Egy élhetőbb közösségért

Tóba lélekszámát tekintve Magyarcsernye község legkisebb települése. A Közép-bánáti körzethez tartozik, Nagykikindától délkeletre található. Egykor 1500-an éltek itt, ma már csak mintegy 350-en. Főleg az idősek maradtak, illetve azok, akik ragaszkodnak ahhoz a földhöz, ahova születtek. Ők mindent megtesznek azért, hogy élhetőbb közösséggé tegyék a települést, és ami talán ennél is fontosabb: szívükön viselik a templom és az iskola sorsát.

– Tóba betelepítése több hullámban zajlott le. Az első dohánykertészek 1795-ben érkeztek meg Szeged, Makó és Apátfalva vonzásköréből. A környéken akkoriban kezdődött meg a tereprendezés, a mocsarak lecsapolása. Ehhez az időszakhoz kapcsolható a település elnevezése is, ugyanis a terület lecsapolása után több kisebb sziget maradt itt, a telepesek pedig ezek közül választottak egyet, tehát egy, a tóban, illetve a mocsárban található szigetre kezdték el felépíteni otthonaikat.

Az 1848/49-es zűrzavaros körülmények miatt a település lakói Szajánba és Bácsgyulafalvára menekültek, ahol segítettek a dohánytermesztés meghonosításában. Közben egyre tisztább lett a környék, sokan visszatértek, lassan kialakultak az utcák, a Kis-Tóba és a Nagy-Tóba nevű rész. A puszta, ahova Tóbát felépítették, Róbert pármai herceg birtokához tartozott. A trianoni békeszerződés következtében Tóba is átkerült a Szerb–Horvát–Szlovén Királysághoz, ami megnehezítette a teljes egészében magyarlakta település életét, az új ország nyelvét ugyanis senki sem beszélte – mondta Balázs Dezső, a tóbai helyi közösség tanácsának elnöke.

A településen ma már senki sem foglalkozik dohánytermesztéssel. A tanácselnök véleménye szerint ez betudható az időjárási viszonyoknak, de annak is, hogy nem működött szervezett termeltetés, felvásárlás, sőt a munka anyagi megbecsülése sem volt megfelelő.

‒ Ma a tóbaiak legtöbbje mezőgazdasággal, abból is inkább szántóföldi növénytermesztéssel foglalkozik. Állatot, sertést csak saját részre nevelnek, ugyanis azok értékesítésével állandó problémák adódtak. Akinél többet fial a koca, az a kupecok és a viszonteladók jóindulatában bízhat. A településen maradt néhány szarvasmarha-tenyésztő is, tőlük átveszik a tejet. Ezek a családok élnek az illetékes tartományi titkárság és a minisztérium támogatási lehetőségeivel is. Ami a munkaviszonyban állókat illeti, néhányan elhelyezkedtek az oktatásban és az egészségügyben, mások pedig a nagykikindai gyárak valamelyikében dolgoznak. A faluban egy kisebb vegyeskereskedés működik, orvos hetente kétszer, kedden és csütörtökön jár ki Magyarcsernyéről. Az utóbbi évtizedekben kicsit megváltozott a lakosság nemzeti összetétele, ettől függetlenül a Tóbán élők 80 százaléka magyar – magyarázta a tanácselnök.

A faluban van óvoda és általános iskola is. A tanulók a magyarcsernyei Petőfi Sándor Általános Iskola kihelyezett tagozatának a diákjai, illetve az iskoláskor előtti intézményének az óvodásai. A gyerekek ötödik osztálytól járnak át a magyarcsernyei anyaiskolába, ebben az Augusztus 8. Kommunális Közvállalat segíti őket. Az ő járműveikkel viszik el és hozzák haza a diákokat minden tanítási napon.

