Csorba Béla költő jegyzi az 1992-es keltezésű Knini Rádió című versében: „megmondja a hullámhossza, / milyen hosszú hullád hossza”. (Csorba Béla: Orális élvezetek, zEtna, Zenta, 2008.
Jegyzet
A mögöttünk fölszaporodott évek előnyeiről is, ne csak a hátrányait! Az ember a lejtő túlsó felén bátrabban választhat alig járt ösvényt, vagy akár a maga köré húzott körön belül maradhat.
Talán többet kellene kételkednünk. Az ismereteinkben, mindenekelőtt.
Hogy is mondjam: egy szarvasmarha istálló képe ugrik be a képernyőre, a szénával megtömött hosszú jászol előtt heverésző tehenekkel. Az enyhe zavarom abból származik, hogy marhának nevezem ezeket a tarka, jámbor teremtményeket és istállónak a lakóhelyüket, holott inkább volna mondható egy takaros, tiszta kórházi folyosónak.
Irma szerszámai többek, mint a keze hosszabbítása. Összenőtt velük.
Szokásom papírszeletkékre jegyzetelni. Azok persze időnként selejteződnek –, de mégis inkább gyarapodnak.

