Noha a reggelek még csípősek, később kisüt a nap és annyira felmelegszik az idő, hogy napközben már megtelnek a kávézók kerthelyiségei a tavasz első hírnökeivel. No de atatának semmi külső jelre nincs szüksége ahhoz, hogy tudja, közeleg a rügyfakadás évszaka, mert neki ilyenkor a talpától a feje búbjáig a zösszes porcikája sajog! Mivel a tavaszi kerti munkálatok sem vonzzák túlságosan, a tavaszi fáradtságot pedig nemigen élvezi, nem is titkolja, hogy ő speciel gyűlöli a tavaszt! Olyannyira, hogy még a Vivaldi híres szerzeményében, A négy évszakban sem szereti. A fater szerint ebben a zeneműben a Tavasz olyan, mint egy limonádé nyári popsláger. Bezzeg az Ősz! És pláne a Tél! Az aztán az igazi. Az öreg úgy véli, a Télben olyan erőteljesen szólalnak meg a vonósok, mintha dühös láncfűrészek lennének!
Valami düh jellemzi az Euróvíziós Dalfesztivál idei zerb résztvevőjét is, a Lavina nevet viselő, niši gótikus metál együttest. A banda tagjai bőrszerkóban lépnek színpadra, amelynek a közepén Artúr király legendás kardja, az Excalibur áll, és lehet, hogy még Conan is feltűnik a színen.
– Érdekes fejlemény, Tematild – merenge atata. – A keringők Mekkájába, Bécsbe a zerb képviselők úgy érkeznek majd, mint a kerekasztal lovagjai.
– Ez nagyon jó választás a zsűri és a nézők részéről, Tegyula – helyesele az öreglány. – Az a lényeg, hogy nem valami dundiszájú, félpucér péválykát küldtek képviselni az országot.
– Zerb metál zene szól majd a valcerek városában az Eurovízión – állapítá meg az éppen betoppanó Zacsek zomzéd. – Merészelje még valaki azt mondani, hogy nem akarunk felzárkózni az EU-hoz!
– Biztos sürgetés gyanánt Belegrádban még egy spéci köztéri órát is beszereztek – bólogata a fater. – Ám gyorsan kiderült, hogy nagy vele a gebasz. A 10 millió dinárba került, 9,5 méter magas és 7,5 tonna súlyú óra néhány nap után állítólag négy irányban négyféle időt mutatott.
– Tíz nap után pedig még a mutatói is eltűntek – sóhajta amama. – Lehet, ez szimbolikusan azt jelenti, hogy az ott élők nem az idő rabjai.
– Annál az óránál lehet romantikázni – ábrándoza a Zacsek. – Mondhatja a zerelmes ifjú szíve választottjának: Amikor megpillantottalak az óra alatt, megállt az idő!
– Ebben a világban már minden lehetséges – nyugtázá az öreg. – Az emlegetett dühnél maradva, Eposzi düh néven a múlt hétvégén izraeli társával az Ámerikai Békegalamb csapásokat mért Iránra, aminek következtében újra lángba borult a Közel-Kelet.
– Micsoda fellengzős elnevezés a robbantgatásokra – epéskede a muter.
– Nem tudom, hogy történik ez a névadás – töprenge a Zacsek. – Van valaki, aki csak azzal van megbízva, hogy minél lehetetlenebb fedőnevet találjon ki a katonai akciókhoz?
– Ha én tölteném be ezt a munkahelyet – spekulála atata –, javasolnám, hogy a Trampli indián neve legyen a Békepipa.
– Hát ez a Békepipa az utóbbi időben nem sok békefüstöt ereget – folytatá a szurkálódást az öreglány.
Amiről a Zacseknak az alábbi vicc jutott az eszébe.
Bemegy az indián a kávézóba, egyik kezében puska, a másikban egy nagy adag bölényürülék. Így szól a pincérhez:
– Én kérni kávé!
– Oké, főnök, rögtön hozom – mondja a pincér.
Kihoz egy nagy bögre kávét, amit az indián egy hajtásra kiiszik. Ezután fogja a bölénycuccot, feldobja a levegőbe és belelő a puskával a közepébe, majd elmegy.
Másnap reggel az indián újra bemegy a kávézóba, egyik kezében puska, a másikban egy újabb adag bölényürülék, és ismét így szól a pincérhez:
– Én kérni kávé!
– Hohó, főnök, mi még mindig a tegnapi hagyatékát pucoljuk, mi a franc folyik itt egyáltalán?
