Dr. Krizmanics Imre biológus, a Belgrádi Egyetem Biológiai Karának rendkívüli tanára a 61. helyen szerepel az Egyetemista Lista – Az egyetemisták győznek elnevezésű köztársasági parlamenti választási listán az október 25-i előrehozott választásokon. A professzort a lista programjáról, a környezetvédelemről, a nemzeti kisebbségek, köztük a vajdasági magyarság helyzetéről, valamint a szerbiai felsőoktatás problémáiról kérdeztük.
Az Egyetemista Lista elhatárolódik a hagyományos politikai pártoktól, a pártpolitikai múlttól való függetlenség azonban önmagában nem jelent politikai vagy kormányzati tapasztalatot. Egyelőre azt sem tudni, kit jelölnének miniszterelnöknek. Mivel kívánják meggyőzni a választókat arról, hogy rendelkeznek az ország irányításához szükséges politikai és kormányzati tapasztalattal, illetve felkészültséggel?
– Az egyetemisták mozgalma és maga a tiltakozás kezdettől fogva egyértelműen elhatárolódik minden politikai ideológiától, mégpedig több világos és elvi okból. Az ország mai, kilátástalannak tűnő helyzetéhez az eddigi „politika” is hozzájárult, függetlenül attól, hogy milyen politikai oldalról folytatták. A kialakult állapotokért éppen azok a szereplők felelősek, akik immár több mint negyven éve alakítják a térség politikai életét. Ebbe beletartoznak a jelenlegi hatalmi struktúrák, de azok is, akik most ellenzékben vannak, korábban viszont kormányoztak. Teljes mértékben egyetértek azzal a megállapítással, hogy a pártpolitikai múlttól való függetlenség önmagában még nem jelent politikai tapasztalatot. De fel kell tennünk a kérdést: mit hozott nekünk az elmúlt negyven év „politikai” tapasztalata? Ha az állam irányításában szerzett tapasztalat azt jelenti, hogy az ország erőforrásait szégyentelenül a saját hasznukra zsákmányolják ki, zsarolással és korrupcióval maffiaszerű rendszert építenek, foglyul ejtik és kriminalizálják a társadalmat, az alapvető állami intézményeket pedig a pártközpontok hatalmi érdekeit kiszolgáló ügyfélszolgálatokká silányítják, akkor valóban nincs politikai tapasztalatom – de nem is szeretnék ilyet szerezni. A listán szereplő valamennyi jelölt a saját szakterületének szakértője, és pontosan tudja, milyen változtatásokra van szükség ahhoz, hogy az egyes rendszerek a közjót, ne pedig egy szűk csoport érdekeit szolgálják. Mi nem a szó hagyományos értelmében vett „politikával” vagy „az állam irányításával” foglalkozunk: saját szakterületünkön olyan értékrendet és működési rendszereket kívánunk kialakítani, amelyek az alkotmányon, a törvényeken és az igazságosságon alapulnak.
A természeti erőforrások kizsákmányolását korábban az ország egyik legsúlyosabb problémájaként említette, az Egyetemista Lista tizenegy pontos programjában azonban nem szerepel állásfoglalás a bányászati beruházásokról, köztük a Jadar-völgyi lítiumbányáról. Nincs egységes álláspont a listán belül ezekről a kérdésekről, vagy tudatosan maradtak ki a programból?
– A természeti erőforrásokkal való visszaélés és azok kizsákmányolása, valamint az ebből következő környezetpusztítás problémája szorosan összefonódik a társadalom valamennyi rendszerszintű problémájával. Programunk minden pontja tartalmaz olyan elemeket és feladatokat, amelyek megvalósítása ezen a területen is lehetővé teszi a rend helyreállítását. Az illegális bányászati és földtani kutatások, valamint a kitermelés terén már most is súlyos problémák tapasztalhatók, ezek azonban büntetlenül maradnak. Ha helyreállítjuk a jogállamiságot és a törvények tiszteletét, ezeket a problémákat is kezelni tudjuk. A visszaélések következményei nemcsak a bányászatban, hanem az energetikában, a vízgazdálkodásban, a földhasználatban és a légszennyezésben is megmutatkoznak. Mindez annak a gátlástalan magatartásnak a következménye, amely a jogszabályok végrehajtását semmibe veszi.
