2024. február 20., kedd
KOMMENTÁR

Tiszteletlenséggel megtisztelt tisztelt ház

A hangulat továbbra is az elviselhetetlenség határát súrolja majd, hangzott el a napokban az értékelés a Szerbiai Képviselőház új összetételének alakuló ülésével, illetve a majdani parlamenti munkával kapcsolatban. Mint az időközben kiderült, a jósgömböt nem birtokló politikus megállapítása konkrét tényállításnak minősíthető. A köztársasági parlament első ülésén látottak és hallottak nemcsak az említett kijelentés valóságtartalmát szemléltették, hanem azt is sejtetik, hogy a politikum a statikusság jegyében az ország törvényhozó szervében (is) ragaszkodik az eddigiekben kártékonynak bizonyuló magatartáshoz és gyakorlathoz. Akár azt is mondhatjuk, hogy a képviselők az eddigiekhez – mindenekelőtt az előző parlamenti ciklushoz – hasonlóan a jövőben is tiszteletlenséggel tisztelik meg a tisztelt házat. A hatalmat megkérdőjelezhető tisztességgel megszerző, továbbá a parlament ügyrendjét eddig a kettős mérce elvével összhangban alkalmazó tömörülések ugyanúgy, mint a méltatlan eszközökre alapozó politizálás helyzetébe kényszerített – remélhetőleg valóban csupán kényszerpályáról van szó –, folyamatos botlásaik miatt azonban nem idealizálható csoportosulások.

Mindennek eredményeképpen a szerbiai társadalom a következő hatalmi ciklusban sem kerül közelebb a jóléti társadalmakhoz, amelyekben nemcsak az életszínvonal magasabb, hanem ideális esetben a polgárok indokoltan bizalommal vannak állami szerveik és intézményeik iránt – ellenben a hibrid, vagy a totalitárius rendszerekkel, amelyekben a félelem, esetleg a haszon formálja politikai attitűdjüket.

Ehelyett marad a letargikus beletörődöttség, hogy ennél jobb úgysem lehet, vagy ennél jobbat úgysem érdemel a társadalom – attól függően, hogy melyik elfogadott elmélet irányából közelítjük meg az egyén és a környezet kölcsönhatását. Aki pedig ragaszkodik az idealisztikus koncepcióhoz, hogy a parlament a demokrácia szentélye, vagy hiszi, hogy a különböző jogszabályok azért vannak, hogy azokat következetesen alkalmazzák, jobb, ha mondjuk kivándorol Norvégiába.

Az eddigiekben, és a jövőben várhatóan szintén ellenzékből politizáló tömörülések, mindenekelőtt a Szerbia az erőszak ellen választási koalíciót alkotó csoportosulások egészen az alakuló ülésig sejtelmesek voltak stratégiájukkal, azaz inkább taktikájukkal kapcsolatban. A közvélemény bevonásával, kínosan sokáig tartó diskurzus keretében értekeztek arról, hogy átvegyék és hitelesítsék mandátumaikat, vagy sem, a képviselőház üléstermében fejezzék ki a választási feltételekkel kapcsolatos nemtetszésüket, vagy a parlament épülete előtt. Sokáig úgy tűnt, hogy a végén abban állapodnak meg, hogy nem állapodnak meg az említett kérdések vonatkozásában, ám végül mégis megszületett a döntés: síppal, ordítozással és transzparensekkel, azaz az eddigiekben alkalmazott módszerekkel adnak hangot véleményüknek, elsősorban azokat megszólítva, akik egyébként is rájuk szavaztak – amennyiben a hatalom megszerzése a céljuk, ez a szavazóbázis hosszútávon nem elegendő. A jósgömböt feltehetőleg szintén nem birtokló Szerb Haladó Párt ellen-transzparense arra utal, hogy a titkolózás ellenére sem sikerült ötletesnek lenniük. A szellemeskedést erőltetők akár azt is mondhatnák, hogy a felek kiásták a csata-transzparenst…

Az viszont a meglepetés erejével bírt, hogy a Szerbia az erőszak ellen és a NADA koalíció képviselői szimbolikusan nem az ülésteremben, hanem az előcsarnokban tették le a képviselői esküt, „a választásokat elcsalóktól való elhatárolódás szemléltetésének céljával”. Az eskütételt követően az elnöklő határozatlan időre megszakította az alakuló ülést, így házelnököt és alelnököket nem választottak. A Szerbia az erőszak ellen értékelése szerint ez obstruáló stratégiájuk sikereként könyvelhető el, más álláspontok szerint viszont ezúttal nem is tervezték azonnal meghozni az alakuló ülések napirendjén egyébként szereplő személyi és szervezeti döntéseket – erre máskor is volt példa.

A Szerbia az erőszak ellen már az alakuló ülés időpontjával sem értett egyet, álláspontja szerint meg kellett volna várni az Európai Parlamentnek a decemberi választásokkal kapcsolatos, ma elfogadandó határozatát, amelytől a csoportosulás továbbra is a megváltást, nevezetesen nemzetközi vizsgálatot, méltányos választási feltételeket és az újabb választásokat reméli. Részben egybevág ezekkel a követelésekkel az EP hat képviselőjének múlt heti petíciója, amelyben szintén a nemzetközi vizsgálatot sürgették. A korábbi nyilatkozatok nem valószínűsítették egy ilyen jellegű határozat meghozatalát, ugyanakkor a belgrádi sajtó bennfentes értesülései szerint a dokumentum tervezete valóban előirányozza a nemzetközi vizsgálatot. Az eddigi információk szerint a tervezetben az előcsatlakozási eszközök befagyasztása mellett az EP azt javasolja, hogy a csatlakozási tárgyalások akkor haladhassanak előre, ha Szerbia maradéktalanul alkalmazza az EBESZ, illetve az ODIHR a választási feltételek reformjával kapcsolatos ajánlásait, valamint csatlakozik az EU Oroszországgal szembeni szankcióihoz. Egyes szerbiai elemzők szerint ez utóbbi feltétel explicit hangsúlyozása a választások témájára összpontosító dokumentumban hatalmas hiba lenne, mivel muníciót adna azoknak, akik szerint az EP határozatának hátterében ideológiai szándék áll, illetve akik kitartanak amellett, hogy amennyiben Szerbia szankciókkal sújtotta volna Oroszországot, az EP és az egyéb uniós szervek a kisujjukat sem mozdítanák a választási szabálytalanságok miatt.

Nyitókép: Ótos András felvétele