Az elmúlt napokban, focinézés közben jól egymásra hangolódtunk atatával. A guruló labdát fürkészve gyönyörködtünk a szebbnél szebb megmozdulásokban meg bravúros gólokban, ám azért egy kicsit ki is beszéltük az idei labdarúgó vébét. Mondjuk az uopste nem fér a fejünkbe, hogy minek a félidő közepén a háromperces hidratációs szünet! Jó, ha negyven fok van, akkor rendben, de amennyiben húsz fok van, akkor miért akasztják meg feleslegesen a játékot az iszogatással?! A fater úgy véli, reklámfogás lehet a dologban, mert fociszeretet ide, meg sportszellem oda, de azért mégiscsak az első a píííz! Nem tudom, mindenesetre rettentően zavar a jelenség, és nagyon remélem, hogy a klubfutball a jövőben nem fogadja el ezt a tökfölösleges újítást. A jelek szerint másoknak sem tetszik, mert olyan vicces megjegyzésekkel találkoztam a zinterneten, miszerint a jövőben akár a nasiszünetet is bevezethetik, vagy a játékosok kérhetnek majd pár perces énidőt futballmeccs közben.
No és ha már ennyire megtaláltuk a közös hangot, az öreg kitalálta, mivel szabadságon van, és nem kell bejárnia a munkahelyére, és nekem sem kell iskolába mennem, két mérkőzés között, olyan apa-fia programként, gyomláljuk ki az udvarban meg a kertben a gazt. Mondjuk, az újonnan megnyílt topojai medencébe is elvihetett volna ebben a kánikulában, de nem tettem neki szóvá. Gondoltam: hát, legyen, akkor gazoljunk! Ment is egy ideig, közben rendesen pörkölt a nap, hanem amikor a betonlapokhoz érkeztünk, az valami szörnyű volt. A sok kis nyavalyás parét kiszedegetni a vájatok közül, irtó babramunka. Szóvá is tettem atatának, mire azt felelte, hogy ne nyafogjak annyit, a szám helyett a kezem járjon, ez a meló majd megnyugtatja az idegeinket, higgyem el, sokkal jobb, mint a bënszëdin! És még azt is hozzáfűzte, hogy számos magát fontosnak tartó személynek is jót tenne, ha hisztizés és dölyfösködés helyett inkább lehajolna vagy leguggolna és elkezdene gyomlálni!
– Hallod, Tegyula, én már nem bírom elviselni ezt a piszok hőséget! – panaszkoda az öreglány.
– Az a baj, Tematild, hogy ennek a gatyarohasztó melegnek az egyetlen alternatívája a forgószéllel, jégveréssel és heves mennydörgéssel érkező zivatar – magyarázá a fater.
– Akkor utazzunk el egy röpke időre valahová – javasolá amama.
– Az ideig-óráig megoldás lehetne, de előbb vagy utóbb csak haza kell jönni – gondola bele az öreg. – Az egyik barátom például családostól egyenesen a Szaharába menekült a honi forróság elől!
– Neked aztán meglehetősen fura ismerőseid vannak – jegyzé meg a muter –, az egyik Izlandra jár a gleccserekben és a sarki fényben gyönyörködni, a másik passzióból végigvonatozott a Transzszibériai Vasútvonalon, a harmadik meg a sivatagba megy tevegelni!
– Ha te is vonatozni szeretnél, zomzédasszony, szombaton a Sójommal el lehet menni a belegrádi nagygyűlésre – mondá az éppen betoppanó Zacsek zomzéd.
– A Vučko bejelentette, hogy majd ekkor több nagyon fontos tudnivalót jelentenek be – ismerteté atata.
– Nem lett volna egyzerűbb, ha rögtön azokat jelenti be?! – értetlenkede az öreglány.
– Ha minden igaz, ekkor megtudjuk majd, hogy ő lesz-e a kormányfőjelölt, és milyen választást tartanak majd őszre: elnökit vagy parlamentit – taglalá a Zacsek.
– Annyi biztos, hogy a hosszú, forró nyár után politikailag ugyanolyan ősz következik – konstatálá a fater.
– Közben az ügyészség megnyitotta az X-aktákat a hangágyú témában – tájékoztata amama. – Ha jól értem, a gyanú szerint a zegyetemisták megrendezték a tavalyi incidenst, azzal a céllal, hogy később az államvezetést vádolják meg vele.
