Hallották a nagy hírt?! Könnyen megtörténhet, hogy hamarosan nekünk is lesz házi ufónk! Olyasvalami, mint az Ámerikai fater című rajzfilmben szereplő család Rodzserje; a gülüszemű, szimpatikus E. T. abban az ősrégi filmben, vagy valami kis zöld Marslakó. Ha nekem lenne egy űrlényem, megpróbálnám becsempészni a szobámba, ha pedig a zősök tiltakoznának ellene, akkor berendeznék neki egy hercig sarkot a supában. Sokat messéltetném az otthonáról, meg a csillagok közötti utazásairól, és megtanítanám focizni, ne érezze köztünk túlságosan idegennek magát.
– Hallod, Tegyula, mit karattyol ez a kölök?! – értetlenkede az öreglány. – Ha jól láttam, fel is vette a telójával a mondókáját. Biztos videóbejegyzést akar megosztani. Miről van szó?!
– Ha egy pillanatra elhallgatsz, Tematild – közlé a fater –, akkor elmondom.
– Csupa fül vagyok! – így amama.
– Szóval beszélgettünk – magyaráza az öreg –, és említettem neki, hogy az ámerikai főseriff bejelentette, utasítani fogja a zilletékeseket, hozzák nyilvánosságra a földönkívüli élettel és azonosítatlan légi jelenségekkel kapcsolatos kormányzati dokumentumokat. Ezen annyira bezsongott a kölök, hogy azóta sem érdekli más. Úgy véli, ezentúl majd zabadon járkálnak köztünk az idegenek.
– Már értem – lélegeze föl a muter –, azért remélem, hogy ufóváró lázában nem felejti el megcsinálni a házi feladatait.
– Szóval, ha minden igaz, akkor a Trampli jóvoltából hamarosan jönnek az igazi X-akták! – nyugtázá atata.
– Valamivel csak egyensúlyozni kell az Epstein-akták hatását – jegyzé meg az éppen betoppanó Zacsek zomzéd. – Meg azt a tényt, hogy a legfelsőbb bíróság elkaszálta a jenki vezér által bevezetett importvámokat.
– Tényleg, most majd mindenki, aki kifizette a vámot, visszaigényelheti az adott összeget?! – érdeklőde az öreglány.
– Elvileg visszakérheti, csak nem biztos, hogy vissza is kapja – kuncoga a fater –, legfeljebb kezdetét veszi majd egy évekig tartó pereskedés.
Az elhangzottakról a Zacseknak az alábbi vicc ugrott be.
Az amerikai elnököt a tanácsadója ébreszti egy telefonhívással.
– Elnök úr, van egy jó és egy rossz hírem!
– Mondja a rosszat először!
– Idegen bolygóról származó lények támadták meg az Egyesült Államokat!
– Úristen! És mi a jó hír?
– A jó hír az, hogy újságírókat esznek és olajat pisilnek!
– No de azt láttátok, mekkora cirkusz volt a napokban az USA-val zomzédos Mexikóban, miután a hadsereg likvidálta az egyik drogbárót?! – hüledeze amama. – Hívei számos helyen gyújtogattak, utakat blokkoltak, elképesztő erőszakhullám bénította meg az országot.
– Ezek után gondoljatok bele – töprenge az öreg –, hogy néhány hónap múlva ott tartják a focivébét, amerre több százezer zurkolónak kellene érkeznie az egész világból. Hát, hogy lesz ez, amikor arrafelé egyes drogkartelleknek páncélozott katonai járműveik vannak?!
– Látványos bombagólokra és tüzes zurkolásra kell számítani – élcelőde a Zacsek. – Ki tudja, most mit eszelnek ki. Az 1986-os mexikói focivébé közönségének találmánya a „mexikói hullám”, avagy a La Ola néven elhíresült jelenség, amikor a zurkolók egymás után állnak fel, ami messziről nézve úgy látszik, hogy hullámzik a nézőtér.
– Én azt tudom, hogy a 2010-es dél-afrikai focivébé nagy újdonsága az a nyavalyás vuvuzela volt – dünnyöge a muter. – A meccs vége felé mindig zúgott a fejem attól a szúnyogdunogásra emlékeztető borzalmas zajtól.
– Közben pedig Ámerikába, merthogy ott is tart majd a focivébé, addigra repülő csészealjakkal érkeznek a zurkolók – trollkoda atata.
– Ha az ottani zigorú hatóságok egyáltalán beengedik őket – csipkelőde a Zacsek.
