Bő 40 éve következett be az addigi legsúlyosabb ipari atomkatasztrófa a Földön – az akkor még a Szovjetunióhoz tartozó Ukrajnában. Felrobbant a csernobili nukleáris erőmű négy reaktorblokkja közül az egyik. Tűz keletkezett, majd nagy mennyiségű veszélyes, sugárzó anyag került a szabadba. Hatalmas radioaktív felhő alakult ki, amely beszennyezte a Szovjetunió nyugati felét (leginkább a mai Belaruszt, Ukrajnát és Oroszországot), Európa jelentős részét, valamint Ázsia és Amerika több térségét.
A legnagyobb kár és (sugár)szennyezés a Szovjetuniót, azon belül a katasztrófa helyszínét és környékét érte, ahonnan 350 000 lakost kellett kitelepíteni. Csernobilnál kiterjedt, tiltott (zárt) övezetet alakítottak ki.
Az 1986. április 26-án bekövetkezett reaktorrobbanást és veszélyeit két napig elhallgatták a hatóságok, a következményeket pedig még tovább titkolták, és tagadták a helyzet súlyosságát is.
A félretájékoztatás miatt nem tudni, hányan vesztették életüket a katasztrófa pillanatában a helyszínen és a – több tízmillió embert ért – későbbi radioaktív szennyezésben Ukrajnában és másutt. A szakértők egy része 4000-5000 ember halálát hozta összefüggésbe a tragédiával. Nem hivatalos források legalább 60 000 áldozatról szólnak. Azok száma, akiket a szennyezés valamilyen (tartós) betegségbe taszított, vagy miatta születési, fejlődési rendellenességgel kénytelenek élni, csak Belaruszban, Oroszországban és Ukrajnában meghaladhatja a 200 000-et.
A radioaktív sugárzással fertőzött Csernobil és – jóval később – a japán Fukusima környékén a környezetet is rettenetes károk érték. Az óceán partján található Fukusimában működtetett atomerőmű 2011. március 11-én vált egy földrengés, s az általa okozott szökőár áldozatává, és a csernobilihez hasonló mértékű károsodást szenvedett.
Az ukrajnai atomerőműben egy reaktor okozta a katasztrófát, a fukusimaiban mind a hat veszélyben volt, de „csak” három sérült meg. Emiatt veszélyes hűtővíz és radioaktív anyagok szabadultak ki, s szennyezték be a környezetet. A szökőárnak 16 000 (más forrásokban 18 500) áldozata volt. Ebbe beleszámolták az atomkatasztrófához köthető 3200 halálesetet is. A történtek miatt legalább 160 ezer személyt kellett elköltöztetni az erőmű körzetéből.
A szakemberek mindkét szerencsétlenséget hetes fokozatúnak minősítették a nukleáris baleseteket rangsoroló skálán, amelyen ez az „osztályzat” számít a legrosszabbnak.
Csernobilban és Fukusimában is leállították az atomerőművet. Japánban megpróbálják megtisztítani a megrongálódott reaktorokat a sérült fűtőelemektől és a nukleáris üzemanyagtól. Ezt követően le akarják bontani a létesítményeket.
Csernobilban (1986-ban) beton, majd (2016-ban) acél – szarkofágnak nevezett – védőburokkal zárták le a sérült reaktort, hogy így akadályozzák meg az életveszélyes radioaktív részecskék (sugárzó anyagok) kijutását a szabadba.
Az Ukrajna elleni háború kezdetén (2022 februárjában) orosz csapatok rövid időre elfoglalták Csernobilt, majd visszavonultak. Ám továbbra is megszállva tartják az ország (és Európa) legnagyobb atomerőművét, amely Zaporizzsjában található.
Mindkét létesítmény többször is hadműveleti célponttá vált az utóbbi négy évben. A korábbi háborúkban nem volt példa ilyenre, pedig 1952 – azaz az első kísérleti jellegű atomerőmű Egyesült Államokbeli üzembe helyezése – óta világszerte több mint ezer kisebb-nagyobb regionális fegyveres konfliktus zajlott le.
