Anyanyelvünk ismételt, huszonhatodszor bizonyító, megtartó felragyogása

Huszonhat esztendő az anyanyelv, a szép, igaz szó szolgálatában! Hogy eljár az idő! Még 2001-ben, a bánáti Erzsébetlakon kezdte meg anyanyelvápoló munkáját a Vajdasági Magyar Pedagógusok Egyesülete. A Suliszínház megálmodója és fő szervezői Nagy Margit és Takarics Róbert voltak. Égetően szükség volt rá akkor, és van rá sajnos ma is, hisz számtalan vajdasági helység általános iskolájában megszűnt a magyar nyelvű oktatás. Ennek pótlására alakultak meg az anyanyelvápoló csoportok. S mivel időközben világszerte csökkent a tanulókban (is) az anyanyelv, s egyáltalán a nyelv és az olvasás iránti kíváncsi vágy, a Suliszínház, és más szervezetek és formációk is fokozottan kezdtek foglalkozni gyermekszínjátszó együttesek alapításával és foglalkoztatásával. Működésük tehát bővült. A jelenlegi, szintén Európa, illetve világméretű migrációk és kivándorlások okán a munka egyre nehezebbé vált. Ám ami lényeges és biztató: ennek ellenére folytatódott!
Az idén a Vajdasági Magyar Pedagógusok Egyesülete – amelynek jelenlegi elnöke Lukács Gabriella – immár a XXVI. Vajdasági Suliszínház Fesztivált rendezte meg. Fő szervezője Lukács Gabriella, rendezője pedig Kávai Bózsó Ildikó. Bizony, siker ez a javából! Hogy fenntartása milyen kemény munkát, rendszeres tanulást és türelmes, odaadó oktatást, lankadatlan lelkesedést és ezernyi új ötletet kíván, arról keveset beszélnek, de aki ezzel foglalkozik, az tapasztalatból tudja, a saját bőrén érzi. 
A Suliszínház gálának nevezett döntőjét az idén április harmincadikán rendezték meg a kispiaci Jókai Mór Kultúrotthon gyönyörű színháztermében. Jelenlétével megtisztelte az ünnepséget Szarapka Ede, a kispiaci helyi közösség tanácsának elnöke és Gulyás Túrú Anita, a horgosi Kárász Karolina Általános Iskola igazgatónője is. A gálát Kávai Bózsó Ildikó szervező nyitotta meg, lelkesítő beszédet pedig Lukács Gabriella, a VMPE elnöke mondott. 

Tizenegy csoport vett részt a gálán, amelyre 126 gyermekszínész és anyanyelvápoló készült egy éven át – s a gála bizonyította, hogy sikerrel!
A horgosi Kárász Karolina Általános Iskola felsősei Hartmath Hajnalka és Bohata Zsuzsanna felkészítésében Szálinger Balázs Fehérlófia című verses művéből mutattak be egy részletet. Fellépésüket kiváló rendezés, fantáziadús koreográfia, átélt játék és művészien kidolgozott versbeszéd jellemezte. A kispiaci Szikrakör saját, valamint felkészítő tanáruk, Kávai Bózsó Ildikó által megálmodott, magával ragadó és gazdag mondanivalójú, Élet a padláson című jelenetével mutatkozott be. Sokoldalú, mélyen átélt játékukkal mindenkit lenyűgöztek. A csonoplyai Táborozók nevű csoport Krizsán Valéria tanárnő felkészítésében A horgászás fél egészség című jelenetet mutatta be jóízű humorral vegyített végtelen természetességgel és ötletességgel. A horgosi alsósok Kabók Zsuzsanna felkészítésében, A bátor libák című meseszerű előadásukkal, különös jelmezeikkel, látványos díszletükkel és humoros játékukkal bűvölték el a velük együtt kacagó közönséget. A csantavéri Gömbvillámok Vukelity Csilla Ha én felnőtt volnék című szövegét mutatta be a tanárnő saját felkészítésében. Olyan témát dolgoztak fel nagy odaadással, ami, valljuk be, sok gyerek fantáziáját mozgatja meg élete folyamán: milyen lenne, ha gyermekfejjel váratlanul felnőtt szerepbe csöppennének. A beodraiak Szirák Katalin élvezetes felkészítésében A Janika tudományával mutatkoztak be, amelyből kiderült, hogy egy diák, ha jól figyel a gyakorlati órákon, maga is megjavíthatja otthon az elromlott vízcsapot és egyebeket, nem kell mesternek fizetni. A muzslyaiak Tóth Lendvai Heléna felkészítésében sokszínűen mutatták be a maguk írta A mi történetünk című tréfás, az életből ellesett jelenetet. A módos-nezsényi Tábori tesók Mircsity Ábel Kornélia felkészítésében Matyi első bosszúja címmel remekül játszották el a Lúdas Matyi egy részletét, Döbrögi uram fához kötözését és megbotozását. A nemesmiliticsiek Szabó Márta felkészítésében két jelenettel is kedveskedtek a kispiaci nézőknek: a Dömdödön „eredeti” verskitalálósdijával, valamint a Kozmetika cíművel, amely egy nem a tanulással, csak önmaga szépítkezésével sikerre vágyó kamaszlány felsülésével végződik. A bókaiak Molnár Urbán Éva felkészítésében az Iciri-piciri című jelenetével mutatták meg, hogy a magyar nyelv életben tartásáért először csak az első kis lépéseket kell megtenni, s aztán szabad az út a továbbiak felé. Minden kezdet nehéz, de érdemes megtenni.
A bírálóbizottság – Greguss Zalán színművész, Mácsai Mónika drámaműsor-vezető és Jódal Rózsa író – elégedetten állapította meg, hogy a döntő sikeres volt. Az elődöntők után minden csoport szemmel láthatóan próbák során át cizellálta, tökéletesítette az előadását, ami az eredményen meg is látszott, és érezhetően szebben beszéltek, mint tavaly. Ezúttal nem lettek különdíjak kiosztva. Minden résztvevő dicsérő oklevelet kapott, a legjobb előadások szóban lettek kiemelve és oklevéllel jutalmazva. A legsikeresebb szereplők – Mészáros Hunor, Kávai Kata, Kopasz Emma és Szélik Arnold – könyvjutalomban részesültek. És minden résztvevő Zánkán, a Balatonon nyaralhat. Azzal búcsúztak, hogy: Jövőre újra, ugyanitt!