‒ Az iskolában a munka összevont tagozatokban zajlik. Az első és a harmadik osztály, valamint a második és a negyedik osztály alkot egy-egy osztályközösséget. A tóbai intézményben két tanítónő tanít a két magyar osztályban, viszont ők közel járnak a nyugdíjkorhatárhoz, és sajnos egyelőre nem tudjuk, hogy mi lesz a gyermekekkel, ha ők nyugállományba vonulnak, mert utánpótlásról nem tudunk, nem hallunk. Míg a 2023/24-es tanévben nyolc magyar diák indult el elsőbe, a 2025/26-os iskolaévet mindössze két magyar elsős kezdi meg. A szerb nyelvű tagozat összevont, tehát a az intézmény harmadik tanítónője elsőtől negyedik osztályig foglalkozik a diákokkal. Az óvoda szintén az általános iskola épületében található, egy óvónő dolgozik ott, aki a szerb és a magyar óvodásokkal is foglalkozik – folytatta a tanácselnök.

A településen élők életét megnehezíti az, hogy a Szerbiai Posta Nagybecskereki Igazgatósága május elején bezárta a Tóbán működő postahivatalt. A tanácselnök elmondta, hogy az intézmény nem termelt akkora forgalmat, hogy fennakadások nélkül biztosítsák egy dolgozó fizetését és az ahhoz tartozó járulékokat. A tóbaiakhoz most hetente egyszer kijár a magyarcsernyei postás, aki ilyenkor elviszi a csomagjaikat és a küldeményeiket, valamint azoknak a nyugdíját, akik azt az otthonaikban veszik át. A többiek, akik pénzügyi támogatásaikat, kifizetéseiket a posta tolóablakánál vették át, vagy ha küldeményt szeretnének feladni, esetleg számláikat szeretnék kiegyenlíteni, be kell menniük Csernyére.

‒ A helyi önkormányzat képviselői folyamatosan tárgyalnak a nagybecskereki igazgatósággal a mihamarabbi megoldás érdekében. Eddig egy magánvállalkozó üzemeltette a postát, most úgy tűnik, hogy ezt a szerződéses jogviszonyt a helyi önkormányzat veszi át. Az az elképzelés, hogy a helyi közösség titkára lesz a posta alkalmazottja is, mivel neki van járandósága, és a szükséges járulékokat is fizetik utána. A szerződéses jogviszony hatására az ő fizetése emelkedne, a haszon egy része az önkormányzatban maradna, sőt a nagybecskereki igazgatóságnak is jutna egy összeg. Ez az egyedüli kiút, amivel orvosolhatjuk a kialakult helyzetet – magyarázta a tanácselnök, aki arra is kitért, hogy a Magyarcsernye és a Tóba közötti útszakasz kiszélesítésére és újraaszfaltozására is mielőbb sort kellene keríteni – zárta gondolatait Balázs Dezső.

A tóbai magyarok vallásukat tekintve 95 százalékban a római katolikus vallási közösséghez tartoznak. A hívőközösség száma megközelíti a 300-at. A település lelki vezetője ft. Csipak Csaba magyarcsernyei plébános, aki vasárnaponként és ünnepnapokon mutat be Tóbán szentmisét, igény szerint akár többször is. Szavai szerint a gyermekek rendszeresen és szívesen részt vesznek az iskolai és a plébániai hitoktatáson. Tavaly a településen egy házasságkötés, nyolc keresztelő és négy temetés volt. A plébános arról is beszélt, hogy a tóbaiak lelki életét meghatározzák a mindennapok gondjai.

‒ Sokszor lelki téren is érezhető az a megkeseredettség, ami legjobban akkor tör rá az emberre, amikor azzal foglalkozik, hogy családja számára megteremtse a mindennapi kenyeret, nem beszélve azokról a családokról, ahol a gyermekek iskoláztatása is a napi témák között szerepel. Ez nyomasztja az embereket, és elveszi a figyelmüket a hitről. Sokan a hét közbeni strapa után a hétvégéiket arra fordítják, hogy együtt legyenek a családjukkal, hogy közösen megpihenjenek, elutazzanak valahova vagy feltöltődjenek, és ilyenkor a vasárnapi szentmise kimarad. De még így sincs okom a panaszra, a hívők ugyanis nyáron is eljárnak a szentmisékre, és ministráns is jut minden alkalomra – tette hozzá az atya.

