AZ EGYETEMISTAÉVEK
Miután a 19. század legvégén olyan kevesen iratkoztak be az egyetemre, az első egy-másfél évtizedben csaknem minden női hallgató jól ismerte egymást, s mint úttörő nemzedék összetartottak, gyakran közösen tanultak, sőt versenyeztek is, ugyanakkor gondjaikat is megosztották egymással. Úgy is fogalmazhatnánk, hogy együtt harcoltak a női jogokért és a női emancipációért.1
A közvélemény is, meg a korabeli sajtó is az első nőhallgatók egyetemistaéveit folyamatosan figyelemmel kísérte.
Szendeff Idának, aki előzőleg külföldön is tanult, volt már némi előtudása, és így érkezett meg Budapestre, néhány más, hozzá hasonló hölggyel egyetemben. A bánáti lapok is lépésről lépésre követték sikerét. 1897 októberében a nagybecskereki Torontál már szakmai elismeréséről tudósított: egyetemi tanársegéddé léptették elő.2 E hír érdekessége, hogy Nagykikindáról, Ida szülővárosából érkezett a Torontálhoz, bizonyítva, hogy ott is feszült figyelemmel kísérték a tehetséges bánáti lány sikereit.3 „Szendeff Ida kisasszony a budapesti tud. egyetem orvosi fakultásának első női hallgatója ugyancsak kitett magáért és a tudomány reményteljes női apostolaiért, amennyiben oly dicséretes buzgalommal képezi ki magát az általa választott szakmában, hogy rövid idő alatt magára vonta a legfelsőbb tanügyi hatóság figyelmét. Mint halljuk, a közoktatásügyi miniszter Szendeff Idát, Mihálykovits egyetemi tanár ajánlata folytán az orvosi fakultáshoz tanársegéddé nevezte ki.”4
A Pesti Napló is hírt adott az eseményről, kitérve arra, hogy Szendeff Ida mellett Königsberger Leát is demonstrátorrá nevezték ki tudós tanárai.5 E munka részleteit illetően a lap úgy fogalmazott, hogy a hölgyek immár „épp úgy segédkeznek az emberi test széttagolásában, mint a legkeményebb szívű médikustársaik”. Végül a Pesti Napló azt kívánta a kisasszonyoknak, hogy „minél hamarább túlhaladjanak ezen a gráduson, bátorítására azoknak, akik utánuk következnek”.6
Forrai Judit magyarázza, hogy demonstrátori megbízást csak a tehetséges, tudománnyal foglalkozó, kiemelkedő hallgatók kaptak, akik a klinikai és elméleti oktató-kutató munkában közreműködtek – a kari vezetőség beleegyezésével.7
A tanulmányi évek során Szendeff Ida több kolléganőjével együtt más elismerést is kiérdemelt. Így 1897-ben, miután kitüntetéssel vizsgázott az orvosi szakon, miniszteri dicséretben is részesült.8 1898-ban, tehát még hallgató korában, a Budapesti cím- és lakjegyzék őt úgy jegyzi, mint a Budapesti Orvostudományi Kar Bonctani, Szövettani és Fejlődéstani Intézetének gyakornokát.9 Majd 1900-ban a kar évzáró ünnepségén (Wlassics Gyula közoktatási miniszter jelenlétében) hirdették meg, hogy Königsberger Leával együtt elnyerte az orvosi kar pályadíját.10
1 Dr. Forrai Judit: Orvosnők társadalmi és szakmai szekciójának ontológiája. A kezdet. Kaleidoscope, 2019/19. sz. 49–52.
2 Kitüntetett női orvosnövendék. Torontál, 1897. okt. 19.
3 Uo.
4 Uo.
5 Nők a boncoló-asztal mellett. Pesti Napló, 1897. okt. 23.
6 Uo.
7 Dr. Forrai Judit: Orvosnők társadalmi és szakmai szekciójának ontológiája. A kezdet. Kaleidoscope, 2019/19. sz. 32–58.
8 Uo.
9 Budapesti czím- és lakjegyzék, 1898. 4. rész, 265.
10 Dr. Forrai Judit: Orvosnők társadalmi és szakmai szekciójának ontológiája. A kezdet. Kaleidoscope, 2019/19. sz. 32–58.
