország pénzügyi konszolidációját célul kitűző programjának, de a jelek szerint eléggé elszámította magát. Lehet, hogy az „örökös túlélő” tárcavezető lélekben visszatért a titói szocializmusba, amikor hazaárulással felérő bűnnek számított megkérdőjelezni a már akkor is egyre gyakrabban előforduló gazdaságszilárdítási programokat. Akkoriban legfelsőbb szinten kimondták, hogy ez vagy az így lesz jó, amire a balga nép, sőt a hozzáértő szakemberek tömege is – elsősorban félelemből – készségesen rábólintott.
Ezúttal ez a balga remény szertefoszlott, mert nem önjelölt szakértők, vagy az állandóan kukacoskodó újságírók vesézték ki a programot, hanem maga a Pénzügyi Tanács. Ebben a testületben pedig, legalábbis eddig úgy tűnt, komoly közgazdászok, és a jól fizetett munkahelyüket nem féltők ülnek.
A tanács elnöke ugyanis, minden félreértést elkerülendő, kijelentette, hogy a költségvetés átalakításával a kormány nem hogy megtakarít majd néhány milliárd dinárt, hanem növeli a költségvetési hiányt.
Az éremnek a miniszter felőli oldala szerint, ha a kormány semmit sem tenne a helyzet javítása érdekében, az év végéig az államháztartás deficitje elérné a 235 milliárd dinárt. Az új intézkedéscsomag azonban – Dinkić szerint – megfékezi ezt az „iramot“ és 222 milliárdon meg fog állapodni. A megtakarítás tehát 13 milliárd, ami egy normálisan működő ország költségvetésében nem túl nagy tétel, de ezúttal Szerbiáról van szó.
A Pénzügyi Tanács tagjai nem sajnálták a fáradságot, a papírt és a tintát, s aprólékosan kiszámolták, hogy ha a miniszter, a program készítése helyett, szabadságra ment volna, újévig a szóban forgó lyuk a költségvetésben megállapodott volna nagyjából a 216 milliárd dináron. Ebből kiindulva láthatjuk, hogy a „nagy ötlet“ 6 milliárd dinárt fog felemészteni.
Egyébként az új változatban nyomon követhető némi csúsztatás is. A pénzügyminiszter ugyanis az előző kormánytól örökölt hiányként tüntette fel a 13. nyugdíjra ígért 4, a gazdaság támogatására tervezett 10 és egyes minisztériumokhoz tartozó (belügyi, tanügyi, egészségügyi) dolgozók fizetésének növeléséhez szükséges 3-4 milliárd dinárt, holott ezeket a döntéseket már ők hozták meg.
Az utóbbi tétel kapcsán joggal háborodhatnak fel a tanárok és orvosok, hiszen az ő keresetüket mindössze 2(!) százalékkal fogják növelni, ugyanakkor a belügyben átlagosan 10000 dinár nettó lesz a bérfejlesztés.
Igazán nem állítható, hogy a belügyi tárca minden területén dúskálnak az alkalmazottak, de a három minisztérium közötti különbség akár jelzésértékűnek is nevezhető. Vagyis: kevésbé van szükségünk azokra, akik képezik a majdani szakembereket, vagy gyógyítják az embereket, mint azokra, akik – erőszak-szervezet lévén – megvédik a mindenkori hatalmat?
Féligazság lenne, ha a Pénzügyi Tanácsnak csupán a bíráló megjegyzéseivel foglalkoznánk. A bevételek növelésével kapcsolatban ugyanis a szakértők úgy vélik, hogy az áfa 18-ról 20 százalékra való emelése hozzávetőleg 20 milliárd dinárt hoz az állam „konyhájára“. Az a bejelentés, hogy a forgalmi adó több mint 10 százalékkal való növelése mindössze 0,9 százalékkal terheli a családi költségvetést, enyhén szólva is furcsának nevezhető. Hacsak nem vették azt is figyelembe (de nem beszélnek róla), hogy az adó miatt, és más okokból történő drágulások olyannyira visszavetik a háztartások költekezési kedvét, hogy szinte észrevétlen marad az áfa miatti kiadások növekedése.
Mindez azonban csak egyfajta játék a számokkal.
