A fagyosszentek ezúttal sem hazudtolták meg önmagukat! Rendesen behűtöttek nekünk a héten. Úgy dideregtünk reggelente suliba menet, hogy csak na! Pedig a napos idő beköszöntővel a muter már a nyaralást kezdte tervezni. Kiderült azonban, hogy ez a május olyan, mint a libikóka: a hőmérséklet egyszer fent, másszor lent. Hiába szoktunk hozzá csitt-csatt a rövid ujjú pólóhoz, a csajszik meg a kisszoknyákhoz, a napokban úgy lehűlt a levegő, hogy bizony ismét elő kellett venni a szekrényből a vastagabb dzsekit.
– Látod, Tematild – heccelőde atata –, nem kell úgy elsietni azt a nyaralást, arról nem is beszélve, hogy az iráni konfliktus elhúzódása miatt ezen a téren is kissé elszabadultak az árak.
– Zörnyű ez a globalizált világ, Tegyula! – dünnyöge az öreglány. – Minden egyes csetepaté az egész földkerekségen érezteti hatását. A kívülállók sem ússzák meg a hajcihőt! Pedig milyen jó lenne valami új élményekkel feltöltődni.
– Gondolom, hogy a múlt hétvégén a Hondius luxus óceánjáróról hazaszállított utasoknak egy életre maradandó élmény marad a hajós kirándulás – epéskede a fater. – Négy kontinensre szállították szét a vacak hantavírust.
– Ne keverd a szezont a fazonnal! – zsörtölőde amama.– Én csak egy kis üdülésre vágyom, nem hajókázásra. A napokban olvastam, hogy egy másik ilyenen meg valami gyomorbántalmakra panaszkodnak az utasok.
– Biztos ilyen magunkfajtákat tengeri herkentyűkkel etettek – találgata az öreg. – A mi gyomrunk a töpörtyűt, a zalonnát meg a kolbászt komálja!
– No de tudod jól, Tegyula, hogy a felsorolt finomságokat egészségügyi okokból kerülni kellene – emlékezteté a muter. – No meg az áruk is apránként kúszik fölfelé.
– Nahát, Tematild! – csodálkoza atata. – Pedig a bankkormányzó olyasvalamit mondott, hogy az élelmiszerárak alacsonyabbak, mint korábban.
– Megengedem – sóhajta az öreglány –, nyilván nem egy helyen vásárolgatunk az Orgonácskával.
– Attól tartok, mi sem – fűzé hozzá az éppen betoppanó Zacsek zomzéd. – A családdal alkalomadtán beülünk szerényebb étterembe ebédelni. Általában két helyre szoktunk járni, és a közelmúltban mindkét helyen kellemetlen meglepetés ért. Az egyikben csökkent az adag, a korábban a tányérról lelógó rántott hús immár elfért a tányéron, pedig nem lett nagyobb a tányér. A másik helyen ugyan maradt az adag, csak az ára ment fel bő tíz százalékkal.
– Meg kell érteni őket, zomzéd, hát minden megdrágul a világban – csipkelőde a fater. – És eztán még inkább meg fog a miatt a fránya helyzet miatt a Hormuzi-szorossal!
– Elfogadom, hogy gebasz van, és meg kell emelni bizonyos termékek és zolgáltatások árát – mérgelőde amama. – De miért van az, hogy sosem a fizetéssel kezdik az emelést?! Azzal, hogy azt mondja a főnök: Áll a bál a világban, ezért, kedves munkások, hogy enyhítsük kicsit a bajt, a jövő hónaptól megemeljük a fizetéseteket! Ilyenről én még sose hallottam!
– Attól tartok, nem is fogsz, zomzédasszony – jegyzé meg a Zacsek. – Az élelmiszernél maradva, a kedves anyósomnak mostanság irtó sok a baja a burgonyával. Bármerre keres, nem talál megfelelőt. Azt mondja, az öreg pityóka már csírázik és elvesztette minőségét, az újkrumpli pedig még nem ért meg rendesen!
– A zakik szerint ez a jelenség májusban többé-kevésbé megszokott – magyarázá az öreg –, csak a klímaváltozás miatt egyre kifejezettebb. A tavalyi krumpli ideje lassan lejár, az új pedig igazából egy-két héten belül érkezik.
– Nemzedékváltás van a krumplinál! – trollkoda a muter.
– Magyarhonban pedig megtörtént a nagy politikai váltás – nyugtázá a Zacsek. – Megalakult az új Országgyűlés meg a Magyar Petyi vezette kormány.
