Az egyetem a tudásszerzésről szóljon!

HETI KÖRKÉRDÉSÜNK

Rendben zajlik majd az induló egyetemi tanév?

Szerintem igen, lesz rendes oktatás és vizsgáztatás is. 18%
Nem számítok akkora blokádra, mint eddig, de nem lesz zökkenőmentes. 45%
Lehetetlen a tanítás és vizsgázás addig, amíg nem oldódik meg a politikai válság. 20%
Az eddiginél is szigorúbb blokádot vezet be az egyetemista mozgalom. 16%

A www.magyarszo.rs olvasóinak szavazatai alapján

Nem tudom, volt-e valaha ennyire kiemelt hír az, hogy hivatalosan megkezdődött az új akadémiai év a szerbiai felsőoktatási intézményekben mintegy 260 ezer egyetemi hallgató számára. Nem kell csodálkozni a fokozott figyelmen, hiszen a múlt tanévet a káosz, az oktatás rendes menetének ellehetetlenítése jellemezte a legtöbb fakultáson. Senki sem lepődött meg a híren, hogy most az állami karokra kevesebben iratkoztak be, ugyanakkor megnőtt az érdeklődés a magánegyetemek iránt.
Dejan Vuk Stanković oktatási miniszter az akadémiai év kezdete kapcsán adott egyik minapi interjújában nem zárta ki, hogy lesznek kísérletek arra, hogy ismét zárlat alá vonják a fakultásokat. Igen, ez is benne van a pakliban, nehéz jóslatokba bocsátkozni. A miniszter azt igen kategorikusan világossá tette, hogy ahol nem folyik rendes oktatás, ott az állami pénzeket is megvonják, hisz aki nem dolgozik, annak fizetés sem jár. Politikai elemző, szociológus is foglalkozott tévéműsorban a tanév megkezdésével, s ők is úgy fogalmaztak, egy szokványos, zökkenőmentes akadémiai évben bíznak. Erre utal az, hogy a hétvégi újvidéki megmozdulás úgy zárult, ahogy, vagyis nem jelentettek be radikálisabb lépéseket, és ebből kiolvasható – vélik az említett szakemberek –, hogy az egyetemisták levonták az elmúlt majdnem egy év tanulságait, változtatnak a stratégián, a felsőoktatási intézményekben zavartalanul folyik majd a munka, a nagy megmozdulások pedig inkább a hétvégékre és az utcákra, terekre tevődnek át. „Mindenkinek joga van politizálni, harcolni a meggyőződése szerinti célokért, de kizárólag szabadidejében, az oktatási intézmények falain kívül.” Ez a mondat az, ami közös a miniszter és az elemzők véleményében. Hiszem azt, sok szülő egyetértően bólogat, ám akadnak olyanok is, akik támogatják a tiltakozó gyermekeiket.
Amikor a hetvenes években azt láttuk a tévés tudósításokban, hogy London mellett hogyan keveredik „kézicsatába” egy tüntetésen Bertrand Russell kétszeres Nobel-díjas matematikus, filozófus, azt gondoltuk, nálunk ilyesmi elképzelhetetlen, most a megmozdulásokon azonban láttunk azért aggasztó történéseket.
A kilencvenes évek elején kezdődtek a nagy pedagógussztrájkok. Azóta mindenki tisztában van azzal, hogy az intézményrendszer legérzékenyebb része az oktatásügy, hiszen ha nincs tanítás, az az államvezetést és a szülőket is mélyen érinti, hisz a diákoknak az iskolapadban a helye, ha nincsenek ott, az sok tízezer család életét felbolygatja, felborult a társadalom egyik legfontosabb szegmensében a rend. 

