A sári és a gádori gazdaságot is a Jerković Csoport vásárolta meg 2007-ben, az utóbbi később Đorđe Đukanović topolyai üzletember kezébe került. A két falut voltaképpen eltartó mezőgazdasági vállalatok dolgozói már a magánosítást követően tiltakoztak, mert Mile Jerković túl olcsón jutott a cégek birtokába, és attól féltek, hogy nem fejlesztés, hanem leépítés várható. Jóslatuk beigazolódott, egykettőre parlagon maradtak a földek, a megtermett javakat pedig nem volt mivel betakarítani, mert még üzemanyagra se futotta. Amikor 2009 októberében a Privatizációs Ügynökség kimondta a szerződésbontást, kiderült, a volt tulajdonosok olyan tetemes adósságokat halmoztak fel, hogy a vállalatok képtelenek önerőből elmozdulni a holtpontról. Ráadásul a környékbeli magántermelők is akciót indítottak annak érdekében, hogy ők is licitálhassanak a vállalatok által művelt állami szántókra, illetve a vállalatok is fizessenek árendát. Végül a zombori önkormányzat és a tartományi kormány közbenjárásával tavaly sikerült elérni, hogy a két vállalat jogi státusát módosítsa a Privatizációs Ügynökség, és ezáltal az átalakítás alatt álló vállalatok nagyobb mozgásteret nyertek. Ennek köszönhetően nyilatkozta a Magyar Szónak Branislav Leković, a Graničar megbízott igazgatója, hogy bizakodón tekint a 2013-as esztendő elé.
HOL TARTANAK MOST?
A gádori Graničar, a falu egyetlen működő nagyvállalata jelenleg 252 dolgozónak ad munkát, valamint csaknem 40 idénymunkást foglalkoztat, akik 3,5 ezer hektárt művelnek.
– Az idén számos dolgot meg kell oldanunk, sajnos legtöbbet a bíróságon – mondja Leković. – A szántók állami tulajdonban maradnak, és bízunk benne, hogy a következő években is mi művelhetjük őket. Igaz, a korábbi területből az állam 500 hektárt magántermelőknek adott bérbe, de mi elégedettek vagyunk a maradékkal is. A Graničarnak 28 millió dinár árendát kell fizetnie az elmúlt esztendőre, az összeg egy részét már sikerült törleszteni, a maradékot is határidőre kifizetjük – nyilatkozta az igazgató.
Sárin az Aleksa Šantić mezőgazdasági vállalatban 196 állandó és mintegy 40 idénymunkás dolgozik. Főként vetőmag előállításával foglalkoznak, és ezen a téren sikerült elismert nevet szerezniük.
– Úgy indultunk, hogy 2,5 milliárd dináros összegig zárolva voltak a számláink, tavaly már 1,7 milliárd dináros jövedelmet termeltünk – közölte Aleksandar Marotić igazgató.
ÍGÉRETEK ÉS LEHETŐSÉGEK
A zombori városi képviselő-testület tavaly egyhangú határozatot hozott, hogy az említett három vállalatot egy, a város tulajdonába kerülő vállalattá egyesítsék. Ebből viszont nem lett semmi. Megkérdeztük Siniša Lazićot, a városi képviselő-tesület elnökét, hogy mi lett a határozat sorsa.
– A vállalatok tulajdonjogának kérdése továbbra is nyitott, majd a legkifizetődőbb modellt kell kiválasztani. Ennek érdekében párbeszédet folytatunk a felelős intézményekkel. Alapelképzelésünk továbbra is az, hogy a két vállalatot közös tető alá hozzuk, és lehetőleg csatlakoztassuk hozzájuk az őrszállásit is, de azt még nem tudjuk, hogy vegyesvállalatként vagy stratégiai partner mellett, esetleg más formában, de a tartományi kormány segítségével kétségtelenül megőrizzük a vállalatokban összpontosuló erőforrásokat – nyilatkozta Lazić.
Hasonló véleményen van Bojan Pajtić tartományi kormányfő is. A tartomány eddig összesen 29 jó potenciállal rendelkező vállalat megmentése érdekében interveniált.
– Ha megakadályozzuk a fosztogatást, fölbontjuk a privatizációt, ösztönző eszközöket nyújtunk, ezek a cégek megduplázzák a termelésüket, rendszeresen fizetik az alkalmazottak béreit, bizonyítják életképességüket. Ezekben a vállalatokban 6000 dolgozó munkáját sikerült megőriznünk, és közvetve még 10 000 kooperáns megélhetését biztosítottuk. Nem elég új munkahelyeket nyitni, a régieket is meg kell őrizni. Ugyanakkor nem elegendő annak megóvása, amit az előző nemzedékek ránk hagyományoztak, hanem korszerűsítésre is szükség van – nyilatkozta a tartományi kormányfő.