– Az új kormányos tárlatvezetésének hála a héten azt is láthattuk, hogyan fest a volt magyar hatalom egyes képviselőinek a munkahelye – tudatá atata. – Ha azt mondom pazarul pompás, akkor azt szó szerint kell érteni. Maradjunk annyiban, hogy a volt vezetők nem vetették meg a luxust.
– Jobb lett volna, ha nem is látom – húzá a száját az öreglány. – Engem irtó felháborít mindenféle nagyzolás. Megvetem. Bárki is gyakorolja. Különösen, ha az illető közszereplő. Meg nekem nem is annyira tetszik, itt-ott kicsit a keleti esztétikára hajaz.
– Lehet, hogy jártak oda keleti messélők – spekulála a Zacsek –, akik fantasztikus történeteket adtak elő.
– Amiket később a csalóka című Tények és hasonló jellegű műsorok közvetítettek a jónépnek! – kuncoga a fater. – No de sosem csak az a gond, hogy egyesek füllentenek, hanem az is, hogy vannak olyanok, akik elhiszik nekik, amit mondanak.
– Észrevettétek, hogy a volt hatalom emberei néhány nap alatt hirtelen milyen érzékenyek lettek a demokratikus értékekre?! – veté föl amama. – Nem emlékszem, hogy éveken keresztül egy picit is aggódtak volna ilyenek miatt.
– Annyi történt, hogy fordult a kocka – állapítá meg a Zacsek. – Nem vagyok bosszúálló típus, de úgy vélem, hogy azokat, akik a csúnya dolgok éllovasai voltak, folyamatosan emlékeztetni kell önmaguk szerepére.
– Szóval a múlt szombaton Budapesten volt nagy hacacáré – szögezé le az öreg –, a bejelentések szerint pedig a jövő szombaton Belegrádban lesz. Igaz, teljesen más jellegű, a zegyetemisták újabb nagy találkozót jelentettek be! Biztos követelni fogják a választások mihamarabbi kiírását.
– Most éppen a választási törvényekről agyalnak a szkupstinában – tájékoztata a muter. – Lehet, pont azért, hogy hamarost kiírhassák a politikai megmérettetést.
– Szerintem azért megvárják, hogy meglássák, hányan jönnek össze a jövő szombaton – óvatoskoda a Zacsek. – Ha nagyon sokan, akkor lehet, hogy majd egy kicsit elodázzák a voksolást.
– No de azt hallottátok, hogy az egészségbiztosítási alapunk adatai szerint állítólag 41.306 biztosított életkora meghaladja a száz évet?! – számola be atata. – Ezt az adatot egy ellenzéki atyafi közölte, és megkérdezte a zilletékes minisztereket, igaz-e? Várja a választ.
– Ha igaz, akkor egészségesebbek vagyunk, mint a japánok! – konstatálá az öreglány. – Ami azt is jelenti, hogy a pljeszkavica, a csevap meg a burek jóval egészségesebb, mint a szusi, az alga, a hínár meg a többi csudakaja!
– Az ügy kapcsán egyesek azon kezdtek agyalni, vajon hány százpluszos személy szerepelhet a választói névjegyzékben – mondá a Zacsek.
– Úgy látszik, bármiről is essen szó, végül mindig csak a választásoknál kötünk ki – csóválá a fejét a fater.
– Azért, mert attól, hogy nincsenek kiírva, a zembernek az az érzése, mintha a kampány már tartana – közlé amama.
– A kampány nálunk folyamatosan tart, zomzédasszony – legyinte a Zacsek. – Talán az az egyetlen, ami állandó jellegű felénk.
– Nem véletlenül – így az öreg. – A Vučević nemrég azt mondta, hogy a leendő választások meghatározóak lesznek az elkövetkezendő 15 évre vonatkozóan.
– Nahát! – lepőde meg a muter. – Újabban már nem is négy évben gondolkodnak?!
– A nagyok mindig az örökkévalóságot célozzák meg! – merenge a Zacsek. – A héten Pekingben találkozott a két titán: az ámerikai főseriff és a kínai halljakend.
– Azt rebesgetik, hogy a Trampli és a Szí éppen a világ jövőjéről döntöttek – árulá el atata.
– A jenki főnök azt nyilatkozta, hogy a két ország összefogásának köszönhetően a világ immár különleges helynek számít – ismerteté az öreglány.
– Ebben sokan hinni szeretnénk, sajnos a hétköznapokban nem mindig ezt tapasztaljuk – bölcselkede a Zacsek. – Képletesen szólva, néha úgy tűnik, hogy az egész világ olyan, mint egy ringatózó óceánjáró, amelyen valami járvány tombol.
Pistike, vacogó ifjú titán