Tavaly februárban Ukrajna azzal vádolta meg az orosz haderőt, hogy drónnal megrongálta a csernobili erőmű acélszarkofágját. Moszkva tagadta ezt.
Az ENSZ szakmai felügyeleti szerveként működő Nemzetközi Atomenergia-ügynökség (IAEA) első reakciójában azzal próbálta megnyugtatni a világot, hogy a sugárzási szint nem lépi túl a megengedett határértéket, ám az év végén elismerte: a csapás megrongálta a reaktor védőpajzsát, amely emiatt képtelen ellátni biztonsági feladatát. Rafael Grossi, az IAEA főigazgatója óvott az atomerőművek elleni további támadásoktól.
De hiába, hiszen az idén januárban az Ukrajnát ért orosz légitámadások egyike megszakította a csernobili erőmű külső áramellátását, amit végül sikerült helyreállítani. Más atomerőművek is bajba kerültek már a háborúban. A leggyakrabban a – 2022 márciusa óta orosz megszállás alatt álló – zaporizzsjai komplexumra irányult a figyelem, mivel a környékén gyakran észleltek rakétabecsapódásokat, drón- és tüzérségi támadásokat. Az erőmű területét is eltalálta több lövedék; a robbanások károkat okoztak, ám a – harcok miatt már régen nem üzemelő – hat reaktorblokk közül mind sértetlen maradt.
Fotó: Beta/AP
Az idén egy másik ország nukleáris biztonsága is veszélybe került. Iráné, amelyet februárban egyebek mellett azért támadott meg az Egyesült Államok és Izrael, hogy megakadályozza Teherán atomfegyvergyártását. Lesújtottak a nukleáris erőművek működtetéséhez használt dúsított uránt előállító telepekre is. (Izrael 2025 júniusában már bombázta ezeket a létesítményeket, egy alkalommal amerikai közreműködéssel.)
És csapásokat mértek az ország egyetlen atomerőművének környékére. Az erőmű Busherban található, a Perzsa (Arab)-öböl partján, s négyszer is támadás célpontjává vált. A 2011 óta működő komplexum fő épületei nem rongálódtak meg; a sugárzási szint emelkedéséről egyszer sem számoltak be.
Az elmúlt évtizedekben szinte mindig emberi hiba okozott katasztrófákat vagy súlyos rendellenességeket egyik-másik nukleáris létesítményben. Az első nagy baleset 1952. december 12-én következett be a kanadai Chalk Riverben. A helyi kutatóközpont atomreaktora robbant fel, s nagy mennyiségű radioaktív anyag került a környezetbe. Személyi sérülésről nem jelent meg hír.
Sokkal nagyobb baj történt a Szovjetunióban 1957. szeptember 29-én. Az atombombához szükséges plutónium előállítására létesített Majak kutatóközpontban – az Urálnál fekvő (jelenleg Oroszországhoz tartozó) Ozjorszk zárt településen (amelyet a titoktartás végett Cseljabinszk-40 néven tartottak nyilván) – felrobbant a radioaktív hulladék tárolására használt tartályok egyike. A halálos veszélyt hordozó részecskék 23 000 négyzetkilométeren szóródtak szét. Ma már az is tudható, hogy ez a legsúlyosabb ilyen baleset a csernobili és a fukusimai után. Az áldozatok valódi száma azonban még ismeretlen. Becslések szerint egymillió ember halt meg vagy betegedett meg a sugárzástól. Az óvatosabb elemzők 250–270 ezerre teszik az érintettek számát.
Balesetek másutt is történtek atomerőművekben, nukleáris kutató központokban. Ezer szerencse, hogy az összesen több mint száz nagyobb katasztrófa közül egyik sem járt olyan súlyos következményekkel, mint a csernobili, az ozjorszki (kistimi/majaki), vagy a fukusimai.
Nyitókép: Beta/AP
