2024. április 30., kedd

Szenteste Belgrádban

Az ország politikai irányvonala talán még Belgrád ünnepi díszeiből is visszaköszön ránk. Talán ezért került a kormány épületének főbejárata elé egy csupafény karácsonyfa. A főváros megalkuvó, mindent elbír és elvisel. Amíg néhány hete az orosz cárnak emeltek szobrot (II. Nikolaj cárnak nem sok köze volt a szerb néphez...), a többi európai fővároshoz hasonlóan az utcai díszeket már novemberben kihelyezték Belgrádban is. A kirakatokba is folyamatosan, apránként csempésztek egy-egy díszt. Szent Miklós napján, vagyis Mikuláskor, megjelentek a Mikulások, illetve a télapók is az utcán.

Ma már egyre elterjedtebb, hogy karácsony előtt advent első vasárnapjától kezdve lassan ünnepi díszt ölt otthonunk, amit a karácsonyfa koronáz meg. Ma már el sem tudnánk képzelni ezt az ünnepet karácsonyfa, mézes sütemények, dió, alma és búza nélkül, legalábbis én semmiképp. S amíg a katolikus vallásba már-már beivódott, a pravoszláv vallásban ezeknek a díszeknek nem sok jelentésük van. Sőt, semmilyen. Talán ezért is kapcsolták fel az utcai díszfényeket Belgrád fő utcáin december 14-én, habár már hetekkel korábban kihelyezték azokat. A karácsonyi díszek csupán dekorációs tartalmat kapnak. Az otthonokban. Nem sok igényesség mellett pedig az utcai díszeknek inkább csak üzenetük van, az itt élő, vagy dolgozó más nemzetiségű, más vallású polgárok, vagy a Belgrádba látogató turisták, esetleg Európa felé. Mint egyik új orosz ismerősöm mondta: Belgrád sokkal „európaibb”, mint Moszkva (nem fejtette ki, mit jelent ez...), ugyanakkor egy másik nyugat-európai ismerős elemzése szerint fényévekre vagyunk az európai szellemiségtől. Mégis a díszek megjelenése az utcákon, az intézményekben, egy fajta gesztus Európa népei felé.

De nemcsak a díszítésben jelent meg a hasonlítási igény, hanem Belgrádot is magával ragadta a másik, katolikus karácsonyt ünneplő országokban egyre nagyobb méreteket öltő shopingláz.

Hivatalos kimutatás ugyan nem készült arról, hogy az ünnepek alatt mennyit költünk, de azt statisztikai adatok nélkül is kijelenthetjük, hogy jóval többet, mint amennyit megengedhetnénk magunknak. December végén megdől minden gazdasági elmélet, nem érezhetőek a gazdasági nehézségek, a megszorítások. Évet zárunk és pénztárcát ürítünk. A Statisztikai Hivatal adatai szerint a novemberi nettó átlagfizetés az ország területén 44 206 dinár (a megszorítási intézkedéseknek köszönhetően a decemberi átlag valószínűleg alacsonyabb), de hogy mennyibe kerültek az ünnepek, azt mindenki a saját pénztárcáján érzi. Belgrádban a nagy beváráslóközpontokban december 20-a körül kezdődő őrület a mai napig, a pravoszláv karácsony előtt sem hagyott alább. Voltak, akik újév előtt költötték el fizetésük felét a vegyeskereskedésekben, több tízezer dináros számlát hagyva maguk után szerezték be az élelmiszert és az italokat, hiszen az ünnep ünnepi étkeket is hoz magával, meg néhány szabadnapot, amikorra be kell készíteni a legfontosabb élelmiszerekből. Az ünnepek előtti ez irányú pánik teljesen felesleges volt, hiszen már január másodikán rendes munkaidőben tartottak nyitva a fővárosi üzletek.

A még mindig tartó, az akciós ruházati cikkek közötti lázas válogatás egyeseknek új jelenség volt. Több ezren döntöttek úgy, hogy az új év másnapját, meg az utána következő hétvégét vásárlással töltik, kihasználva az ünnepi akciókat. Mi már megszoktuk a karácsony előtti ajándékvásárlást, meg az ilyenkor megjelenő tömeget és keresgélési őrületet. Na de, akik abban a hitben éltek, mint egyik ismerősöm, aki kijelentette: „a pravoszlávok újévkor ajándékozzák meg egymást, a karácsony nem erről szól”, meglepődtek. Kiderült: mégsem csak akkor. Belgrád egyik legnagyobb bevásárlóközpontjában csak úgy nyüzsögtek az emberek, játékokat, ruhaneműt, több ezer dináros műszaki cikkeket vásároltak egymásnak karácsonyra.

A pravoszláv karácsony szentestéje ma van. A kirakatokban a karácsonyi díszek mellett megjelent a tölgyfaág és körülötte a gabonafélék. Hiszen ma kerül sor a tölgyfaégetésre. A szárított gyümölcsök, dió és alma mellett pedig készülnek a különböző böjtös édes és sós finomságok, amihez jó étvágyat kívánok mindenkinek, aki csak teheti és részt vehet ebben az ünnepben is.

Azoknak pedig, akik már túl vannak minden finomságon, pihenésen, költekezésen, mihamarabbi fizetést és gondtalan előttünk álló heteket és hónapokat kívánok!