Az Egyetemista Lista tizenegy pontos programja nem foglalkozik külön a nemzeti kisebbségek helyzetével. Milyen álláspontot képvisel a kisebbségi jogok érvényesítésével, ezen belül a vajdasági magyarság jogainak védelmével és nemzeti identitásának megőrzésével kapcsolatban? Egyetemi tanárként milyen konkrét oktatáspolitikai intézkedéseket tart szükségesnek a nemzeti kisebbségek anyanyelvű oktatásának biztosítása érdekében?
– A nemzeti kisebbségek helyzete, és különösen az ezzel kapcsolatos problémák megoldása, mindenütt a társadalom demokratikus fejlettségének fokmérője. Ez az ország még mindig nem szabadult meg a nacionalista és soviniszta politikák, illetve ideológiák pusztító hatásától. Ezek a fegyveres konfliktusok után évtizedekkel is tovább táplálják az ellenszenvet és a félelmet azokkal a honfitársakkal szemben, akiknek más az anyanyelvük, a kultúrájuk vagy a vallásuk. Ez a jelenség ma is rendkívül erőteljes, sőt a jelenlegi hatalom és kiszolgálói is támogatják. Személyes véleményem – amely teljes mértékben összhangban áll az Egyetemista Lista programjának alapelveivel –, hogy ennek a politikának véget kell vetni. Számomra a magyar nemzeti kisebbség jogainak kérdése egyenrangú valamennyi más kisebbség jogainak kérdésével. A további fejlődésnek a különbözőségek kölcsönös tiszteletén és a közös megegyezésen kell alapulnia. Ez a listánk álláspontja is. Biológiaprofesszor vagyok, és pályám során az oktatás valamennyi szintjén dolgoztam. Pályám kezdetén két, kétnyelvű oktatást folytató általános iskolában tanítottam, ahol magyar és szerb nyelven oktattam biológiát. Szakmai pályafutásom legszebb évei ezek voltak, Piroson és Tiszakálmánfalván. Akkoriban lehetőségem nyílt arra, hogy áttekintsem a vajdasági magyar kisebbség helyzetét, valamint az akkori vezetők tevékenységét. Sajnos akkor és ma is a nemzeti kisebbségek – köztük a magyar kisebbség – jogainak tényleges érvényesülése alapvetően az adott kisebbség politikai vezetőinek döntéseitől és cselekedeteitől függ. Már akkor személyesen is tanúja lehettem egyes meghatározó politikai szereplők helytelen döntéseinek: sokkal inkább a saját érdekeiket tartották szem előtt, mintsem a saját közösségük tagjai életkörülményeinek javítását. Sajnos a kisebbségek általános helyzete ma sem jobb, így az oktatás területén sem. A lista jelöltjeként – ahogyan eddig is – azért fogok kiállni, hogy az oktatásban mindenki teljes egyenlőségben részesüljön, nemzetiségtől, vallástól és származástól függetlenül.
A szerbiai felsőoktatás az elmúlt időszakban a politikai és társadalmi viták egyik központi kérdésévé vált. Ön szerint melyek a felsőoktatás legsúlyosabb problémái, és milyen változtatásokat sürgetne az egyetemek működésében, finanszírozásában és autonómiájának biztosításában?
– A társadalom többi területéhez hasonlóan a felsőoktatás jelenlegi, fenntarthatatlan helyzetéből is a jogállamisághoz való visszatérés és azoknak az alapvető szabályoknak a tiszteletben tartása jelentheti a kiutat, amelyek biztosítják az egyetemek autonómiáját, és ezáltal valamennyi felsőoktatási intézmény, valamint az ott dolgozók és tanulók önállóságát. A felsőoktatás tekintélyének, majd anyagi alapjainak ilyen módszeres leépítése a térség közelmúltbeli történetében példátlan. Az alkalmatlan miniszterek pártalapon történő, egymást követő kinevezése csak még nyilvánvalóbbá tette a jelenlegi hatalom gátlástalanságát. Olyan polgárokra, művelt emberekre és szakemberekre nincs szüksége, akik önállóan gondolkodnak, hanem olyan kiszolgálókra és engedelmes követőkre, akik a pártvezetők jóindulatától függnek. Programunk egyértelmű célja a jelenlegi oktatáspolitika felszámolása, valamint annak elérése, hogy a tudás és a szakértelem ismét az őket megillető helyre kerüljön.