– Ezek szerint előtte több ezren napokig, hetekig járhattak valami eldugott rétre gyakorolni, hogy minél meggyőzőbb legyen a közös mutatvány! – spekulála a Zacsek.
– Bevallom, én nemigen értem ezt a hangágyú-sztorit – töprenge az öreg. – Előbb azt mondták, nekünk nincs is olyan. Később kiderült, hogy van, csak a raktárban porosodik, és nem használta senki! Most épp ott tartunk, hogy a tüntetők megjátszották, hogy bevetették ellenük ezt a zupperszónikus csudafegyvert. Mi jöhet még ezután?!
– Olvastam a zújságban – számola be a muter –, hogy a hatalmiak úgy látják, ezt anno azért találták ki, hogy nyomást gyakoroljanak a zállamvezetésre, míg a másik oldal szerint a mostani üggyel a zegyetemisták és a zellenzék hitelrontására törekednek.
– Szó mi szó, a lényeg, hogy amíg erről megy a disputa, sok minden egyéb háttérbe szorul – nyugtázá a Zacsek.
– Az nem baj, hogy valamiről dumálnak, de itt mintha a történet két változatának egyetlen érintkezési pontja sem lenne – állapítá meg atata.
– Nekem már néha az az érzésem, mintha egy fekete-fehér filmben élnénk – így az öreglány.
– Ugyanezt mondtam én is a minap, zomzédasszony! – lelkendeze a Zacsek. – Mire a kedves anyósom csak annyit fűzött hozzá: azért reméli, hogy még tudom, melyik a fehér és melyik a fekete!
– Jogos felvetés! A zerbiai polgárok többségének sem ártana olykor felvetnie magának – sejtelmeskede a fater. – Az Európai Bizottság közvélemény-kutatásának az eredménye azt mutatja, hogy Zerbia lakosságának kevesebb, mint egyharmada szavazna az uniós tagságra. Eközben Albániában 92 százalékos az EU támogatottsága a lakosság részéről!
– Nem is értem, miért erőltetjük még mindig ezt az EU-integrációt, mikor igazából hidegen hagy bennünket! – keserege amama.
– Mert onnan azért időről időre csurran-cseppen! – indokolá a Zacsek.
– Magyarhonban ezalatt a Magyar Petyi bejelentette a Tisztítótűz-műveletet – válta témát az öreg –, amelynek keretében megkezdődik az ország megszabadítása a „korrupció és a maffia szorításából”.
– A nevéből ítélve ez egy erőst keresztény jellegű akciósorozat lesz – találgatá a muter.
– Maradjunk annyiban, hogy jó néhány ima és fohász kétségtelenül elhangzik majd a művelet lebonyolítása közben – bólogata a Zacsek.
– Ahogy elnézem a zorosz–ukrán csihi-puhiról érkező híreket – vakargatá a fejét atata –, úgy tűnik, már nemcsak Ukrajnában, hanem Oroszország Anyácskában sem könnyű a helyzet: az elmúlt napokban sűrű, fekete füst lebegett Moszkva felett, meg sötétbe borult a Krím, és a félszigeten felfüggesztették a lakossági üzemanyag-értékesítést.
– Én meg azt olvastam, hogy a Putykó már tárgyalna a békéről! – közlé az öreglány.
– Nyilván a saját feltételei és szájíze szerint – fűzé hozzá a Zacsek.
– No de az oda-visszamondogatásokból arra lehet következtetni – tudatá a fater –, hogy a múlt héten aláírt szándéknyilatkozat ellenére még egy ideig eltart az Ámerika és Irán között kötendő végleges békemegállapodás kidolgozása.
– Javítsatok ki, ha tévednék – morfondíroza amama –, de amennyire nekem rálátásom van, nem ez lehet a „világ legnagyobb üzletkötőjének” a csúcsteljesítménye.
– Hasonlóan látjuk, zomzédasszony – helyesele a Zacsek –, mert a közel-keleti konfliktus kapcsán kitűzött rengeteg célból az USA aligha ért el valamit maradéktalanul.
– Mondjuk, nem hogy nem döntötte meg a jelenlegi rezsimet a jenki akció, hanem még egy kicsit talán meg is erősítette a hatalmában, és ráadásul még némi zsebpénzt is biztosított neki – szögezé le az öreg.
Pistike, fociról és a békéről merengő kertészpalánta