– No de nemcsak Mexikóban voltak útblokádok, hanem felénk is – válta témát az öreglány. – Zerencsére, sokkal békésebbek, mint az óceánon túl. Itt a gazdaszervezetek zárták le az utakat!
– Ily módon radikalizálták a már két hete tartó tiltakozásukat – fűzé hozzá a fater –, mert elégedetlenek a tejpiaci helyzettel és az agrárpolitikai intézkedésekkel. Biztos úgy vannak vele, hogy valakinek többet kellene tejelnie!
– Azt hallottam, hogy nemigen csípik az agrárügyist – tudatá a Zacsek –, aki állítólag olyat is mondott, hogy a gazdák „túlságosan eldramatizálják a helyzetet”.
– Ilyen és hasonló kijelentésekkel lehet elejét venni a parasztlázadásnak! – epéskede amama.
Amiről az öregnek egy tanulságos vicc jutott az eszébe.
Baktat a paraszt bácsi az országúton, vállán a kapa. Csikorogva fékez mögötte egy fekete luxusautó. A vezetője kiszól:
– Mondja, bátyám, megmutatná, merre van a Szőlőhegy?
– Szívesen – mondja a bácsi –, tessék utánam jönni, én is oda megyek.
– A gazdák mellett az ügyvédek is tiltakoztak a napokban – számola be a Zacsek –, mégpedig háromnapos munkabeszüntetéssel az igazságügyi törvények módosítása miatt, amelyek szerintük „kormányzati ellenőrzés alá vonják az igazságügyet, valamint veszélyeztetik a bíróságok függetlenségét és az ügyészség önállóságát”. Szó mi szó, ezekért a jogszabály-módosításokért Brüsszelben sem rajonganak túlságosan.
– Bár azt állítják a zokosok, hogy káo az EU-ba tartunk, egyes cselekedeteik nem erről árulkodnak – észrevételezé a muter.
– Így azonban hiába utazgatnak annyit arrafelé – állapítá meg atata. – Tök feleslegesen vásárolják a sok új öltönyt, nyakkendőt, kosztümöt meg csini rucit.
– És ne feledjük, a textil- és divatipar a világ egyik legnagyobb környezetszennyezője – mutata rá az öreglány.
– Bizony! – bólogata borzongva a Zacsek. – Nemrég olvastam, hogy egy átlagos európai polgár évente 26 kiló ruhaneműt vásárol, és ebből 12 kiló cuccot eldob!
– Már aki! – mondá a fater. – Nálunk semmit sem dobunk ki. Néha az az érzésem, hogy a ruhaszekrényeink feneketlenek: évek óta szüntelenül tömjük őket.
– Amíg lehet – sóhajta a Zacsek, és elmesséle egy idevágó viccet.
A bolygók szórakoznak a világűrben, labdáznak, nevetgélnek, amikor megjelenik egy újabb bolygó a láthatáron, amelyik tüsszög, köhög.
– Téged meg mi lelt? – kérdik tőle a többiek.
– Úgy látszik, összeszedtem valami vírust.
– Mégis: melyiket?!
– Azt hiszem, az embereket.
– Á, rá se ránts – legyintenek a többiek –, gyorsan elmúlik!
– No de maga is, zomzéd, annyira orrhangon beszél, talán beteg? – kérdé amama.
– Folyamatosan bedugul az orrom, orrcsepp nélkül már a zomzédba sem jövök – felelé a Zacsek.
– Ez nagy baj, mert az orrcsepp meg az orrspré függőséget okoz – világíta rá az öreg. – Felénk nagyon sokan ilyen szerek nélkül nem tudnak rendesen lélegezni. Egyeseknek elvonókúrára kell menniük, mint a drogosoknak!
– Ez is egyféle drog – szögezé le a muter. – Akárcsak a híradó! Attól is sokaknak elvonókúrára kellene járniuk. Receptre kéne felírni nekik.
Amiről atatának egy újabb vicc jutott eszébe.
Egy férfi elmegy az orvoshoz.
– Doktor úr, gyógyítson meg! Hetek óta állandóan durrantok, nem tudom visszatartani. Szerencse, hogy se szaga, se hangja nincs, akkor már nem is mehetnék emberek közé. Talán el sem hiszi, de most is, amióta itt vagyok, már négyszer kijött belőlem.
Az orvos fölír egy receptet. A férfi megnézi.
– De doktor úr! Ez egy orrcsepp!
– Igen. Először a szaglását, aztán a hallását kell meggyógyítanunk.
Pistike, tejet és kenyeret reggeliző, divattagadó ufóbarát
