Kévébe kötött hagyomány

Vajdaság-szerte számos hagyományőrző népünnepély van, de ezek közül mindenképpen kiemelkedik a Felsőhegyen megrendezésre kerülő Felsőhegyi Aratóünnep, amely kisebb-nagyobb mélypontokkal és fellendülésekkel ugyan, de egyfajta védjegyévé vált a Zenta községhez tartozó településnek, és amelyen tartományunk egész tájáról, a környező falvakból, Zentáról, de még Magyarországról is előszeretettel vesznek részt arató-, illetve főzőcsapatok.

Az idei, sorrendben hatvanötödik aratóünnep megszervezésében az idén különösen fontos szerep jutott a nemzedékváltásnak. Ősz Szabó Imre, a rendezvény korábbi főszervezőjének halála után az a fiatal csapat vitte tovább a munkát, amelynek tagjait már tavaly elkezdte felkészíteni – nyilatkozta Vörös Attila, a zentai polgármester tanácsadója, és egyben hozzátette, hogy a rendezvény megrendezésével a céljuk a hat és fél évtizedes hagyomány megőrzése, valamint az aratáshoz kapcsolódó szokások – az aratóreggeli, a kocsis felvonulás és a kézi aratás – bemutatása volt.
– Mivel ezeket a munkafolyamatokat egyre kevesebben ismerik, különösen fontos, hogy a fiatalabb nemzedékek és a turisták is megismerhessék őket – jegyezte meg Vörös, és hozzátette, hogy a szervezők arra törekednek, hogy a nagy múltú rendezvény továbbra is megőrizze népszerűségét és látogatottságát.
Ez pedig sikerült is nekik, mivel 19 aratócsapat és mintegy 40 főzőcsapat vett részt a rendezvényen, amelyet elég sokan végig is követtek.
Sárvári Ákos, az idei aratóünnepet megszervező Kicsi és a Forgó civil szervezet vezetője elmondta, hogy a rendezvény legfontosabb célja, hogy az ősöktől örökölt tudást, a föld és a munka szeretetét továbbadják a fiatalabb nemzedékeknek. A résztvevők testközelből ismerhetik meg, milyen nehéz, verejtékes munkával takarították be egykor a gabonát, még a gépesítés elterjedése előtt. A csapat számára a hagyományőrző rendezvényeken való részvétel természetes közösségi feladat. Bár a szervezésben egy személy kap kiemelt szerepet, a munka valójában az egész közösség összefogásának eredménye.
A kézi aratás bemutatásában a vajdasági népek és nemzetiségek hagyományápoló klubjának szenttamási Szorgos kezek és Búzavirág csapata is részt vett a felsőhegyi aratóünnepen. 
Robotka Angéla, a Búzavirág csapat egyik tagja elmesélte, hogy a felsőhegyiek és köztük évek óta szoros kapcsolat alakult ki, és rendszeresen részt vesznek egymás aratóünnepségein. A két csoport tagjai hagyományos viseletben mutatták be a régi aratás szokásait, valamint az egykori aratóreggelit, amely szalonnából, kolbászból, töpörtyűből, tarhonyából, kovászos uborkából és hagymából állt. Angéla elmesélte, hogy édesapja már az első szenttamási aratóünnepen részt vett, most pedig az öccse vállalta a kaszás szerepét a csapatban. Véleménye szerint az ilyen rendezvények legfontosabb feladata az identitás megőrzése, a mezőgazdasági múlt felidézése és annak bemutatása, hogyan művelték egykor a földet a vajdasági emberek.

Miközben a falu szélén lévő gabonaparcellán nagyban suhogtak a kaszák és dőltek a rendek, addig a Felsőhegy szívében lévő zöldövezet hűs lombjai alatt mintegy 40 főzőcsapat bográcsában rotyogott a jóféle aratóebéd, és készültek a finomabbnál finomabb sült ételek. Ezeknek, illetve az aratóreggeliknek az elbírálásában Szecsei Szilveszter, a Magyarkanizsai Gasztro Hagyományőrző Klub tagja is részt vett.
Szecsei úr elmesélte, hogy az aratóreggeli hagyományosan azokból az ételekből állt, amelyek a háztájiban rendelkezésre álltak. Ilyen volt a disznóvágásból megmaradt szalonna, kolbász, disznósajt, valamint a túró és más tejtermékek. A zsűri számára egyébként lényeges szempont volt, hogy az étel házi készítésű legyen, ne boltból vagy gyárból származzon.
– Az aratóebéd rendszerint tartalmas, laktató fogásokból, például gombóc- vagy gulyáslevesből, illetve különféle sült húsokból állt – mesélte a zsűritag, és hozzátette, hogy a felsőhegyi aratóünnepen részt vevő főzőcsapatok kiemelkedően hitelesen mutatták be az aratáshoz kapcsolódó étkezési hagyományokat.