Az Egyetemista Lista tizenegy pontos programjának mely céljait tartja a legfontosabbnak, és miért?
– Az Egyetemista Lista programjának alapja egy egyszerű, mégis lényeges elv: helyre kell állítani azoknak az intézményeknek a működőképességét, amelyeket ma pártpolitikai érdekek sajátítottak ki. A rendszert korrupció, zsarolás, politikai ellenőrzés és a társadalom valamennyi területén jelen lévő, feltétel nélkül engedelmeskedő kiszolgálók jellemzik. A három fejezetre tagolt program tizenegy pontban foglalja össze a lista elképzeléseit az igazságszolgáltatás, a közszféra, az oktatás, a gazdaság, a foglalkoztatás, a természetvédelem és az egészségügy területén. Olyan intézményekre van szükségünk, amelyek a pártközpontok irányításától függetlenül működnek. Olyan igazságszolgáltatásra, amelyben a törvény nem attól függ, ki áll a bíróság előtt. Olyan közpénzügyekre, amelyeket a polgárok ellenőrizhetnek. Olyan oktatásra és egészségügyre, amelyet az állam nem teherként kezel. Olyan médiára, amely politikai nyomás nélkül működik. És olyan helyi önkormányzatokra, amelyekben a polgárok valóban részt vehetnek az életüket meghatározó döntésekben. Itt nem pusztán a hatalmon lévők lecseréléséről van szó. Nem azért indulunk a választáson, hogy az egyik kormányt egy másikkal váltsuk fel. Azokat a szabályokat akarjuk megváltoztatni, amelyek lehetővé tették, hogy bármely kormány ekkora hatalmat szerezzen az intézmények és a polgárok élete felett. Maga a program három részből áll. Az első, Szerbia vagy maffia című rész az igazságszolgáltatásra, a közpénzekre és a média működésére összpontosít. Egyebek között egy különleges ügyészségi rendőri egység létrehozását tervezzük. Célunk, hogy megszüntessük a bíróságokra és az ügyészségekre nehezedő politikai befolyást, és felülvizsgáljuk a Belügyminisztérium működését is. Törvényt vezetnénk be az illegálisan szerzett vagyon eredetének vizsgálatáról és az ilyen vagyon elkobzásáról. Emellett átfogóan felülvizsgálnánk a Szerbiai Elektronikus Médiumokat Szabályozó Testület (REM), a Szerbiai Rádió és Televízió (RTS), valamint a teljes médiarendszer működését, és a függetlenség, illetve az átláthatóság demokratikus elvei alapján építenénk újjá ezeket. A második rész címe: A tudásban az erő. Ennek egyik legfontosabb célja az oktatás mielőbbi korszerűsítése és a pártalapú foglalkoztatás megszüntetése. Emellett támogatnánk a tudásalapú gazdaságot, a hazai vállalkozásokat és a mezőgazdasági termelőket. A harmadik rész, Szerbia velünk együtt növekszik, az ország hosszú távú fejlesztését célozza, korrupció, zsarolás és bűnözés nélkül. A javaslatok között szerepel a határozott idejű foglalkoztatás maximális időtartamának 24 hónapról 12 hónapra történő csökkentése. Fellépnénk az importőri monopóliumok ellen, és nagyobb védelmet biztosítanánk a mezőgazdasági földterületeknek és a vízkészleteknek. Kedvezményes lakhatási lehetőségeket teremtenénk a fiatal pároknak, valamint az oktatásban és az egészségügyben dolgozóknak. A program utolsó pontja a gyógyszerárak jelentős csökkentését, a falusi rendelők felújítását és az alapvető egészségügyi ellátás hozzáférhetőségének javítását irányozza elő. Úgy gondolom, hogy egy ilyen felépítésű program belátható időn belül visszavezetheti Szerbiát a normális, prosperáló demokratikus államok közé. Oda, ahová tartozik.
