2025. június 9., hétfő

Az állam szabadulna a Severtranstól

A kisrészvényesek félnek, hogy odaveszik a pénzük
A zombori székhelyű utasforgalmi vállalatot 2007 szeptemberében megvette Mile Jerković üzletember, aki egyebek közt mezőgazdasági vállalatokat is összeharácsolt a környéken. A Severtransért akkor 460 millió dinárt kellett fizetnie. Miként egyéb privatizációit, szerződésszegés miatt ezt is fölbontotta a Privatizációs Ügynökség, mégpedig 2009 márciusában. Most az állam nyilvános versenytárgyalás útján el kívánja adni az 53,3 százalékos tulajdonjogát a Severtransban. A vállalat részvényeit a belgrádi tőzsdén egyenként 249 dináron jegyzik, ennek alapján a cég voltaképpen nem ér többet 66 millió dinárnál. A vásárlásban érdekelteknek nyolcmillió eurót kellett fizetniük a versenytárgyalási dokumentációért, ami alapján február tizedikéig adhatják be a kötelező érvényű vásárlási ajánlatukat a Privatizációs Ügynökségnél.

A zombori Severtrans esetleges vásárlói közt nem hivatalos értesülések szerint több cég is szerepel. Egyik a palánkai Dunavprevoz, amelynek tulajdonosa a bácsi illetőségű Milenko Damjanić – Damil, a helyi labdarúgóklub elnöke. A Severtrans három szakszervezete és dolgozói inkább a požareváci Litasnak szurkolnak, ami mögött Európa egyik jelentős utasszállító vállalata, a francia Veolia áll, amely gyakorlatilag megmentette a csődtől a Litast, és tulajdonában van az eszéki Panturist is. A potenciális vásárlók közt szerepel a horvát General turist szerbiai fiókja, illetve egy meg nem nevezett török utasforgalmi vállalat, amely számára, miként a többieknek is, azok a külföldi relációk a legvonzóbbak, amelyeken jelenleg a zombori utasforgalmi vállalat buszai járnak.

A KISRÉSZVÉNYESEK FÉLTIK A PÉNZÜKET

A restrukturálás alatt álló Severtans részvényeinek 53,27 százaléka van jelenleg állami tulajdonban van, a maradék 46,72 százalékot a kisrészvényesek birtokolják. Ők nem fogadták örömmel a cég többségi tulajdonának eladásáról szóló hírt, mert félnek, hogy pórul járnak, az ő részvényeikre már nem lesz igény a többségi rész eladását követően. Ennek folytán a versenytárgyalás elhalasztásáért folyamodtak a Privatizációs Ügynökségnél, amennyiben az nem bocsátja „csomagban” áruba az összes részvényt.

A kisrészvényesek egyesülete szerint az utasforgalmi vállalat vesztesége a jelen pillanatban meghaladja a cég vagyonának értékét, emiatt meg kell várni, amíg a cég talpra áll, gazdaságilag egészséges vállalattá válik, mert akkor lehet majd tisztességes áron értékesíteni. A privatizációs szerződés fölbontását követően mintegy hétmillió euró veszteségben maradt a vállalat, és noha három esztendeje a Privatizációs Ügynökség kezében van a cégvezetés, a veszteséget nem szanálták. A kisrészvényesek szerint ilyen veszteséggel nem lehet eladni a céget. Amennyiben az ügynökség mégis a tender mellett dönt, a kisrészvényesek kérik, hogy az ő részvényeik is benne legyenek a csomagban. A Severtansnak jelenleg 1215 kisrészvényese várja, hová vezet az újbóli privatizáció, közülük mindössze 530-an tagjai a kisrészvényesek egyesületének. Szerintük a vállalatot nem lenne szabad 880,4 millió dinár alatti összegért eladni. A tendert persze kiírták.

A DOLGOZÓK ÚTBLOKÁDOT TERVEZNEK

A Sevetrans dolgozói rettegnek, hogy az újbóli privatizáció csupán a kifizetődő járatok miatt érdekli majd a vásárlót, ezért azt tervezik, hogy amennyiben a Dunavprevoz vásárolja meg a céget, útzárlatokat tartanak. Rossz tapasztalataik vannak a Jerković-féle privatizáció óta, rosszat sejtenek. A szakszervezetek csodálkoznak, hogyan vehetné meg a cégüket egy tőlük jelentősen kisebb vállalat, amikor ez általában fordítva történik. A dolgozók féltik munkahelyeiket, mert szerintük a Dunavprevoz egyedül a hasznot hajtó vonalak megszerzésére utazik. Még az igazgató, Nenad Ćelić is csodálkozik a Severtrans újraprivatizálásának gyors meghirdetése miatt. Szerinte elhamarkodott az eladás, és az ügynökségben folytatott megbeszélései során jelezte, hogy a leendő vevőnek át kell vennie a kisrészvényesek vagyontulajdonát is, mégpedig a szerződésben megkötött határidőn belül, és amíg az új tulajdonos be nem fekteti a cégbe a szerződésben előírt kétmillió eurót, nem adhat el semmit a vállalatból.

Magyar ember Magyar Szót érdemel