A zentai Terényi Gere Emese és férje, Terényi Tamás másodállásban szőlőtermesztéssel és házi borok készítésével foglalkoznak. Az idei szélsőséges időjárás és a változó körülmények őket is komoly kihívások elé állították. A termesztési folyamatról, a borkészítésről, az értékesítésről és a kihívásokról Emesével ültünk le beszélgetni, aki elmondta, hogy első szőlőtőkéiket 2014-ben telepítették, majd két évvel később tovább bővítették az ültetvényt. A család Felsőhegynél, szűk egy hektáron termeszt borszőlőt, köztük kékfrankost, olaszrizlinget és Ottonel muskotályt.
Terényi Gere Emese szerint a szőlőtermesztés gondolata mindkettőjükben megszületett, hiszen a családjaik korábban is foglalkoztak mezőgazdasággal, elsősorban gyümölcstermesztéssel.
– A szőlő és a bor világa mindig is érdekelt bennünket, ezért úgy döntöttünk, saját ültetvényt hozunk létre. A szőlőtelepítés számukra egyben a szülőföldhöz való kötődést is jelenti, hiszen szőlőültetvényt nem néhány évre telepít az ember, hanem hosszú évtizedekre. Felsőhegyen ráadásul nagy hagyománya van a szőlőtermesztésnek, hiszen a környéken korábban is sok gazda rendelkezett szőlővel. A munkát elsősorban ketten végezzük, de a családtagjaink is rendszeresen besegítenek, különösen a nagyobb munkálatok idején.
Családi összefogásban szüretelnek
A szőlő körüli munka már kora tavasszal megkezdődik a metszéssel, amely hosszadalmas és nagy odafigyelést igénylő feladat. Ezt nem szívesen bízzuk másokra, hiszen a megfelelő metszés jelentősen meghatározza az adott évi termés mennyiségét és minőségét. A vegetációs időszakban hajtásválogatás, növényvédelem és különböző zöldmunkák következnek. Igyekszünk minél kevesebb növényvédő szert használni, és elsősorban olyan készítményeket alkalmazni, amelyek a természetközelibb gazdálkodásban is elfogadhatók. A felszívódó szereket lehetőség szerint kerüljük. A lombfal kialakítása, a kacsozás és a tetejezés szintén fontos része az éves munkának. Az utóbbi években azonban a klímaváltozás a szőlőtermesztésben is egyre nagyobb kihívást jelent. Korábban különösen fontosnak tartottuk, hogy a lombfal megfelelően szellős legyen, és az érő fürtöket minél több napfény érje. A szélsőségesen forró nyarak miatt azonban ez a módszer változóban van. Az idén például jól látszott, hogy a túlzott napsugárzás komoly károkat okozhat. Azokon a fürtökön, amelyekről több levelet távolítottunk el, és így közvetlenebbül érték őket a napsugarak, napégés jelentkezett. Ez jelentősen rontja a szőlő minőségét, ezért a jövőben még nagyobb figyelmet kell fordítanunk arra, hogy a különböző fajtáknál milyen mértékben végezzük el a zöldmunkákat – magyarázta.
A termelő kiemelte, hogy a szőlőfajták sem egyformán reagálnak az extrém időjárásra, az ottonel muskotálynál különösen érzékelhető volt a nap erős hatása, az olyan nagyobb lombfelületű fajtáknál pedig, mint például a kékfrankos, valamivel jobb védelmet biztosít a fürtök számára.
– A jövő egyik fontos feladata várhatóan az lesz, hogy a szőlőtermesztők megtalálják azokat a módszereket, amelyekkel a negyvenfokos nyarak és az egyre erősebb UV-sugárzás mellett is megőrizhető lesz a termés minősége. Az ültetvényünkön már megkezdődött az idei szüret. Az ottonel muskotályt már leszedtük, jelenleg pedig a kékfrankost takarítjuk be, míg az olaszrizlinget folyamatosan figyeljük, és hamarosan azt is szedni kezdjük. Mivel öntözni nem tudunk, az idei hosszan tartó szárazság különösen megterhelte a növényeket, ezért fontos volt, hogy a szőlőt az optimális érettség elérésekor minél hamarabb leszüreteljük – részletezte Emese, majd az értékesítéséről szólva elmondta, hogy a termés egy részét eladják, a másik részét pedig feldolgozzák.
– Mivel a jelenlegi feldolgozó- és tárolókapacitásunk korlátozott, a szőlő nagyobb részét értékesítjük, a kisebb részét pedig saját magunk feldolgozzuk. Már többen is érdeklődtek a szőlőnk iránt Zentáról, Kishegyesről és Bácsfeketehegyről is. Ami a feldolgozást illeti, a zúzás és a bogyózás után következik a préselés, az ülepítés, az erjesztés és a további szükséges munkafolyamatok. Mindezt a saját, erre kialakított helyiségünkben végezzük el. A szükséges felszerelések beszerzésében jelentős segítséget nyújtott számukra a Prosperitati Alapítvány támogatása, amelynek köszönhetően olyan eszközökhöz is hozzájutottunk, amelyeket önerőből nehezebben tudtunk volna megvásárolni – mondta a termelő.
A boraikból kisebb mennyiséget értékesítenek, ugyanakkor a családi fogyasztás és az ajándékozás is fontos szerepet kap náluk. Rámutatott arra is, hogy a helyi borok iránti érdeklődés növekszik lassan, bár sokan még mindig inkább az üzletek polcairól választanak bort, ahelyett hogy a környékbeli kisebb termelőktől vennének.
– A jó bor alapja mindenekelőtt a jó minőségű szőlő. Ha megfelelő a termés, akkor kellő odafigyeléssel már jó bort lehet készíteni belőle. Igyekszünk minél kevesebbet beavatkozni a természetes folyamatokba, és a jövőben is szeretnénk fejlődni, új technológiákat és különböző hordókat kipróbálni. Az ültetvény további bővítését azonban egyelőre bizonytalanná teszi a szőlő aranyszínű sárgasága, amelyet az amerikai szőlőkabóca terjeszt. A betegség nálunk is megjelent, és időről időre tőkepusztulást okoz. A kártevő elleni védekezést nehezíti, hogy számos más növényen is képes megélni, így az elhanyagolt szőlők és gyümölcsösök is hozzájárulhatnak a terjedéséhez. Pontosan ezért egyelőre nem tervezzük az ültetvény jelentősebb bővítését. Borászati szempontból azonban szeretnénk fejlődni, új lehetőségeket kipróbálni és folyamatosan tanulni. Számunkra a szőlőtermesztés nem csupán munka, hanem hosszú távú elköteleződés is, olyan tevékenység, amely egyszerre kapcsol össze bennünket a természettel, a helyi hagyományokkal és a szülőfölddel – fogalmazott Terényi Gere Emese.
Nyitókép: A szőlő számukra a szülőföldhöz való kötődést is jelenti (Fotó: Családi archívum)