A tóbai hívőközösség tavaly október végén jeles egyházi évfordulókról emlékezett meg: 2024-ben ünnepelték a tóbai plébánia megalakulásának 160., valamint a templom megáldásának 150. évfordulóját. Csaba atya arról mesélt, hogy az alkalomra lélekben és kisebb beruházásokkal is készültek.

‒ Részben önerőből, részben a híveink adományaiból, részben pedig az önkormányzat támogatásával kicseréltük a templom tíz legnagyobb ablakát, még maradt három kisebb. Ezek nagyon elkorhadtak, egy-egy erősebb széllökés is elég volt arra, hogy betörje az üvegeket. Az év végéig szeretnénk még villamosítani a harangjainkat, most ugyanis kézzel harangozunk, ami a szentmise idején nem okoz gondot, mert ott vagyunk, de az itt élőknek nagyon hiányzik a reggeli, a déli és az esti harangszó. Sajnos nincs akkora emberi kapacitásunk, hogy ezt működtessük. A toronyban három harangot érintene a beruházás – zárta gondolatait ft. Csipak Csaba.

Tóba egy kicsi, viszont élő közösség, amelyben több rendezvényt is szerveznek évente a civil szervezetek segítségével és összefogásával. Az egyik ilyen egyesület a Tóbai Nőszervezet, amelynek 20 tagjából 15-re mindig számíthatnak. Ők évente két teadélutánt, szármafesztivált, karácsonyi fénygyújtást rendeznek, karácsony előtt ellátogatnak az idősekhez, illetve a közösség rendezvényeiben nyújtanak segítséget.

‒ A karácsonyi fénygyújtást már több alkalommal is megszerveztük, ezzel a célunk megünnepelni azt, hogy az ünnepre hazatértek az elszármazott családtagjaink. Ilyenkor a helyi közösség magánszemélyek és magánvállalkozók, az önkormányzat és mások támogatásával csomagot oszt a gyermekek között. Részt veszünk a környező települések főző- és sütőversenyein, néha egy-egy közös kirándulásra is eljutunk. A gyerekrendezvényeken palacsintát vagy lángost sütünk, a Tóbaiak Találkozóján, amelyet eddig 6-szor tartottak meg, régi tárgyakból állítottunk össze egy-egy kiállítást, hogy az elszármazottak emlékezzenek arra a közösségre, amelyből elindultak – mesélte Bába Natália, a Tóbai Nőszervezet elnöke.

A tóbai Petőfi Sándor Művelődési Egyesületet hivatalosan 1948-ban jegyezték be Petőfi Sándor Kultúregyesületként. A meglévő történelmi adatok alapján az 1900-as évek elejétől három egyesületen belül működött a színjátszás: a gazdakörben, a tűzoltóságnál, valamint a sportegyesületben – hallottuk Lackó Farkas Erzsébettől, a Petőfi Sándor Művelődési Egyesület elnökétől.

‒ Az egyesület a szövetkezet otthonában kapott helyet, és azóta is itt dolgozunk. A településen elindult a magyar tánc, virágzott a színjátszás, működött asszonykórus és citeracsoport is, de az új helyszín kiváló teret biztosított a bálozásra is, ami akkoriban az egyetlen szórakozási lehetőséget biztosította. Tartottak farsangi, nőnapi, arató-, szüreti és sportbált is. A ’80-as években működött kocsma és cukrászda is a faluban. A sportegyesületnek volt kuglipályája, ezt mindenki szerette. A ’90 években teret hódított a biliárdozás. A színjátszók minden évben november 1-jétől folyamatosan dolgoztak április végéig. Évente 3-4 bemutatót tartottak és tájoltak. A színészek Tóth Mátyás amatőr rendezővel dolgoztak egészen a ’90-es évekig. Az ő támogatásával zenés népszínműveket, bohózatokat mutattak be, mivel a faluban rengeteg zenész volt, minden második házra jutott egy. A háborús időszak megtépázta a tóbai kultúregyesületet, néhány évre felfüggesztették a munkát még a színjátszók is. Amikor újrakezdték, évente egy előadással folytatták a munkát, illetve a magyar tánc néptánccá alakult. A nótaénekesek néha önálló estet tartanak, az énekkar átkerült a nőszervezetbe, a citerások viszont lemorzsolódtak. 1998-ban, amikor az egyesületet újra bejegyezték, Petőfi Sándor Művelődési Egyesületként tették azt – emlékezett vissza az elnök, aki arra is kitért, hogy az épület az állam tulajdonában áll, de a használati jogot a mezőgazdasági minisztérium élvezi, s most ők várják, hogy a helyi önkormányzat kérvényezze a használati jog átruházását az államra, ugyanis az épületet fel kellene újítani, de amíg az ingatlan használati joga nem rendeződik, nem pályázhatnak.

