A Sárga Malom Mozi búcsút mondott a sci-fi-filmeknek, s ma új műfajjal tér vissza. Bár a mostani egyértelműen zsánerműfaj, sokan kíváncsiak a mai filmre, ugyanis hamar megtelik a mozi. Mordor és Zita, mint mindig, most is az első sorban foglalnak helyet, bár izgatottságukat fel-felváltja idegességük, hiszen jól tudják, hogy ebben a hónapban a horrorfilmek lesznek terítéken. Igaz, mindketten a horror rajongói, az jár a fejükben, hogy ez alkalommal talán ülhettek volna hátrébb is, az mégiscsak biztonságosabb. De nem változtatnak helyükön.
– Ma a horrorfilmek elsőszámú képviselőjét, az egyik legnagyobb klasszikust, Alfred Hitchcock 1960-as alkotását, a Psychótnézzük meg – szólal meg Zita. – Sajnos nagyon előítéletes vagyok a rendezővel szemben, ugyanis mélyen elítélem a módszereit, ahogyan forgatott, s ahogyan a női színészekhez viszonyult, egyébként Stanley Kubrickkal kapcsolatban is hasonlóképpen érzek. De természetesen elsősorban a posztmodern szemléletet érdemes követnünk, vagyis nem a rendező személyét, hanem a művét, pontosabban a művének a ránk gyakorolt hatását kell észrevennünk, hiszen az a legfontosabb.
– Örülök, hogy így látod – mosolyog szerelmére Mordor. – A történelem során rengeteg botrányos rendező fordult meg a filmek világában, ha nem tesszük félre a személyüket, akkor bizony rengeteg nagyszerű alkotással lennénk szegényebbek. A Psycho valóban nem csupán egy úttörő horrorfilm, hanem a popkultúra szerves része, megannyi remake és folytatás született belőle, a híres zuhanyzós jelenet pedig túlzás nélkül a horror legikonikusabb jelenetévé nőtte ki magát. A cselekmény szerint egy titkárnő, aki rengeteg pénzt lop egyik ügyfelétől, új életet szeretne kezdeni. Menekülés közben megszáll egy motelben, amelyet Norman Bates és édesanyja üzemeltet. Miután a nő nyomtalanul eltűnik, a testvére nyomozni kezd utána, végül ő is eljut a motelbe. A Psycho, ahogyan a címe is utal rá, egy pszichológiai horrorfilm, melyben a feszültség fokozatosan nő, mígnem a film közepe felé, a zuhanyzós jelenetnél egyszerre robban, utána pedig a krimikre jellemző jellemvonások is megjelennek.
– Nagyon érdekes, hogy a pszichológiát mint tudományágat említed, hiszen valóban végigkíséri a filmet, a tudathasadás a hatvanas években még nem volt túlságosan elterjedt fogalom, pláne nem a filmművészetben, Hitchcock témája olyan alkotások megszületését inspirálta, mint Shyamalan Széttörve című filmje vagy Scorsese Viharszigete. Egyebek mellett ez teszi olyan maradandóvá Hitchcock filmjét. Az emberek az új dolgokra gyakran úgy reagálnak, hogy először gyűlölik, később az egekig magasztalják, nagyjából ebben az esetben is így volt.
Mordor már nyitotta volna a száját, hogy egyetértsen szerelmével, esetleg hozzáfűzzön valamit a lány gondolataihoz, de ebben a pillanatban elkezdődik a vetítés.
A moziban megjelent tömeg hatvanöt év után is lélegzet-visszafojtva nézi végig a zuhanyzójelenetet, de a többi résznél is némaságba burkolózik. Amikor véget ér a vetítés, s a nézők lassan elhagyják a termet, Mordor és Zita néhány egymáshoz intézett mondat erejéig a helyén marad. Zita megszólal:
– Sok filmet láttam már életemben, s úgy érzem, nem vagyok válogatós: huszadik és huszonegyedik századi alkotásokat egyaránt tudok értékelni. A Psycho esetében is megértem, hogy a maga idejében miért hódított, ezt már ki is fejtettem, de mai, kritikus szemmel nézve azt kellmondanom, hogy még a híres zuhanyzójelenet is több sebből vérzik, ha megbocsátod a szójátékot. Hitchcock kritizálói a műveinek a lassúságára hivatkoznak, de ezt igazán nem lehet felróni neki, a korra ez a tempó volt jellemző, főleg úgy, hogy az emberek a tipikus slasher horrorokhoz hasonlítják, miközben a Psycho éppen csak súrolta ezt a kategóriát. Nálam leginkább a női karakterek objektifikálása ért el negatív hatást, ami talán szőrszálhasogatásnak tűnhet, és úgy gondolod, hogy újfent a rendező személye ellen keresem az érveket, de ez egyáltalán nem igaz. Hitchcock volt a horror és a slasher horror egyik megteremtője, s éppen emiatt az ő hatására tűnnek fel a női karakterek még évtizedekkel később is a legtöbb horrorban áldozatszerepben. Ez a szerep mára már optimalizálódott valamelyest, de kétségtelenül negatív hatást váltott ki ilyen téren a Psycho. A buta, eldobható, az első tíz percben meggyilkolandó karakterek a horrorban olyan sztereotípiák, amelyeket, úgy vélem, utólag visszagondolva senki sem kedvel.
Mordor pislogni is alig tud. Zita mindig is határozott volt, de most ellenvéleményt nem tűrő hangon érvel.
– Teljes mértékben értem, amit mondasz, igaz, ha már a vetítés elején említetted Kubrick nevét, véleményem szerint az ő munkásságában erőteljesebben érződik a női karakterek tárgyiasítása, gondoljunk például a Ragyogásból a ShellyDuvall által játszott Wendyre. De tény, ami tény, én is ismerek olyan rendezőket a horror zsánerében, akit jobban kedvelek. Egyszerűen csak azért, mert jobban meg tudnak lepni, ezáltal nagyobb hatást gyakorolnak rám.
Zita elmosolyodik és megszorítja párja kezét. Bármi történjék is, filmeken sohasem fognak összeveszni. Elhagyják a mozit.