Szűk egy éve a fiatalok valószínűleg gyors vagy gyorsabb sikerben bíztak, hisz az oktatásügy fontos szegmensét blokkolták le, pláne, hogy a középiskolások egy része is lelkesen csatlakozott hozzájuk. Ám a fent említett pedagógussztrájkok esetében az elmúlt évtizedek tapasztalata azt mutatja, hogy a nagy, igazán tömeges, többhetes munkabeszüntetések, tiltakozó megmozdulások sem hozták meg soha a szervezők által remélt eredményt, bizonyos hozadékuk volt, de soha nem tekinthetők sikertörténetnek. 
Igen, tagadhatatlan, hogy a fiatalok az elmúlt egy évben a nagy megmozdulásokra tömegeket tudnak aktivizálni, még inkább elmélyültek a politikai szekértőtáborok, vagy inkább az így és az úgy gondolkodók közötti ellentétek, sok minden a pőre valóságában megmutatkozott a szerbiai társadalom ismérvei, rákfenéi közül. „És 2000. október 5-e, amikor a fiatalok igencsak nagy részt vállaltak?” – kérdezhetné bárki. Ott azért minden bizonnyal más, nagyobb erők, szándékok, akaratok is közrejátszottak.
Tiszteletre méltó, hogy a fiatalok kiállnak meggyőződésük mellett, maguk szeretnék megszabni, hogyan nézzen ki az a jövő, amely az ő felnőttkoruk jelene lesz. Ám a módszer, a felsőoktatás ellehetetlenítése igencsak kontraproduktív eljárás. Azt sem tudjuk igazán, hányan voltak, akik a blokádot, a harcot választották, s hányan, akik rendszeresen akartak előadásokra járni, rendben, időben vizsgázni, de erre nem volt lehetőségük. A tanuláshoz való jogot vonták meg tőlük, belesodorták őket egy szituációba. Rájuk kényszerítették az akaratukat, ami azért ellentmond a demokrácia játékszabályainak.

Ha a felsőoktatási intézményeket zárlat alatt tartók hűek az elveikhez, akkor miért nem a tudás megszerzése az elsődleges a számukra? Az, hogy olyan mérnökök, orvosok, tanárok legyenek, akik olyan alapokat, ismereteket szereztek, ami megkérdőjelezhetetlen. Olyan tudást szereznek, ami előreviszi az orvoslást, közoktatást, mezőgazdaságot, környezetvédelmet, jogrendet és a mérnöki ismereteket, illetve fejlődést hoz az élet számos területét. Sokszor hallottuk, olvastuk az elmúlt egy év alatt azt, hogy „most fontosabb dolguk van az egyetemistáknak, mint a tanulás, a jövőjükért, egy igazságosabb társadalmi rendért harcolnak, nagyobb kaliberű célok vezérlik őket”. Igen, de milyen lesz az a jövő, ahol a majdani szakembereknél lyukak lesznek a tudásban, a szakmai felkészültségben? Azt mondják majd, „én ezt nem tudom, mert amikor ezt kellett volna elsajátítanom, épp a rezsim megdöntésével voltam elfoglalva?” Ha különbnek érzik magukat mint azok, akik ellen harcolnak, akkor ahhoz az is hozzátartozik, hogy maradéktalanul, vagy legalább minél jobban teljesítik azt a kötelezettségüket, amelyet akkor vállaltak, amikor beiratkoztak egy felsőoktatási intézménybe. Vagy középiskolába, hiszen azért hallunk szórványosan híreket zárlatokról egyes, főleg fővárosi oktatási intézményekből. A világ számos országában vált gyakori jelenséggé, hogy tüntetnek, fiatalok is, de azért zökkenőmentesen folyik a tanítás a köz- és felsőoktatási intézményekben. A politika és az oktatás jól szeparálódik egymástól. Ami természetes. Vagy természetesnek kellene lennie, mondatja velünk az elmúlt egy év negatív tapasztalata.
Tehát, bizakodunk, hogy a most megkezdődött akadémiai év zökkenőmentes lesz, a fakultásokon zavartalanul folyik a tanítás. Tudni azonban nem tudjuk, hiszen ahogyan az elmúlt időszakban láthattuk, egyik óráról a másikra megváltozhat a helyzet. Reménykedjünk, hogy a józan ész kerekedik felül és az oktatási intézmények a tudásszerzés helyszínei lesznek.