Három évtizeddel azután, hogy a Negotin közelében található Vrelo–Šarkamen késő antik lelőhelyen egyedülálló aranyékszer-együttest fedeztek fel, a régészek újabb rendkívüli leletre bukkantak. A római tetrarcha, II. Maximinus (Maximinus Daia) megerősített rezidenciális palotájának délnyugati saroktornyában egy császári magánfürdőt tártak fel, amely a torony legalsó szintjén helyezkedett el. A kutatók szerint a különleges építészeti megoldásnak egyelőre nem ismert közvetlen párhuzama a Római Birodalom területén. A Vrelo–Šarkamen Kelet-Szerbia egyik legjelentősebb késő antik régészeti lelőhelye. A monumentális, megerősített rezidenciális komplexumot a IV. század elején építették, és II. Maximinus (Maximinus Daia) császárhoz kötik, aki a tetrarchia idején, 305 és 313 között uralkodott a Római Birodalom keleti részén. A lelőhely már korábban is jelentős felfedezésekkel hívta fel magára a figyelmet, hiszen mintegy harminc évvel ezelőtt itt tárták fel azt a császári mauzóleumot, amelyből különleges aranyékszerek kerültek elő. A Blic napilap írása szerint a legújabb kutatások arra utalnak, hogy a rezidencia a korábban feltételezettnél is összetettebb és fényűzőbb lehetett. Az újonnan feltárt balneumot a torony belső teréhez igazították, ezért kör alaprajzú volt. A fürdőt kupola fedte, amelyen hat ablaknyílást alakítottak ki, ami a szakemberek szerint magas szintű építészeti és mérnöki tudásról tanúskodik. A régészeknek sikerült rekonstruálniuk a fürdő alapvető elrendezését is. A létesítmény egy műszaki részből, valamint a fürdésre, pihenésre és kikapcsolódásra szolgáló helyiségekből állt. A műszaki részben helyezkedett el a praefurnium, vagyis a fűtőkemence, amely a fürdő fűtését biztosította. Különösen értékes leletnek számít a teljes egészében fennmaradt hypocaustum-rendszer, amelyben a felmelegített levegő a padló alatt, kis kör alakú oszlopok között áramlott. A kutatók azt a tartószerkezetet is megtalálták, amelyen egykor a víz melegítésére szolgáló rézbojler állhatott. Maga a bojler nem maradt fenn, ami nem meglepő, mivel a réz értékes nyersanyagnak számított, és az ókori épületek használatának megszűnése után gyakran újrahasznosították. A fennmaradt szerkezet azonban így is lehetővé teszi, hogy pontosabban rekonstruálják a vízmelegítő rendszer működését. A fürdő műszaki részét nyugat felől, egy monumentális bejáraton keresztül közelíthette meg a személyzet, így a kiszolgálótereket elkülönítették attól a résztől, amelyet a rezidencia lakói használtak. A balneum másik részében eddig három fürdőkádat, valamint egy sudatoriumot, vagyis gőzfürdőként szolgáló helyiséget tártak fel. A leletek alapján a szakemberek úgy vélik, hogy nem egyszerű tisztálkodóhelyről volt szó, hanem a rezidencia magas rangú lakói számára kialakított, gondosan megtervezett és kényelmes magánfürdőről. Az építészeti megoldások, a fűtési rendszer és a helyiségek elrendezése egyaránt azt mutatják, hogy a komplexum a korszak legmagasabb társadalmi rétegeinek életmódját tükrözte. A felfedezés ugyanakkor számos új kérdést is felvetett. A kutatók egyelőre nem tudják pontosan, hogyan lehetett a palota felől megközelíteni a fürdőt, illetve miként hidalták át a különböző szintek közötti magasságkülönbséget. Tisztázásra vár a torony nyugati bejárata és a műszaki rész közötti kapcsolat, valamint több feltárt helyiség pontos rendeltetése is. A mostani feltárás így nemcsak újabb jelentős fejezettel gazdagította Vrelo–Šarkamen történetét, hanem új kutatási irányokat is megnyitott. A toronyban kialakított császári fürdő kivételes emléke a késő római építészetnek, a korabeli mérnöki tudásnak és a császári elit életmódjának.
Nyitókép: Fotó: Arheološki Institut Beograd
