2024. május 8., szerda
PORTRÉ

A futball Chuck Norrisa elköszönt

„Búcsút mondok a futballnak, de nem nektek. Amikor először érkeztem Milánóba, boldogságot adtatok nekem, amikor másodjára, akkor szeretetet. Tárt karokkal fogadtatok és otthon éreztem magam. Mindig a Milan szurkolója leszek” – mondta az olasz bajnokság utolsó fordulóját követően a Milan stadionjában Zlatan Ibrahimović, aki nemcsak az egyesülettől, de aktív pályafutásától is érzelmesen búcsúzott. Az 1981-ben Malmőben született labdarúgó június 5-én, 41 évesen vonult vissza. Karrierje során olyan világhírű labdarúgóklubokban futballozott mint az Ajax, a Juventus, az Internazionale, a Barcelona, a Milan, a Paris Saint-Germain vagy épp a Manchester United, de megfordult a tengerentúlon is, a Los Angeles Galaxy gárdáját erősítette. Volt holland, olasz, spanyol és francia bajnok, emellett az Európa-ligában is csúcsra ért, s megnyerte az európai Szuperkupát is. A nagy nemzetközi trófeák közül csupán a Bajnokok Ligáját nem sikerült begyűjtenie. A svéd válogatottban 122 találkozón 62 gólt szerzett, a 2012 novemberében az angolok elleni világbajnoki selejtezőn ollózott találatával pedig kiérdemelte az év legszebb góljáért járó Puskás-díjat is.

Elismerései mellett talán még jelentősebb a játékra gyakorolt hatása. Személyiségéből olyan magabiztosság áradt, hogy a Barcelonát kivéve minden klubcsapatában vezéregyéniséggé vált. Többször felmerült, hogy a bosnyák apától és horvát édesanyától származó csatár felmenői révén miért nem játszott Bosznia-Hercegovina válogatottjában. Erre édesapja, Šefik világított rá egy interjúban: a bosnyák szövetség vezetői Zlatan 16 éves korában azt mondták, ilyen kaliberű játékosuk akad bőven, nincs rá szükségük. Származása miatt az újságírók sokszor kérdezgették, mire is vezeti vissza képességeit, de Ibra könnyedén lerázta őket: „Svéd stílus? Nem. Jugoszláv stílus? Természetesen nem. Ez valószínűleg a Zlatan-stílus lesz!” A bosnyák vezetők később minden bizonnyal belátták, mekkora hibát követtek el...

Ibrahimović viselkedését nemcsak a pályán, de azon kívül is mérhetetlen magabiztosság jellemezte, a média képviselőinek tett nyilatkozatait sokszor napokig emlegették, látszólag semmi sem viselte meg. A BL-trófea bezsebelésének hiányára csak ennyit reagált: „Nincs szükségem trófeákra ahhoz, hogy azt mondjam magamnak: én vagyok a legjobb.”

Karrierje során mindvégig kitartott elképzelései mellett, mindegy volt, ki hívja, a saját feltételeiből nem engedett. Szerződtette volna Arséne Wenger is az Arsenalhoz, de az edző elvárta volna, hogy a svéd csatár előtte is bizonyítsa zsenialitását, Ibrahimović azonban kijelentette, „Zlatan nem megy próbajátékra”, így a megállapodás nem is jött létre. Nyilatkozatai néha talán nagyképűnek tűntek, ám a pályán minden alkalommal bizonyította tehetségét. Az edzők közül csak Guardiolával nem találta meg a közös hangot, nem véletlen tehát, hogy a Barcelonában mindössze egy szezont töltött. „Ha engem veszel meg, egy Ferrarit veszel meg. Ha Ferrarit vezetsz, prémium üzemanyagot töltesz a tankba, és beletaposol a gázba. Guardiola dízelt tankolt, és körbevezetett vidéken. Fiatot kellett volna vennie” – nyilatkozta a spanyol klubnál töltött időszakról. Öröm az ürömben, hogy épp ez a nézeteltérés miatt került első ízben a Milanhoz, ahol később is megtalálta számításait.

2018-ban, mikor az Egyesült Államokba igazolt, sokan azt hitték, kiöregedő társaihoz hasonlóan ő is levezetni megy egy kevésbé megterhelő, ámde jól fizető bajnokságba, a futball Chuck Norrisának becézett csatár mintegy két év múlva megcáfolta mindezt – 2020-ban épp akkor tért vissza Európába, amikor korábbi klubjának, a Milannak a legnagyobb szüksége volt rá. 2021-ben meg is nyerték a bajnokságot. Sérülései az utóbbi három évben már jelentősen hátráltatták, de még így is rúgott 37 gólt 78 meccsen. Az utolsót ez év márciusában az Udinese ellen, amivel 41 évesen és 166 naposan a Serie A legidősebb gólszerzője lett. Nem véletlen, hogy búcsúztatásakor a San Siro népe percekig állva tapsolt, hiszen nem csupán egy játékos, hanem egy élő legenda akasztotta végleg szögre a stoplist, akinek nemcsak a milánóiak tartoznak köszönettel, de az egész futballtársadalom is.

Nyitókép: Zlatan Ibrahimović (Beta)