Nyakunkon a szerelmetesek napja, gondoltam, meglepem a szöszi Margitkát egy doboz ínyenc csokoládéval: az lenne a jó, ha találnék olyat, amely valami virágos csomagolásban van, mert akkor két legyet ütök egy csapásra! Kértem atatától rávalót, s azt is elárultam neki, mire kell, de ezt talán nem kellett volna. Igaz, akadékoskodás nélkül adott pénzt, többet is mint vártam, úgyhogy, ha ügyesen beosztom, még egy kisautóra is marad, csakhogy utána órákig osztotta nekem az észt a jó tanácsaival. Annyi mindent megtudtam a nőkről, amennyit még a nők sem tudnak magukról, bár kicsit sántít nekem ez a nagy zakértelem a fater részéről, merthogy az életben uopste nem érzékelem. Azt javasolta, mutassak érdeklődést az iránt, amiről a csajszi szívesen beszélne, és legyek jó hallgató. Mondtam neki, hogy Margitka olyan beszédes, hogy bármilyen témáról képes órák hosszat fecsegni, csak legyen, aki hallgassa, mire ő legyintve megjegyezte: anyádnak ehhez még téma sem kell!
– Fiúk, miről folyik ez a bizalmas sutyorgás? – kérdé a konyhából váratlanul belépő amama.
– Férfiduma, Tematild – felelé az öreg –, nem kell neked mindenről tudnod!
– Hát jó, Tegyula – durciza a muter –, majd legközelebb én is ugyanezt mondom, amikor megkérded, mi minden van az ebédben.
– Ne gondolj azonnal valami összeesküvésre, Tematild – pajkoskoda atata –, lehet, hogy éppen valami kellemes dologról van szó.
– Az már egészen más, Tegyula – évőde az öreglány. – Netán kilátásban van némi meglepi?
Aminek kapcsán az éppen betoppanó Zacsek az alábbi viccet messélte el.
Feleség a férjnek:
– Képzeld, ma éjszaka azt álmodtam, hogy egy igazgyöngy nyakláncot vettél nekem! Szerinted ez mit jelenthet?
– Majd a szülinapodon megtudod – mosolyog sejtelmesen a férj.
Az asszony alig várja a születésnapját.
Elérkezik a nagy nap, a férj beállít egy csokor virággal és egy szépen becsomagolt dobozkával. A feleség kinyitja, és egy kötetet talál benne, Álmoskönyv címmel.
– Erről jut eszembe – mondá a fater –, az éjjel a kedves feleségedről álmodtam.
– És ugyan mit mondott? – érdeklőde a Zacsek.
– Erre én is kíváncsi vagyok – jegyzé meg amama.
– Nem is tudom – haboga az öreg –, azt hiszem, semmit.
– Akkor az nem az én feleségem volt – nyugtázá a Zacsek.
– Úgy látszik, jó móka nektek a feleségekről okoskodni, legyen meg ez az örömötök, mert az igazság az, hogy a nejetek nélkül sokszor az orrotokig sem találnátok el – incselkede a muter. – Ennek tudatában totál vicces, amikor azt olvasom, hogy a nőtlen férfiak mind kedves, okos, csinos és megértő nőre vágynak.
– Halkan megjegyzem – fűzé hozzá atata –, hogy a nősek is!
– Sok mindenről már csak halkan zabad beszélni, sőt még jobb suttogni – terelé más irányba a társalgás fonalát a Zacsek –, mert már a falaknak is füle van.
– Nincs már szükség arra, hogy a falaknak füle legyen – közlé az öreglány –, amikor mindannyiunknak folyamatosan a keze ügyében van ez a nyavalyás okosteló, amely minden mozdulatunkat és kiejtett szavunkat megjegyez.
– Ahogy mondod – erősíté meg a fater –, felfigyeltem rá, hogy bármiről beszéljek néhány percig, amikor legközelebb kézbe veszem ezt a fránya szerkentyűt, a közösségi oldalakon, a hírekben meg a reklámokban azzal kapcsolatos tartalmakat kínál fel!
– Ez félelmetes – szörnyülköde a Zacsek. – Az átkos időkben, ha érdekelte őket a véleményünk valamiről, legalább vették a fáradtságot, hogy lehallgassanak bennünket, most meg még arra sincs szükség, mert egyedül tesszük lehetővé, hogy nyitott könyv legyünk az algoritmusok számára.
– A mobiltelefon a mi urunk, ő irányítja az életünket – sóhajta amama. – Nem csoda, hogy folyamatosan téma, hogy korlátozni kellene a gyerekeknek a mobilhasználatot.