Ami a jelent illeti, az egyesület tagsága – a gyermekekkel együtt – 40 és 50 közötti. Tóba fogyatkozó közösség, ami Szántó Tivadarnak, az egyesület titkárának a szavai szerint a színtársulat munkáját is megnehezíti.

– A régi gárdából 10–14 emberre számíthatunk. Mindig nehéz helyzetbe kerülünk, amikor elkezdjük a következő bemutatóra a megfelelő szöveg kiválasztását, mert a szerepek számát illetően alkalmazkodnunk kell a társulat létszámához. A megfelelő szöveg kiválasztása után elkezdjük az olvasópróbákat, majd a rendezőnk beállítja a mozgást is, hogy a szöveg és a mozgás egyszerre rögzüljön. Ezt a megboldogult Tóth János nagykikindai rendezőtől tanultuk, aki az újrakezdés után felkarolta az egyesületünket. A próbák 6–8 hetet igényelnek. A bemutatót követően, illetve a Vajdasági Magyar Amatőr Színjátszók Találkozóját megelőzően odafigyelünk arra, hogy legalább három alkalommal színpadra lépjünk, utána tájolással telnek a mindennapjaink – mesélte Tivadar.

Helfrih Tímea és Aranyos Heléna néhány évvel ezelőtt költözött Tóbára. Azóta mindketten három-három gyermek édesanyjává váltak, és szívvel-lélekkel tesznek a tóbai gyermekekért. A nagyobb ünnepkörökhöz kapcsolódva többször tartottak kézműves-foglalkozást, majd miután a gyermekekben megfogalmazódott az az igény, hogy színészkedni, szerepelni szeretnének, megalapították a Színészcsibészek elnevezésű gyermekszínjátszó csoportot, mellyel tavaly bemutatkoztak Suliszínház vetélkedőjén, az idén pedig a Gyermekszínjátszó Műhelytalálkozó is szerepel a céljaik között.

‒ Minden ösztönösen adódott. Nekünk is vannak gyermekeink, illetve mi a városból költöztünk faluba. Szerettük volna, ha ebből sem a mi gyermekeinknek, sem másnak nem lenne hátránya. Azt sem tartottuk jó megoldásnak, hogy állandóan a szomszédos településekre járjunk, ha a kicsiket szeretnénk valamilyen programra elvinni. Úgy gondoltuk, hogy nagyobb teret is biztosíthatnánk számukra a kibontakozáshoz, mint amennyit az iskola tud, és a végén nekünk lett igazunk, mert a legtöbb tóbai gyermek nagyon ügyes – jegyezte meg Tímea.

‒ Szerettük volna, hogyha egy erős gyermekközösség alakulna ki itt Tóbán. Ami a gyermekszínjátszást illeti, az első évben fontosnak éreztük, hogy egy olyan színdarabot válasszunk, amelyben nincs sok szöveg, ugyanis a szereplők közül volt, akinek nehezebben ment az olvasás, emiatt a szövegtanulás is, illetve bátortalanok voltak és nehezükre esett a szereplés, inkább a cselekvésre, a játékra helyeztük a hangsúlyt. Az idén kevesebb gyermek jött össze, azok viszont, akik maradtak, teljesen felzárkóztak az idősebbekhez, így komolyabb szöveggel és színpadi játékkal mutatkoztunk be. A szövegválasztást a gyermekek képességei is meghatározzák – fűzte hozzá Heléna.