1900. július 14-én ott találjuk őt Lovrinban, a román Bánátban. Az ottani „medikus fiatalság” a Tüdővészesek Országos Szanatóriumának pénzalapja javára a Reinhardt szállodában zárt körű táncestélyt rendezett.11 Mi több, Ida tagja volt az est rendezőbizottságának is.12
1901 májusában egyik szerkesztője volt a Gaudeamus magyar főiskolai diáklapnak.13 Annak második száma érdekes interjút közölt vele, amelyben kifejtette véleményét „az orvosi pályán működő nőről”.14
A nagykikindai doktor-kisasszony címmel a Torontál 1902 nyarán örömmel tudósított arról, hogy Szendeff Idát Budapesten doktorrá avatták.15 „Június 28-ikán folyt le ünnepélyességgel a harmadik magyar orvoskisasszony: Szendeff Ida doktorrá avatása a budapesti egyetem aulájában, melyet zsúfolásig megtöltött az érdeklődő közönség. (…) Az orvoskari dékán, dr. Bokay János, szíves szavakkal üdvözölte az új doktor-kisasszonyt, kit a ceremónia végeztével a közönség lelkesen megéljenzett. Dr. Szendeff Ida nagykikindai illetőségű, tanulmányait kiváló eredménnyel fejezte be. Néhány nap múlva külföldi tanulmányútra indul, azután pedig Budapesten kezdi meg működését a szenvedő emberiség javára.”16
A BUDAPESTI SZENT LÁSZLÓ KÓRHÁZ GYERMEKOSZTÁLYÁN (1903)
Szendeff Idának 1903 decemberében a Tolnai Világlapja nagyobb teret szentelt. Afféle szenzációként kezelte a fiatal orvosnőt, sőt címoldalán hozta a képét, a Szent László klinikán dolgozó kartársaival egyetemben.17
A fiatal doktornőről készült riportban olvassuk, hogy Nagykikindán született, s hogy szülei továbbra is ott élnek. Tanulmányait pedig részben Berlinben, részben itthon végezte kitűnő sikerrel.18
A lap riporterének egyebek között ezt nyilatkozta: „Imádom a gyermekeket! Boldog vagyok, ha szenvedésüket enyhíthetem, és ezt tűztem életcélul.”19 Az újságíró megfogalmazása szerint Idának „bársonyos a keze fogása, gyöngéd a simogatása és a szenvedő gyermekek máris hálával áldják működését”.20
A lap róla írva leszögezte, hogy „ő a legelső, női kórházi alorvos”, aki egyébként egyben „feminista úttörő” is, s akit rátermettsége és intelligenciája miatt kartársai szeretettel és elismeréssel vesznek körül.21 Ez volt az első eset, hogy Budapest női orvost alkalmazzon.22 A szenzációs esetről a Független Magyarország ezt írta: „Első eset ez Budapesten, sőt – tudomásunk szerint – az egész országban, hogy nyilvános kórházban női orvos jut rendszeresített álláshoz. Ez (…) határpontja két korszaknak: bezárja az egyiket, mely primér elfogultsággal és pöffeszkedő szuverénséggel mosolyogta meg a tervet is, hogy a nő tudományos pályára lépjen, azon boldoguljon, kiviteli ereje képes legyen rajta komoly eredményt felmutatni, és megnyitja a dr. Szendeff Ida kinevezése az új idők kapuját, amelyen keresztül hatalmas várába jutunk a modernül gondolkozó tudásnak.”23
1903–1904-ben a magyarországi egyetemi gyermekklinika egyik megbecsült orvosa lett.24 Ugyanakkor a Szent Rókus Kórház segédorvosi teendőit is ellátta.25
11 Medikus táncestély Lovrinban. Torontál, 1900. júl. 6.
12 Uo.
13 Gaudeamus. Magyar Nemzet, 1901. máj. 5.
14 Uo.
15 A nagykikindai doktor-kisasszony. Torontál, 1902. júl. 1.
16 Uo.
17 Fiatal magyar orvosnő a Szent László-klinikán. Dr. Szendeffy Ida kartársai körében. Tolnai Világlapja, 1903. dec. 13.; Szendeffy Ida. Tolnai Világlapja, 1903. dec. 13.
18 Uo.
19 Uo.
20 Uo.
21 Uo.
22 Dr. Forrai Judit: Orvosnők társadalmi és szakmai szekciójának ontológiája. A kezdet. Kaleidoscope, 2019/19.sz., 32–58.
23 Télvíz – tavasz fény. Független Magyarország, 1903. dec. 2.
24 Uo.
25 Budapesti czím- és lakásjegyzék, 1904–1905. 3. rész.
Erre az időszakra esnek tudományos közlései is, amelyek főképpen az Orvosi Hetilap hasábjain láttak napvilágot. A korabeli, főleg angol orvosi szakfolyóiratokat és kiadványokat szemlézte, illetve mutatta be a magyar orvosi szakmának. Így Az újszülöttek ajakreflexéről értekezett John Thomsonnak, az edinburghi Royal Hospital orvosának szakcikke nyomán, amely a Rewiew of Neurology and Psychiatry című orvosi folyóiratban látott napvilágot.26 Ugyancsak ott mutatta be a Nothnagel’s Encyclopedia of Practical Medicine című kötetet is27 stb.
26 Szendeff Ida: Az újszülöttek ajakreflexéről. Orvosi Hetilap – Gyermekgyógyászat, 1903. máj. 31.
27 Szendeff Ida: Nothnagel’s Encyclopedia of Practical Medicine. Orvosi Hetilap, 1903. nov. 29.
Nyitókép: Csoportkép orvoskollégáival (1903)
