A zentai Lengyel Judit nagyanyáink és dédapáink idejéből ránk maradt bútorokat varázsol újjá némi festékkel és rengeteg kreativitással, na meg kitartó munkával. A múlt és a jelen keveredik az általa felújított bútorokban. Ahogy körülnéztem a házában, egyszerre jutottak eszembe megsárgult fényképek már rég nem élő felmenőkről és az, hogy milyen praktikus és mutatós is egy-egy fehérre mázolt szekrény vagy kis asztal.
– A régiből csinálok újat. Sok régi bútornak megvan még az eredeti színe, de már nem olyan szép, már nem olyan fényes, itt-ott megkopott, eszi a rozsda. Ezt én lemarom, lecsiszolom, és ha kell, apróbb javításokat is elvégzek, aztán, amikor lefestem, úgy néz ki, mintha új lenne. De nem az a lényeg, hogy új legyen, hanem, hogy szép. A régi bútorok jó minőségűek, sokáig megmaradnak, ezért érdemes foglalkozni velük kicsit. Ezzel szemben a hálószobabútor, amit mi vettünk, hiába modern, már egy költözés után rozoga, nem biztos, hogy még egyet kibírna. A régiek tartósabbak, ráadásul szerintem szebbek, esztétikusabbak is – mesélte Jutka, hogy miért foglalkozik bútorfestéssel.
A régi bútorokat a padlásról, ismerősöktől szerzi be, de nézelődik ócskapiacon és vásárokon is. A saját padlásukon például két régi katonaládát talált, amely még a nagyapjáé volt. Ezek fából készültek, sajnálta volna kidobni őket. Jutka keze alatt mindkettő megszépült, és hasznos funkciót lát el: az egyikben iratokat tárol, a másikban régi fényképeket. Egy régi Singer varrógépből pedig asztal készült: maga a varrógép máshol kapott helyet, a tetejére pedig bútorlap került.
A bútorfestés iránti szenvedélye még tizenéves korában kezdődött, amikor egy keze ügyébe kerülő régi szekrényt újított föl.
– Ez anyué volt, egyszerű kis szekrény, négy lábbal. Festékem nem volt, bútortapétám viszont igen, ezért leragasztottam vele, és nagyon tetszett az eredmény. Akkor játszottam el először a gondolattal, hogy milyen jó lenne régi bútorokat festeni, felújítani. Volt egy kis asztal is, amelyet átfestettem, és nagyon jól nézett ki, hogy eltűnt a kopottsága. Később, ahogy a párommal összekerültünk, a nagymamájától egy kis komódot meg konyhabútort örököltünk: nagyon szép, régebbi stílusú asztalt székekkel. Ez volt az első komolyabb munkám. Nagyon szeretem ezt csinálni, kikapcsol, hosszú órákon át bele tudok merülni.
Hozzátette, hogy azóta bárhova is megy, ha meglát valami régit, rögtön az jut eszébe, hogy de jól nézne ki, ha kicsit foglalkozna vele, lefestené, új külsőt adna neki. Elmondta azt is, hogy vízalapú festékeket használ, mert ez nem jár kellemetlen szaggal, és a színe sem változik meg, ellentétben a lakkfestékkel, amely pár év után besárgul. A vízalapú festék emellett gyorsabban szárad és jobban fed, ezért szívesebben dolgozik azzal.
Mindazt a tudást és készséget, ami a munkái mögött van, önerőből tanulta meg. Ebben már a kezdetektől nagy segítségére volt az internet.
– Nagyon szeretem nézni, hogy mások miket alkotnak. A legtöbben mindenféle eszközökkel dolgoznak, amelyek közül sokat nem tudok beszerezni vagy az ára miatt, vagy azért, mert egyszerűen nincs választék az üzletekben. Pedig jó lenne új technikákat kipróbálni. Így is dicsérik a munkáimat, viszont szerintem ez nem bonyolult dolog. Tény, hogy időigényes. Szükség van hozzá kreativitásra meg szépérzékre, fejben már előre össze kell rakni az elképzelést. Legutóbb még a szögeket is egyesével lefestegettem, mert sehol nem találtam fekete szöget, márpedig a fekete fogóhoz mégsem tehetek sötétkék szöget. A sok gyakorlással ráéreztem, hogyan is kell ezt csinálni. Ha valami nem sikerül, azt elengedem, hiszen gyakorlat teszi a mestert. De ha lehetőségem adódik, akkor szeretnék tanfolyamot elvégezni, hiszen ez is a javamra válna. Sőt, az ideális az lenne, ha egyúttal az asztalosmesterséget is kitanulnám, mert ezek a régi bútorok sokszor több felújításra szorulnak, mint amit én jelenleg meg tudok csinálni.
Jutka régi bútorok iránti szeretete mára szinte életformává vált. Odaadó és lelkes munkája arra világít rá, hogy a régi kincsek nemcsak értékesek, hanem szép és hasznos darabjai is lehetnek a mindennapjainknak. Amit más kidobna, ő megmenti, újragondolja, megszépíti. Így őrzi meg a múltat a jelennek, és mutat példát arra, hogyan lehet türelemmel, kitartással és fantáziával valódi értéket teremteni.
Nyitókép: Lengyel Judit nyolc éve foglalkozik bútorfestéssel (Fotó: Gruik Zsuzsa)
