Egy dolog biztosan nem fog hiányozni a karácsonyi/újévi ünnepi időszakkal járó „finomságokból”: a petárdázás. Már gyerekkoromban sem értettem, hogy mi is a jó azokban a kis durrogó izékben, amelyek akár komolyabb sérülést is okozhatnak a petárdázónak vagy a rossz időben rossz helyen haladó járókelőnek.
2026. szeptember 11., péntek
Jegyzet
A fölmérések szerint az Egyesült Államokban a lakosságnak közel a fele osztozik az evolúciótant tagadó kreacionizmus elméletében, vagyis hiszi azt, hogy az élőlényeket egy természetfölötti értelmes lény – egyszerűen és közérthetően mondva Isten – teremtette. Az adatok szerint legalább annyian vannak, mint azok, akik a darwini tanokat fogadják el az élet megjelenésének és fejlődésének a leghitelesebb magyarázataként.
A Szerbián is áthaladó Déli Áramlat gázvezeték építési munkálatainak megkezdéséről szóló döntés után megnövekedett a szerbiai diákok és szülők érdeklődése az orosz nyelv iránt. Amikor a minap a fenti hírt olvastam, az jutott eszembe, hogy a kilencvenes évek végén több szerbiai iskolában is komoly harcot vívtak a szülők, hogy gyerekeik ne az oroszt, hanem az angol nyelvet tanulják, amellyel a világ minden pontján boldogulnak majd.
Napfénytől ragyogó havas táj, a látóhatár alig sejthető, mert a távol nem különállás, hanem ég és föld lassú átmenete. Béke és nyugalom a néptelen falun, az alig járt úton lélegzetelállító némaság.
Közhellyé vált mára már a tény, hogy az emberiség lassan felszámolja saját élőhelyét, az önpusztítás egy sajátos formáját űzi – talán valóban nem minden esetben teljesen tudatosan – miközben az egészet hajlamosak vagyunk úgy felfogni, hogy minden a haladás és a fejlődés érdekében történik.
Beköszöntött a zújesztendő, és nálunk mindenki fogadkozik, hogy új életet kezd. Atata megfogadta, hogy kevesebbet autózik, hanem inkább bringára pattan, mert ha a kilátásokra gondol, akkor az idén nem hogy benzinre, hanem pumpára se futja.