– No de hogyan?! – veté föl a költői kérdést az öreg. – Jobb lenne, ha kevesebbet használnák? Jobb lenne. No de ezt a példát mutatják nekik a szüleik, a nagyszüleik és az egész társadalom?! Legyünk őszinték: nem. Mi anno egyedül jártunk suliba, manapság vagy busszal mennek vagy a szülők hurcolják őket kocsival. Azt mondják, ilyen időket élünk. Így van, és ebbe a korba a zokosteló is beletartozik, tetszik az egyeseknek vagy sem.
– Talán inkább arra kellene törekedni, hogy megtanítsuk a gyerekeket válogatni a tartalmak között, arra, hogy értelmes dolgokra használják – állapítá meg a Zacsek.
– No de hogyan, amikor a felnőttek zöme sem azt teszi?! – így a muter.
– Úgy tűnik, az amcsik is figyelmesen megválogatták a közzétett X-aktákat – trollkoda atata –, hiszen érdekes, hogy az Epstein-ügy mekkora port kavart a briteknél, a norvégoknál, a szlovákoknál és ki tudja még hol nem, Ámerikában pedig eddig semmi rendkívüli nem történt.
– Azt hallottam, van még kétmilliónyi dokumentum, ami még közzétételre vár – tájékoztata a Zacsek. – Ezt az óceánnyi iratot, fényképet, videót csak a zupperintelligens mesterséges intelligencia tudja rendszerezni.
– Attól tartok, hogy a zerbiai ingatlan-legalizációs akcióban benyújtott kétmillió igénykérelem rendezésében is elkel majd a segítsége – csipkelőde az öreglány.
– Érdekes – merenge a fater –, néhány évenként tartanak ilyen legalizálósdit, és nem hogy csökkenne a bejegyzendő objektumok száma, hanem mindig egyre több meg több van belőlük!
– No de azt észrevettétek, hogy csendben mennyi minden megdrágult az utóbbi időben? – válta témát a Zacsek. – Tisztítószerek, szolgáltatások, vagyonadó...
– Bizony észrevettük! – dünnyöge amama. – A napokban beültünk egy taxiba, és amikor a célnál a sofőr közölte, mennyi a fuvar, majdnem azt mondtam, vigyen vissza a kiindulópontra.
– Igazából csak a fizetésünkön nem vesszük észre a bejelentett emelkedést – zsörtölőde az öreg.
– A héten a kedves anyósom nagy sóhaj közepette megjegyezte, hogy képzeljük el, még az idősek otthonában is megdrágult az ellátás! – ismerteté a Zacsek.
– Nem is tudtam, hogy be akar vonulni egy öregotthonba! – hökkene meg a muter.
– Minket is irtó meglepett – magyaráza a Zacsek. – Megkérdeztük tőle, miért foglalkozik egyáltalán ezzel. Előbb maszatolt, hogy sose tudni előre, mi lesz, bla-bla-bla, némi faggatózás után azonban kiderült, hogy igazából az új orvossal van a baja. Tőle menekülne! Évekig járt egy doktornőhöz, aki még a családi állapotát is ismerte, ám az nemrég nyugdíjba vonult. A héten elment influenzagyanús tünetekkel a rendelőbe, és az új dokihoz került, egy afrikai származású vendégmunkáshoz, aki nyilván nem volt vevő az ő kérkedéssel vegyített panaszáradatára, s ettől olyan csalódott lett, hogy úgy döntött, akkor nyomban el is költözik innen.
– Ilyen a világ, az itteniek elmennek Nyugatra, máshonnan meg eljönnek ide – bölcselkede atata.
– Lehet, hogy valakinek mi is Ámerika vagyunk – szellemeskede az öreglány.
– Hát amilyen irányban változik az eredeti, nem is csoda – élcelőde a Zacsek.
Az elhangzottakról a faternak a következő vicc jutott eszébe.
Móricka benéz a nappaliba, ahol a nagyapja éppen olvas és jegyzetel.
– Anya, mit csinál nagyapa? – kérdezi a kisfiú az édesanyjától.
– Tanul, kisfiam – válaszolja az asszony.
– Nincs ő már ezen túl?! – értetlenkedik Móricka.
– Az egyetemi felvételire készül – sóhajt az anyuka.
– No de miért akar egyetemre menni?! – kérdi összezavarodva a fiú.
– Mert azt olvasta, hogy az egyetemista otthon, vagyis kollégium olcsóbb, mint az idősek otthona.
Pistike, a zupperintelligens hősszerelmes
