HETI KÖRKÉRDÉSÜNK
Mit olvas legszívesebben az évi szabadsága alatt?
Ilyenkor digitális detoxon vagyok, csak könyvet. 24%
Napilapokat, hetilapokat, bulvárlapokat. 9%
Keresztrejtvényeket fejtek a vízparton. 9%
Mobilon átfutom a legújabb híreket. 58%
A www.magyarszo.rs olvasóinak szavazatai alapján
Mindig úgy gondoltam magamra, mint aki szeret olvasni, és ennek megfelelően sokat is olvas. Gyerekkoromban a szüleim házi könyvtárával kezdtem, olyan klasszikusok segítségével ismerkedve az olvasás szépségeivel, mint Fekete István vagy a híres pöttyös meg csíkos könyvek. Később, bár többnyire a kötelező olvasmányokat sem vetettem meg, ezt fölváltották a krimik, a kalandok és az izgalmak. A tengerparti nyaralásra ötszáz oldalas regénnyel érkeztem, de harmadnapra így is olvasmány nélkül maradtam.
Néhány éve aztán szégyenszemre be kellett látnom, hogy mindez nagyrészt már csak a múlt. Amellett, hogy annyi emberhez hasonlóan engem is beszippantott a digitális világ, megszülettek a gyerekeim, akik mellett nem sok lehetőség jut arra, hogy pár percnél tovább elmélyedjek egy történetben. Egyrészt, mert nehezen viselem, ha ezt az elmélyedést bekezdésenként megszakítja egy-egy hangos kiáltás, másrészt, mert nem nagyon tűrik, ha számukra érdektelen könyvet olvasok. Kezembe nyomják a Bogyó és Babócát vagy a Boribont (számomra némiképp szerencsésebb pillanatokban a Babarókát vagy az örök klasszikus Brumit), és indulhat az olvasási maraton.
Nekem meg maradnak a posztok meg a cikkek, na meg időnként egy-egy kellemes esti olvasmány. Ez utóbbit nagyon szívesen elővenném a vízparton is, de hát ott még annál is fokozottabban kell figyelni a gyerekekre, mint egyébként.
Kitekintve a nagyvilágba, úgy tűnik, hogy nem vagyok egyedül ezzel a problémával. Világszerte kutatások és tanulmányok keresik az okát, hogy miért nem olvasnak már azok sem, akik korábban gyakran és szívesen bújták a könyveket. Az olvasás mellőzése mindenkit érint: fiatalt és időset, férfit és nőt, gyári munkást és orvosprofesszort.
Nem mondhatjuk, hogy ma már nem olvasunk semmit. Üzeneteket, posztokat, kommenteket olvasunk, reklámok és hírek hadát futjuk át, feliratos filmeket nézünk, és kibogarásszuk az összetevőket az egyes élelmiszerek csomagolásán. A képességünk tehát megmaradt, ismerjük a betűket, össze tudjuk őket olvasni, és egy gyors pillantással megértünk egész mondatokat. Sőt, mindent egybevetve sokkal többet olvasunk, mint azt elődeink tették száz éve. De azért ez mégsem az az elmélyült olvasás, amikor elmerülünk a történetben, elfeledkezünk az időről, megszűnik körülöttünk a világ, és a saját nevünk említésére sem kapjuk föl a fejünket. Márpedig a nyaralásnak valahol mégiscsak az lenne a lényege, hogy a lehető legteljesebben kikapcsolódjunk.
Ha már előfordult velünk, hogy egy könyv annyira magával ragadott minket, hogy tudomást sem vettünk a körülöttünk zajló eseményekről, akkor szerencsésnek mondhatjuk magunkat, hiszen megtapasztaltuk a flow élményét. Csíkszentmihályi Mihály pszichológus ezzel a kifejezéssel írta le azt az állapotot, amikor teljesen belefeledkezünk egy tevékenységbe. A flow segít kikapcsolni a zavaró gondolatokat, javítja a figyelmet, és örömtelibbé teszi azt, amit csinálunk. Ezért az olvasás (már ha igazán bele tudunk feledkezni) nemcsak szórakozás, hanem a mentális egészségünk védelme is egyben.
Érdekes módon legtöbbször nincs is szükségünk új könyvre ahhoz, hogy belefeledkezzünk az olvasásba. Bátran vegyük kézbe újra azokat a történeteket, amik gyerekként vagy fiatal felnőttként egyszer már magával ragadtak minket. Ilyenkor nemcsak az ismerős szereplőkkel és helyszínekkel találkozhatunk újra, hanem a régi önmagunkkal is, és azt is megtapasztalhatjuk, hogy ugyanaz a mondat ma egészen mást jelent, mint húsz éve.
Mobilon átfutni a legújabb híreket lehet bosszantó, eltölthet elégedettséggel, de kétségtelen, hogy nem ad lehetőséget arra, hogy elmélyedjünk a szövegben. Ha valakit a közéleti hírek kapcsolnak ki, nosza, ragadjon mobilt, de ne álljon meg a híroldalak gyors végigpörgetésénél, hiszen annyi lehetőségünk van az elmélyülésre! Például kereshetünk elemző cikkeket, esszéket, meghallgathatunk podcastokat, vagy megnézhetünk másfél órás interjúkat a minket érdeklő témákban. Bár ezek nem mindegyike olvasás, de talán nem is az a legfontosabb cél, hogy olvassunk, hanem hogy az agyunkat használjuk: gondolkodjunk, értelmezzünk, tartsuk fenn a figyelmünket, keressünk összefüggéseket, és lássuk meg az érem mindkét oldalát.
Erre tanítanak minket a könyvek. A Simabőrű még lehet, hogy ízig-vérig rossz ember volt, de Áts Feriről már nem mondaható el ugyanez. A történetekből embereket, sorsokat, egyéni motivációkat ismerhetünk és érthetünk meg, ami által képessé válunk arra, hogy ne fekete-fehérben lássuk a világot. Igencsak hasznos ezért, ha időnként (legalább a jól megérdemelt évi szabadság alatt) félretesszük az okostelefont, és helyette körülnézünk a könyvespolcon, elmegyünk szétnézni egy könyvesboltba vagy beiratkozunk a könyvtárba. Ha szeretünk olvasni, teremtsük meg rá a lehetőséget, és legalább néhanapján vonuljunk el a szoba sarkába vagy a természet lágy ölére, hogy zavartalanul belemerülhessünk a betűk formájában elénk táruló világba.
Ezzel együtt mégis azt mondanám, hogy ne erőltessünk semmit. Ha nem vágyunk az olvasásra, hallgassunk hangoskönyvet, nézzünk meg egy jó filmet, fessünk csendéletet, hallgassunk zenét vagy kiránduljunk egyet a hegyekben. Nem leszünk attól kevésbé értékesek, hogy kortárs svéd líra olvasgatása helyett keresztrejtvényt fejtünk a vízparton, vagy bulvármagazinokba merülve süttetjük magunkat a napon. A nyaralás lényege a pihenés, nem az, hogy újabb elvárásokat erőltessünk magunkra.
Nyitókép: pixabay.com