Az indián szerényen mosolyogva így szól:
– Én járni topmenedzser tréning: bemenni iroda, meginni kávé, szétlőni kaka, ráhagyni többiekre takarítás és nap hátralevő részében eltűnni.
– Ha az emlékezetem nem csal – morfondíroza a fater –, tavaly olyasvalamit mondott az amcsi főseriff, hogy megsemmisült Irán nukleáris kapacitása. No de akkor most miért támadták meg?!
– A gonosz rezsim ellen irányult az akció – közlé amama –, de érdekes egybeesés, hogy arrafelé sok az olaj.
– A harcok hatására már irtó meg is ugrott az ára! – ismerteté az öreg. – Talán nem árt ismét elkezdeni szokkos üvegekben tárolni itthon, hogy szükség esetén legyen mivel tutúkázni.
– Az még hagyján, hogy megdrágult az üzemanyag, de mi lesz akkor, ha majd teljesen elfogy?! – riogata a muter.
– Mindenki marad otthon a fenekén – ötletele atata.
– Jaj, de akkor hogyan mennek majd kampánykörútra a politikusok szerte a nagyvilágban?! – aggodalmaskoda az öreglány.
– Annyi szerintem mindig akad, hogy a politikusok elmondják a kiszemelt helyen a kortesbeszédüket, meg a katonák eljussanak oda, ahol feltétlen szükségük van a jelenlétükre – összegezé a Zacsek. – Suliba meg úgysem fontos mindennap elmenni.
– Amilyen szinten van manapság a közbeszéd, és amilyen stílusban zajlik a kommunikáció, uopste nem lepődnék meg azon, ha kiderülne, egyesek már korábban sem jártak mindennap suliba – élcelőde a fater.
– Nekem ez az egész azért is érdekes, mert, ha jól emlékszem, anno az ámerikai főseriff mintha olyat állított volna, hogy ő bezzeg nem fog demokráciát exportálni – filóza amama.
– Most meg még vámot is kell fizetnie, Irán a világtörténelem legkegyetlenebb bosszújára tett fogadalmat – mondá a Zacsek –, s úgy tűnik, tényleg nem akarnak adósak maradni, már odacsaptak Izraelre meg az ámerikai bázisokra a környező országokban.
– Találat érte Dubajt is – számola be az öreg. – Láttam a vészbukon egy vicces képet, amelyen káo szöszi sztárléták iparkodnak elcsípni egy repülőjáratot, hogy elmeneküljenek a közel-keleti Diznilendből. Ha az a kép valóságos, akkor szerintem még soha a világtörténelem során nem volt együtt zárt térben annyi műköröm, műszempilla, szilikon meg csini tatyó mint azon a járaton!
– Érdekes, hogy neked az algoritmus miféle izgi képeket kínál fel! – évőde a muter.
– Biztos azért – találgatá a Zacsek –, mert a zomzéd sokat foglalkozik a közel-keleti konfliktussal.
– Meg úgy egyáltalán a világ jelenlegi állapotával – fűzé hozzá atata. – Például gyakran azon elmélkedem, mennyire beszélhetünk még nemzetközi jogról.
– Ez a felvetés, ugye, a költői kérdés kategóriájába tartozik? – piszkálóda az öreglány.
– Én meg néha eltűnődöm azon – messéle a Zacsek –, hogy a kvázi irtó istenfélő személyek mennyire szeretnek Istent játszani a saját környezetükben.
– Biztos azért, mert erős küldetéstudattal rendelkeznek – agyala a fater. – Attól tartok, addig folytatják ezt, amíg Isten vissza nem veszi az irányítást, hogy gyári beállításra helyezze a világot.
– Ugye tudjátok, mit mondott Isten, miután megteremtette a férfit? – incselkede amama. – Hm, tudok ennél jobbat is!
– Nekem úgy rémlik, csak annyit mondott: Hm, ez jó lesz! – kontráza az öreg. – Majd megteremtette a nőt, mire úgy tett: Hm, ez majd kifesti magát!
– És vajon miért teremtette Isten utoljára a nőt? – csatlakoza a csipkelődéshez a Zacsek. – Azért, hogy ne szóljon bele a dolgába!
– Kíváncsi vagyok, mire mennétek, ha olykor-olykor nem szólnánk bele ebbe-abba – zsörtölőde a muter. – Remélem, a közelgő nőnapon ezt méltányolni tudjátok!
Pistike, metálrajongó hősszerelmes
